Ann Aguirre: Helyőrség (Razorland-trilógia 2.)

„Vadász-énem tiszteletben tartotta az akaratát, de a bennem élő kislány zokogva gyászolta az embert, aki hősként halt meg.”

1. rész: Menedék

Fülszöveg:

♠

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.

Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.

A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

♠

Eredeti mű: Ann Aguirre: Outpost

Eredeti megjelenés éve: 2012

Fumax, Budapest, 2013

334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861558 · Fordította: Gálla Nóra

♠

Szerintem:

♠

Beilleszkedési nehézségek, ismerkedés Megváltás szokásaival, új kedvencek, könnyebb-nehezebb szocializálódás… igazából egész jó lett volna, ha… Annyival kevesebbet adott nekem ez a könyv, hogy a belekeveredett vallási maszlag és a „nőé a fakanál, férfié a puska” szereposztások miatt majdnem végig mérges voltam. Hülyeség, tudom. Ez van.

Kevésbé lendületes, mint a Menedék, inkább elkényelmesít, aztán iszonytat a második rész. Az olvasó megszereti Oaks mamát és Edmundot, akiket nagyon félt – én így voltam velük, imádtam őket!

Rengeteg kérdés merült fel bennem a rész kapcsán és nagyon remélem, hogy a trilógia utolsó része jól zárja le a sztorit.

Kedvenc részek: 1) a randi! 2) a fejsimogatós rész!

Negatív: Előreutalások! Igaz, csupán pár oldal vagy 1-2 fejezet erejéig, de felesleges – ezek nélkül is elég izgalmas a sztori.

Cifrán káromkodós helyzetek: 2 is volt, mindkettő 1-1 erdei felderítés eredményéhez kapcsolódik. Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát!

Értékelés: 4,5

  

Bővebben (spoiler):

♠

Karakterek és a gyengeségeik

Továbbra is szeretem Pikket és Fakót, bár az utóbbinak pár gyógypofont leosztottam volna néha… Ahogy egyébként Tegannek is, aki egy hálátlan, kis ripacs. (Örültem, hogy kezdeményezett és értem is az okait, de ez csúnya húzás volt.) Nagyon haragudtam rá is. Talán csak Kósza volt az, aki nem vonta magára a haragomat, de ugye neki meg ott van a múltja… Érdekes könyv, mit mondhatnék. Akit szerethetnék, rá árnyékot vet a múlt, akit pedig szeretek, a jelenben egy láma…

Vallás

Nem hálás téma. Egyrészt vannak, akik nem emiatt olvasnak disztópiákat/poszt-apokaliptikus regényeket és nem örülnek, ha belekeverik a sztoriba (pl.: én), másrészt a vallás gyakorlói akár meg is sértődhetnek a kifigurázott, karikatúraszerűen elnagyolt vallási dolgokra.

Az írónő nem mondja ki kerek-perec, hogy mely vallást gyakorolják Megváltásban, bár a könyvvégi jegyzetben megemlíti, hogy a hely lakói akár amish leszármazottak is lehetnek. Tetszik a sztoriban Pikk finoman ironikus hozzáállása a valláshoz:

„Amikor először mormolta el ugyanezeket a szavakat a vacsoraasztalnál, azon töprengtem, vajon kihez beszél. Mint utóbb kiderült, ilyenkor egy láthatatlan lényhez intézi a szavait, aki odafent lakik a felhők fölött, és – állítólag – onnan vigyáz ránk.

Arra gondoltam, hogy rettentő hanyagul végezheti a munkáját ez a felhőjáró valaki, de megtartottam magamnak a véleményemet, mert nem akartam megbántani Oaks mamát.

A dolgok jelenlegi állását tekintve a teremtője inkább a korcsokra vigyáz, mintsem az emberekre.”

Zombi, fülbesuttogó-szellem és a „rendes lány”-alternatíva

A mutkó rövidítés nem esett le, szóval nagyon fájt, amikor először elhangzott a mutáns szó. A korcsok megleptek… nem zombik, de nem is élnek, szóval nem élőlények – Mi van most?! Mik azok a kicsi korcsok… hogyan?

Mondjuk annyira nem érdekel, hogy zombi vagy mutáns, amíg ennyire fantasztikus és idegőrlő a történet.

Selyem szelleméről azt hittem, hogy múló lidércnyomás a bűntudat és a stressz miatt, szóval fel nem foghatom, hogy miért susog még mindig Pikknek?! Enyhén zavarosak a regényekben a belső hangok. (Ana Steel belső hangjával sem tudtam mit kezdeni, erre Pikké egykor élt…)

Ez a kicsit amish, picit puritán közösség – és főleg a hangadói, akik Pikk ellen szólalnak fel, annyira idegesítenek. Az ilyen Caroline-féléket (vagyis őt és a sleppjét) meg a gúnyolódó gyerekeket én simán kivágtam volna a kapu elé… Ez a könyv többször dühített, mint nem, mert mindig ilyesmikbe szaladtam bele.

Az ilyen elvakult gyűlölködős azok, akiket magammal vinnék korcs-csalinak, hogy elmenjen a kedvük az unalmukban undokoskodástól… (Na igen, túlságosan is szeretem Pikket.)

Idézetek:

♠

– Nem ölhetsz meg mindenkit, aki csúnyán néz rám – jegyeztem meg.

– Miért nem? – dünnyögte.

♠

– Ha olyan vidéken nőttél volna fel, ahol a férfiak mestersége a szakácskodás, és aztán egy napon idegen emberek közé keveredsz, akik nem engednek a kondér közelébe, pedig te a főzésen kívül semmi máshoz nem értesz az égvilágon... te vajon letennéd a fakanalat?

Elmosolyodott, és két ujjával szalutált.

– Nem én!

♠

Fakó legalább annyira élvezte a dolgot, mint én.

– Szóval – dünnyögte álmos hangon – mindig vakargatni akartad a fülem tövét, hm?

– Miért, baj? – kérdeztem vissza.

Elvigyorodott.

– Előbb is mondhattad volna.

♠

Hogy is mondta annak idején? „Az enyém vagy”? Most már értettem, mire gondol. Ketten alkotunk egy egészet, és ez a fajta kapcsolat hűséget követel. Itt nincs helye harmadiknak. Nem úgy értette, hogy a tulajdona lennék; ennél azért bonyolultabb a kérdés, érzelmileg és a külvilággal való viszonyunkban is.

♠ ♤ ♠ ♤ ♠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyv -zárt- Razorland.

Különböző Outpost (Razorland, #2) kiadások borítói a GoodReads-en!

♠ ♤ ♠ ♤ ♠