Oldalak

2015. április 11., szombat

Laurell K. Hamilton: Fekete vér (Anita Blake, vámpírvadász 16.)



          „Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátás vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.”


Fülszöveg:
Anita Blake, nekromanta és vámpírhóhér a világ előtt, szukkubus és vérpán a barátai és szeretői körében, most jó barátként kerül nehéz helyzetbe. Egyik legjobb barátja és egyben szeretője, Jason apja haldoklik. Anita elkíséri hát szülővárosába, hogy örökre elköszönhessen a goromba szülőjétől, aki mintha soha nem olyan fiúra vágyott volna, mint Jason. És ha a családi béke felélesztése nem lenne elég nehéz feladat, kiderül, hogy Asheville nagy szülötte, az elnökjelölt-várományos kormányzó is éppen most utazott haza családjával, hogy itt ülje meg fia lakodalmát, aki a megtévesztésig hasonlít Jasonre. Sajnos, Keith Summerland nem éppen minta-vőlegény, és nemcsak a sajtó érdeklődik minden lépése iránt. Lehet, hogy az élet ismétli önmagát, és Jason megint hasonmás/unokatestvére és volt iskolatársa miatt kerül bajba? És vajon ki vagy mi ébresztette fel Anitában a vértigriseket? Csak annyi biztos, hogy néha még a legnagyobb ellenségünknek is hasznát vehetjük.
Eredeti mű: Laurell K. Hamilton: Blood Noir
Eredeti megjelenés éve: 2008
Agave Könyvek, Budapest, 2010
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868823 · Fordította: Török Krisztina

Szerintem:
Én imádom ezt a koffeinmániás, morcos, de a szerettei felé teljesen elhivatott, apró nőcit. Tulajdonképpen szeretem ezt a kötetet és csak a lezárással van némi bajom. Elenyésző probléma a sztori izgalmas egészéhez képest - sosem fogom megérteni, hogy miért kellett ide Richard.

Bejöttek a Jason-Anita párbeszédek, az eszmefuttatások, bírtam a tigris klánokról kiderült apró titkokat és JASONT! Az első pillanattól imádtam ezt a csábító mosolyú, gyenge, apró szőkeséget! A hazai - évi 1 Anita Blake könyv - frontot tekintve még odébb van a JASON című 23. rész, amiben ismét Jason főszerepel, de én már nagyon várom!

Kedvenc rész? Azt hiszem, hogy talán a végén a párbeszéd Edmunddal, majd Frankkel. Tipikus beszólós, kötözködős, kemény Anita Blake-stílus abból a fajtából, ami miatt beleszerettem a sorozatba. Tökös kiscsaj!

Imádom pasi: Jason
Gyűlölöm pasi: Richard
Értékelés: 4

A történetről bővebben:
Folytatva az össze-vissza újraolvasásos haladásomat az Anita Blake könyvekkel, most a 16. részt vettem kézbe. A Fekete Vér Jason története, amiben Anita hazautazik vele a haldokló édesapjához Észak-Karolinába. A farkas fiú édesapja viszont egy rémes ember, szóval Anita ráborítja az asztalt Jason védelmében.

A történet témái nagyon változatosak: homokos-e Jason, Anita tigrisei, vértigris klánok és a tradícióik, sajtófelhajtás, hatalmas esküvő a városban, Jason és Anita leánybúcsúra megy, megborulnak az erőviszonyok, jönnek a rossz vámpírkák és a többi. Kivételesen nincs nyomozás a műben, ahogyan zombi sem.

Ez a történet arról szól, hogy Anita Blake mennyire jó barátja Jason Schuyler-nek. Picit több, de semmiképpen sem kevesebb a sztori.

Szex a könyvben


„Kezem belefeszült a bilincsbe, és szerettem azt is, ez is hozzátett a gyönyörűséghez. Soha fel nem foghatom, mit szeretek rajta, de szeretem, ha lefognak. Egyszerűen szeretem. A szex pedig nem az ésszerű dolgok birodalma, a szex az, ami jólesik és pont.”


Tekintve, hogy a sorozatot átitatja az erotika, hiszen a (vámpíros) főszál szerint az ardeur által Blake valamiféle succubus, kiemelkedően KEVÉS szex van a könyvben. Az elején BDSM threesome, aztán vanília kettesben és a harmadik… az megborítja a történetet megint, ugyanis ezáltal bonyolódik a sorozat főrésze, ami a vérállatokkal, a vámpírokkal és a hatalommal.

