Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

„De ami a legfontosabb: rájöttem, hogy az élet arról szól, hogy egy padon ülünk a patak partján, kezem a térdén, és néha, jobb napokon, ismét egymásba szeretünk.”

Fülszöveg:

☂

„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”

A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.

☂

Eredeti mű: Nicholas Sparks: The Notebook

Eredeti megjelenés éve: 1996

Magyar Könyvklub, Budapest, 2000

174 oldal · ISBN: 9635470649 · Fordította: Nagy Ágnes Karolina

☂

Hogyan is került a kezembe ez a könyv?

☂

Igazából Ryan Gosling összes filmjét szeretném megnézni, de szeretem előbb a könyvön átrágni magam.

Átrágtam. Rövid, pár óra alatt elolvasható semmiség. (Megemészteni tovább tart.)

A könyv után úgy érzem, hogy NEM fogom ezt a filmjét látni, pedig vannak rémes szerepei – az ifjú Herkulesen majdnem sírtam, annyira nyálacska volt… -, viszont ha rommá bőgtem magam egy sztorin, aminek az első kb. 110 oldala még csak nem is tetszett, akkor mi lenne velem a film közben?!

A könyv felépítése elég érdekes. Lassú folyású történet, sok cselekvés és kevés történés jellemzi, viszont kapunk 3 szimpatikus karaktert (egyértelműen Noah a kedvencem, de Lon és Allie is szerethető). A fiatalok története jobbára unalmas, túl sok benne a cselekvés (leteszem, felveszem, lapozgat, olvas, beszélgetni kezd) és csak nagyon ritkán jön szembe egy-egy szebb gondolat vagy izgalmasabb történés. A végétől, akárcsak a legelejétől a regénynek, sokat kaptam: mély és szépen megírt gondolatokat, költői képeket.

(SPOILER!) Idegbaj: A szerelmeskedésük közröhej volt, azon beröhögtem. Rémes a regény nagy részének a megfogalmazása, elregélése. 5-ről 4 csillagra, majd 3-ra csúszott az említett résznél. Az volt a mélypont számomra. Az elején üresnek tűnnek, mintha SIMSeznék és kiadott utasításokat hajtanának végre a szereplők. A robotokon túl gondjaim voltak a túlírt kinézetekkel, tájképekkel, szex közben (vagy előtt) szikrázó hajkoronával… Például:

„Kinyitotta szemét, és Noaht nézte a tűz fényében; csodálta a férfi szépségét, ahogy felette mozog. Látta, ahogy testén kristálycseppekként csillog az izzadság, nézte, ahogy mellkasán üveggyöngyök gördülnek végig, és hullanak rá, akár kint az esőcseppek. Minden egyes csepp, minden egyes lélegzet azt juttatta eszébe, hogy minden, amiért felelős, életének minden mozzanata jelentéktelenné válik.”

Az idegbajos rész után minőségi és érzelmi változás állt be a történetben – a röhögés/borzadás helyett sűrűn pislogva olvastam tovább, mert teljesen más vége lett a történetnek, mint amit vártam. (Nem nagyon néztem utána, miről szól, csak mindenhol szembejött a címe. Még SzJG-ben is…)

Összesített véleményem a könyvről:

NE adjatok nekem ilyen könyveket! NE! Tönkre tesznek az ilyen sztorik… Továbbá hiszem is, remélem is, hogy ilyen nincs. Se az eleje, se a közepe, se a vége – ilyen nincs és ne is legyen.

Ajánlás:

Az író rajongóinak, a film rajongóinak és mindenkinek, aki szereti a síros könyveket.

Értékelés: 4

Érdekesség:

☂

SPIN-OFF regény Noah Calhoun mellékszereplésével

Nicholas Sparks: The Wedding

Nicholas Sparks: Eltékozolt évek

Igazából Noah veje a főszereplő, aki szerelmi tanácsokért fordul felesége édesapjához. Egyébként a Szerelmünk lapjai után abszolút megértem a választását: Noah az igazi Könyves Álompasi, ha biztonságra, sírig tartó szerelemre és örök hűségre vágyunk.

