Dan Wells: Szörnyeteg úr (John Cleaver 2.)

          „– Vegetáriánus? – kiáltott fel Curt. – Mi a fene vihet rá egy épeszű férfit erre?

Az, hogy ne nyírjam ki az olyan idiótákat, mint te – gondoltam.”

1. részről írtam: Nem vagyok sorozatgyilkos

2. részről írtam: Szörnyeteg úr

3. részről írtam: Nem akarlak megölni
3,5. részről írtam: Next of Kin
4. részről írtam: Az ördög egyetlen barátja
5. részről írtam: Csak a holttesteden át
6. részről írtam: Már nincs vesztenivalód

Fülszöveg:

☠

A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.

De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.

John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat.

Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.

Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.

Dan Wells hazánkban is szép sikereket elérő debűtáló regénye, a Nem vagyok sorozatgyilkos folytatódik, a Szörnyeteg úr 2010-ben elnyerte a legjobb regénynek járó Whitney-díjat.

☠

Eredeti mű: Dan Wells: Mr. Monster

Eredeti megjelenés éve: 2010

Fumax, Budapest, 2013

268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861510 · Fordította: Szebegyinszki Szilvia

☠

Szerintem:

☠

Az biztos, hogy jól épült fel és érdekes Szörnyeteg úr térnyerésének elmesélése. Imádtam John eszmefuttatásait az érem két oldaláról, arról, hogy melyik az igazi arca, milyen szerepeket játszik és mit látnak az emberek, ha ránéznek! Kicsit kevés volt a halottasházas rész, de jók voltak a humoros párbeszédek.

De szerintem egy leheletnyit gyengébb lett ez a történet. Valahogy kevesebbnek tűnik, pedig legalább annyira fordulatos, épp annyira beteg és majdnem ugyanannyira borzalmas. Más szempontból több is, mint az előző, ugyanis felerősödtek a pszichopata vonások. Jó? Rossz? Leginkább gusztustalan. Szerettem logikus-Johnt az első részben.

Sokkoló gusztustalanság: bogarak. Miért?! Konkrétan rosszul voltam annál a résznél. Anyám borogass! Persze John már előtte elvesztette a szimpátiámat a macskás-ügy miatt.

Értékelés: 4,5

Szereplők és furcsaságok:

☠

Enyhén SPOILERES szekció!

Max: Sántít nekem a barátsága Maxszel, mert megesküdnék arra, hogy nem barátként váltak el az első rész végén… Ott ugye összevesznek és Max faképnél hagyta Johnt, most meg mintha mi sem történt volna, barátkoznak egymással.

Curt: Ez a szál a történetben egy nagyon tetszetős váltás volt! Mármint nem örültem annak, hogy megjelent a karakter, de az biztos, hogy John sokat visszanyert nálam azzal, hogy úgy cselekedett a könyvben, ahogy! Egész biztosan hatalmas volt a kísértés… nem tudom, hogy én kicsipkéztem volna-e a végén Curtöt a tetteiért. Talán igen. Borzalmas jelenség. John meg döntött, ahogy döntött…

Brooke: Már-már szimpatikus a csaj, mert nagyooon kattant! Nagyon jót szórakoztam a jóféle elborultságán, groteszk ötletein. Kitartó, de nem eléggé. Van némi józan esze! Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük a folytatásban.

John családja: Akárki akármit mond, az én szememben az édesanyja fantasztikusan kezeli a helyzetet. Talán a pszichiáter kiiktatása, talán más miatt, de bírom a változást. Nem kutakodik, de kötözködik. Igazából egész élvezetesek a párbeszédeik, ha nem úgy nézem az anyukát, mint egy szociopata potenciális áldozatát. Ugyanez érvényes a család többi női tagjára: szeretem, ahogyan Johnt és a helyzetét kezelik. Már-már komikusak a beszélgetéseik vele.

Idézetek:

☠

– Tudod, mi segítene? – álltam fel, és kivittem az üres tányéromat a konyhába. – Az, ha néha békén hagynál. A rossz dolgok fele, amire gondolok, azért van, mert a nap minden percében itt lihegsz a nyakamban.

– Inkább én, mint más – szólt utánam az előszobából unottan. – Tudom, hogy túlzottan szeretsz ahhoz, hogy bánts.

– Anya, szociopata vagyok. Senkit sem szeretek. A definíció is ezt mondja.

☠

– Hogyhogy nem mentél soha férjhez? – kérdeztem.

– Hű! – lepődött meg. – Ez meg honnan jött?

– Itt győzködsz, hogy randizzak, te meg szingli vagy és boldog. Akkor én nem lehetek az?

Felvonta az egyik szemöldökét.

– Körmönfont egy gazember vagy te.

☠

A két felem ellentmondott egymásnak, de mindkettő létezett. Ha az egyiket választom, tagadom a másikat, vagyis saját magamat tagadom meg. Volt igazi lényem, valahol félúton?

☠

– Szuper! Vagy hogy is mondják oroszul? Szputnyik.

Nevetett.

– Szputnyik?

– Így mondják oroszul, hogy szuper – feleltem. – A műholdat is véletlenül nevezték így, de tényleg. Megépítették, ránéztek, és felkiáltottak: Szputnyik! Aztán rajta ragadt. Azóta is szégyellik.

☠☠☠☠☠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Dan Wells.

Különböző Mr. Monster kiadások borítói a GoodReads-en!

☠☠☠☠☠