Én nem bántam ezt a váltást, mert imádom a tigriseket és a vértigrisek klánja különösen érdekes. Sőt, a sztori legérdekesebb fejleménye Crispin! Bírom a kölköt, bár picit sajnálom is a szituáció miatt, amibe belezuhant.

Nekem tetszettek a könyvben szereplő jelenetek, mert a kivételesen ízlésesek Blake-hez képest. Mindent túlmagyaráz, túlanalizál, de nálam most a Reisz könyvek kapcsán nagyon betalált a párkapcsolat és BDSM elemzése.


„A szex ezernyi válfaja közül a BDSM volt a legbiztonságosabb, fonák módon, ez hozta a legközelebb a partnereket, mert ebben mindent meg kellett beszélni. Nyílttá tett.”


Richard, a mumusom

Én komolyan kiütést kapok ettől a dögös, életerős tanár bácsitól. Az elején kicsit bedőltem szegénykémnek, de sosem volt Anita Blake-TOP férfi számomra… egy pillanatig sem!
Általában jól szoktam megítélni a könyves karaktereket - és úgy nagy általánosságban az embereket – elsőre is, ritkán bírálom felül magamat. Richard túl tökéletes, túl eltökélt. Pont tökéletes az illata, az álla, a haja színe… Annyira full olyan férfi, akire Anita Blake-nek szüksége van, hogy frankón meg lehetett volna egy rövidített verziót azzal a főszállal, ahol szépen megházasodnak, lebabáznak, aztán irányítják a falkájukat kettecskén, immár vérfarkas párként.

Én ezt abszolút végigjátszottam fejben és rádöbbentem, hogy naaaaaaaaaaagyon unalmas lenne. Vagy Richard folyton hisztizne, ha az asszony elmegy dolgozni…

Jelenleg ott tartunk, hogy a kedves tanár bácsi most is folyton hisztizik, de Anita magánélete tőle eltekintve BOLDOG. Nekem marhára hiányozna Micah, Nathaniel, Jason és a többiek – nem hiszem, hogy ennyi TÉNYLEG fantasztikus pasit helyettesíthetne Mr. Hiszti.

Ezzel a résszel Richard az egyetlen bajom, kár volt felbukkannia benne.

Idézetek:
Felállt, a kávésfőzőhöz ment, és már majdnem töltött is, aztán váratlanul meggondolta magát. – Nem bírok már több kávét.
– Pedig kávéból sosem elég – szaladt ki a számon, de ő csak berakta a mosogatóba a bögréjét.
– Gondolod te, Anita – mosolygott rám –, de mi, egyszerű halandók kiakadunk azon a koffeinszinten, amin te létezel.

– Jövök itt az életem katasztrófájával meg a haldokló faterral – nézett a szemembe –, és te azon akadsz ki, hogy a csajommal csak a misszionárius pózt nyomtuk?
– Szereted a szexet – próbáltam szavakat találni a gondolataimhoz. – És elég jól is csinálod.
– Hú, kösz – vigyorgott.
– A szex az egyik legszemélyesebb vonulata az életünknek – folytattam, mert kivételesen nem fogom hagyni magam kizökkenteni. – Ha valaki puszta szeretetből ebben is korlátoz bennünket, ha az ágyban is szabályok közé szorítanak, akkor vége mindennek. Az a lélek halála.

– (…) A kedvencem pedig az a srác volt, aki az első randit azzal zárta, hogy egészen addig én vagyok a tökéletes nő, amíg meg nem szólalok.
– Ezt nem mondod komolyan! – meresztett nagy és kerek szemeket Jason. – Mekkora lúzer bunkók!
– Édes vagy – paskoltam meg most én mosolyogva a kezét –, de mindig is nagy pofám volt. És a férfiak általában nem erre számítanak egy magamfajta aprócska, törékeny, helyes kis barnától. Az ilyen lányokat óvni szokták meg babusgatni meg a többi baromság.

♛♛♛♛♛
Képgyűjteményeim:
WeHeartIt - Anita Blake by LKH
Különböző Blood Noir kiadások borítói a GoodReads-en!
A többi ide vonatkozó bejegyzés az Anita Blake címke alatt található.

♛♛♛♛♛

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése