„Én
már tudom, hogy milyen szakra fogsz végül jelentkezni, de nem mondom el neked,
hagyom, hogy szenvedj, kutakodj, keresgélj, és tépelődj. Nem fosztanálak meg
attól, hogy világfájdalommal az arcodon járkálj és gondterhelten sóhajtozz,
hiszen ez a lételemed.”
- Kinga
Fülszöveg:
♫
Vigyázat! Cselekményleírást
tartalmaz.
Szeptember
1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon
tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb,
legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási
élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter),
ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés
megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).
Ám a
12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az
utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent
Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…
♫
Eredeti
megjelenés éve: 2012
Ciceró, Budapest, 2012
538
oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635397907
♫
Szerintem:
♫
A
leghatásosabb - aztaleborultszivarvégit –
befejezés díját kapja: *dobpergés* Útvesztő! Eddig 2015 "legpofáraejtősebb" lezárása ezé a köteté, bár
ez abszolút szubjektív vélemény – ugyanis engemet ritkán lehet ennyire meglepni.
Jó rész
volt, tetszett. Melankolikus, vicces, aranyos és picit szomorkás ez a kötet. NAGYON
nyomasztó volt visszaemlékezni erre az időszakra, mert imádtam a gimimet. Bár
szerencsére erre a lótás futásra nem emlékszem, de emlékszem a nulladik órai
emelt magyarokra, szomorú összeborulásokra, rémesen hajlakkos frizurára és az
érzésre, hogy mennyire nem akarom, hogy vége legyen. Egyre jobban bírom Renit,
illetve mindenkit imádok. Szeretnivaló kis társaság, nincsen túlromantizálva, szóval folyamatosan van okom aggódni egyesekért.
A könyv
szerkesztése katasztrófa. Több, mint 500 oldal, de nagyon igénytelenre sikerült,
a hibái változatosak: helyesírási hibák, elgépelések, hiányzó oldalszegélyek
(keretek), „roszsz” mássalhangzó
duplázások tömkelege… (Szimplán
irritáló, hiszen a fiatalok fogékonyak.)
A nagy kérdés a könyv végén: és most mi a
szösz lesz?!
Kedvenc:
Vladár és Reni továbbtanulós beszélgetése. A feladatos borítékok.
Kedvenc
szereplők: Ne vicceljünk. SOKAN!
Bővebben
(spoiler):
♫
Cortez vs. Arnold
Tulajdonképpen
elértem oda, ha kördiagramon kéne ábrázolnom, mennyire bírom a két (Reni
életében) hangsúlyos fiúkaraktert, akkor az állás 90% Cortez – 10% Arnold lenne.
Persze én továbbra is szeretem Arnoldot, de jobb neki így (és az olvasóknak
is). Kellett ez a rész ahhoz, hogy ne sajnáljam a távozását és ne örüljek az
újbóli feltűnésének. Az emberek megváltoznak és a barátságoknak sajnos nem tesz
jót a külön töltött idő; azt viszont nem értem, hogy miért nem lehet a szép
emlékeknél feladni?! Nagyon megfogott Reni mondata, miszerint:
„Régen volt egy barátom, aki tizedik évvégén
elköltözött (…). Azóta nem hallottam róla.”
Így
kell felfogni, felmelegíteni nem lehet az ilyesmit. Különösen tetszett Reni –
immár második – igazán tökös kiállása, magabiztos szövege és a kifakadása. Nem
hittem volna, hogy lehet jól kezelni ezt a szituációt.
Szalagavató és a
továbbtanulás
Az
egész téma szívás, mert az utolsó év zsúfolt és minden létfontosságúnak van
beállítva, ami szépen lassan felőrli az ember idegeit. Kicsit megértettem a
lázadókat is, de egészen biztosan a ráparázók táborát erősítettem.
A táncórák
tetszettek, akárcsak a tánctanár. Imádtam a kis öreget, aki a 12/b osztály
szabója volt és az a-sok átverését. Persze voltak sokkal apróbb, de vicces
esetek: például a földrajz kiválasztása vagy a kémia – vegyész dolog.
Abszolút
meglepett Vladár, de miért is múlna el év nélküle?! Amúgy személy szerint
imádtam a nagy monológjait, amiket Renihez intézett. Reni elutasító magatartása
idegesített, de sarokba szorított helyzetét át tudtam érezni.
A
gondom ezzel a résszel csupán az, hogy készek az idegeim Zsák miatt, Ricsi
miatt, Dave miatt és felsorolhatnám az összes többi gimnazistát, mert nagyon
várom a történet végét és hogy mi lesz már velük.