(SPOILER!) És éppen emiatt kevés igazságtalanabb befejezést tudok elképzelni Noahnak, mint EZ! MIÉRT?! MIÉRT??!! Ha a fiatal, félénk és magának való pasit, akit harmincas éveiben talál meg újra a Nagy Szerelme nem sikerül megszeretnünk a regény során, akkor az öreg bácsikát imádjuk meg, aki Alzheimer-kóros feleségével tölti az Öregek Otthonában a végnapjaikat. Én így voltam ezzel a sztorival, az idős, de tényleg igazán szerelmes és odaadó öregembert szerettem meg, miatta lett végül 4 csillagos az értékelésem és nem csupán 3… Rémes a történet vége, az utolsó fejezeten többször bőgtem el magam, mint az összes eddigi könyvemen, ugyanis elképzelhetetlen módon sajnáltam ezt a bácsikát. Én ilyet az ellenségeimnek sem kívánnék, nem tudom, hogyan bírta ki, honnan volt ehhez ereje. (SPOILER vége)

Filmadaptáció (port.hu / IMDb):

☂

Én abszolút imádom Ryan Goslingot, mert frenetikusan idióta párost alkottak Rachel McAdams színésznővel. Mármint az életben is (múlt időben, ugyanis Ryan Goslingnak most Eva Mendes színésznővel van kapcsolata) – imádom az ilyen bolondos párokat (pl.: Andrew Garfield & Emma Stone), szóval meglepő volt megtudni a film kapcsán, hogy alig akartak egymással dolgozni. Folytonos veszekedések, kiabálások az öltözőből.

(Itt egy cikk a dologról.)

Szóval forgatás után összejöttek, pár évig együtt voltak, aztán szétmentek. Mindenesetre a filmen is jól mutatnak és a 2004-2007 között készült bulvárfotóikon is. Tetszik a film szereposztása, ezért is terveztem megnézni…

A filmadaptációt úgy nézném meg, hogy egy hétre kapok egy kecót. Hétfőn és kedden felkészülök; mondjuk felvásárolok pár kg csokoládét és rengeteg mirelit pizzát. Szerdán megnézem, esetleg mellé még azt a kutyás Richard Gere filmet is, amelyiket szintén a depresszió- és bőgésfaktora miatt nem fogok sosem megnézni (egyéként a film címe Hacsi vagy Hachi (port.hu / IMDb)), aztán bőgők: aznap, csütörtökön. Pénteken és szombaton tele zabálom magam csokival, pizzával meg cuki állatos videókat nézek a neten. Vasárnap fürdés, hajmosás, smink és kidobálni minden összesírt zsepit, pizzás dobozt meg csoki papírt.

Just sayin’: Nem fogom megnézni. Mostanában 100%, hogy nem.

Idézetek:

☂

Életem több hosszú időszaka eltűnt emlékezetem süllyesztőjében. Most is olvasom még naplóimat, és azon tűnődöm, ki is voltam én, amikor azokat a sorokat írtam, mert nem emlékszem életem jó néhány eseményére. Vannak időszakok, amikor csak ülök, és azon töröm a fejem, hová lettek azok az emlékek.

☂

– El kell mondanom neked valamit.

– Mondd csak.

Ahol játszódik: New Bern

– Azt hiszem, van egy hódolóm.

– Hódoló?

– Igen.

– Értem.

– Nem hiszed?

– Dehogynem.

– Hidd is el.

– Miért?

– Mert szerintem te vagy az.

☂

Testemet betegség kínozza; sem erős, sem egészséges nem vagyok többé, napjaim pedig úgy múlnak el, akár egy parti végén megmaradt léggömb, amely lassan leereszt, és egyre lottyadtabb lesz; mind fáradtabbnak és gyengébbnek érzem magam.

☂ ☂ ☂ ☂ ☂

Képgyűjtemény a Pinteresten: Nicholas Sparks.

Különböző The Notebook kiadások borítói a GoodReads-en!

☂ ☂ ☂ ☂ ☂