Kicsit
kilátástalan az egész most.
Kicsit
féltek mindenkit.
Főleg a
Ricsit. Cortezt. Renit. Emót.
Egyéb
A
halloween-i buli miatt ismét esz az irigység. Annyira jó kis programjaik vannak
még mindig! Kingát meg a karitatív tevékenysége az agyamra megy, pedig
támogatom az ilyesmit. Engem beugratott az először hangoztatott szakkal, a
második viszont nem lepett meg, ahogy az ízlése férfiak/fiúk terén sem.
(Sajnálom, de Zsolti baromságait (csajozás)
nagyon nehezen viselem…)
Imádtam
a ruhapróbát is. Ricsi szerelmi vallomását! Az olvasó szakkör társaságát!!!
Kata jelenlétét és Kinga megdöbbenéseit. Jó rész volt, de még hozzátehettek
volna 5 oldalt, amiken hatalmas kérdőjelek vannak…
Idézetek:
♫
– Hát
akkor jó vásárlást – hajoltam oda hozzá, hogy adjak egy „úristen holnapig nem
látlak” csókot.
– Kösz.
Mindig jól sül el. Fél óra után szenvedek. Egy óra után végiggondolom az
életem. Másfél óra után meg akarom ölni magam. És olyankor átmegyünk a másik üzletbe
– mondta, én meg felnevettem.
– A
vásárlás ilyen.
–
Vetekszik azzal, amikor rád várok a könyvesboltban…- tűnődött.
– Hé,
rám nem is kell sokat várni! – védtem magam azonnal.
–
Persze. Nekem is ugyanolyan gyorsan elrepül az a három óra.
♫
– Jó.
Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval
prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem,
Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás
után háromszor.
♫
– Kinga
is jön velünk, az aulában vár.
– Akkor
megnyugodtam. Rendben. – Ez érdekes. A legtöbb felnőtt, ha megtudja, hogy Kinga
is velünk van, megkönnyebbül és mindenre legyint. Az sem lenne hatásosabb, ha
azt közölnénk, hogy két, vérszomjas pitbull vigyáz majd ránk. Nem, az kevés. De
Kinga? Akkor mehetünk. Hihi.
♫
– Hé!
Találtam gumikacsát. Mekkora már! – lépett ki Robi a kis medencéből, egy sárga
műanyag kacsát lóbálva a kezében. Na, ekkor viszont mindannyian Zsoltira
néztünk. Merthogy az ő kertjük, az ő medencéjük, és ezek szerint az ő
kiskacsájuk. Ami pech, mert gyerek nincs a családjukban.
–
Minden normális háztartásban van sárga gumikacsa – közölte, és valóban úgy tűnt,
ennyi magyarázattal tud szolgálni.
♫
–
Felmayer, Gazdag tanárnő mondta, hogy elvette a telefonod. Év végén megkapod! –
folytatta Máday a szokásos reggeli monológját.
–
Hogyne. Ráér – legyintett Dave.
– Mi? –
fordultam hátra hozzá.
–
Nyugi. A bigyóról rendeltem három műanyag iPhone-t. Azokat szedik el tőlem. Oda
nem adnám az igazit.
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
A
képek a „Könyvek
- Leiner Laura” Pinterest táblámról és az „SZJG by Leiner Laura” we<3it
kollekciómból származnak.
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Kedvenc számom a könyvből + idézet:
♫
A
teremben lévő valamennyi diák, technikus, tanár, szervező és dekoráló a
kivetítő felé nézett, ahol megjelent a legelső osztályképünk, ezzel együtt
pedig felcsendült a Supergrass Alright című dala.
♫
Vidéki
sanzon: 5/5*** - Ma sokat nevettem ezen. Egyszer pedig még nagyon sokat fogok
sírni rajta.
♫
Éppen
az All
The Small Things üvöltött,
rengeteg diák ugrált a tánctéren, mi pedig felültünk a lelátóra.
♫
Ha a
mai napot egy mondattal kéne jellemezni, akkor: „It’s raining men!”
(Ez van a könyvben, de az eredetit szeretem. :D)
♫
Érett,
tizennyolc körüli fiúk, nincs ezzel semmi baj), amikor a sulirádióból
felcsendült a HIM Join Me In Death című
dala.
♫
A ne együnk
órán, ne beszélgessünk órán, ne táncoljunk órán (Zsolti bemutatta a Waka Wakát,
aminek nagy sikere volt; mondjuk, fizikán, de ez részletkérdés), ne készítsük
ki a tanárokat idegileg stb. fejmosás után Haller rátért az őszi szünet programjaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése