Dan Wells: Nem akarlak megölni (John Cleaver 3.)

„– Nem kell mindent magadnak csinálnod – mosolyodott el halványan. – Nem kell minden alkalommal bemasíroznod a pokolba, amikor kinyitják a kapuját.”

1. részről írtam: Nem vagyok sorozatgyilkos

2. részről írtam: Szörnyeteg úr

3. részről írtam: Nem akarlak megölni
3,5. részről írtam: Next of Kin
4. részről írtam: Az ördög egyetlen barátja
5. részről írtam: Csak a holttesteden át
6. részről írtam: Már nincs vesztenivalód

Fülszöveg:

☠

Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe.

A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ­ ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe.

A Nem akarlak megölni cselekménye gyanakvással, ámokfutással, és holttestekkel telve száguld a mellbevágó végkifejlet felé.

☠

Eredeti mű: Dan Wells: I Don't Want to Kill You

Eredeti megjelenés éve: 2011

Fumax, Budapest, 2014

310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861657 · Fordította: Szebegyinszki Szilvia

☠

Szerintem:

☠

Hűűű, de nagyon utálom ezt a részt. Több szempontból is borzalom: több szimpatikus halott, sok fejre csapós „Oh, hogy ez nem jutott eszembe!” -pillanat és ha ez nem lenne elég, ez az utolsó magyarul megjelent rész… Rég voltam ilyen szomorú.

Borító:

Ennek a könyvnek a borítója volt az, ami miatt egyáltalán nekiálltam végül a sorozatnak. Gyönyörűséges, kreatív, figyelemfelkeltő! A John Cleaver sorozatnak angolul is (és magyarul is) nagyok jók a címei, de egyedül a magyar borítók tetszenek, közülük a kedvencem a 3. köteté. Csodaszép.

Kedvenc részeim: John és Mary. John és az anyukája.

A történet:

Imádom John fanyar humorát és anyjával való párbeszédeit, tipikusan felhorkanva nevetős részek. Maryt szintén imádtam, emiatt elégedetlen voltam az ő szálával. Kicsit elsikkadt számomra a pszichopata rész is, amit sajnálok, ugyanis ezáltal picit gyengébb az eddigieknél, amelyekben azért Szörnyeteg úr sokszor előtört, felbukkant. A történet mégis kerek, jól felépített és nagyon fordulatos. A vége ütött. Azóta is is sajog a szívem…

Értékelés: 4,5

Sorozat-értékelés:

☠

Milyen is volt ez a kamasz pszichopata főszereplős trilógia? Nekem abszolút bejött, pedig nem különösebben rajongok a hasonló történetekért könyvben. Filmben, sorozatban sok hasonlóval találkozom, ugyanis aranykorukat érik a nyomozós-helyszínelős sztorik. Igaz, hogy azokban a jófiúk szemszögéből kísérjük végig a nyomozást, John Wayne Cleaver esetében viszont egy beteg kissrác gondolatait, tetteit írta le az író.

Én bírom is, utálom is ezt a kis, empátiát nélkülöző szociopatát…

Nagyon érdekes jelenség, hogy milyen egy kölyök, aki fél a benne élő szörnyetegtől, aztán ezzel a szörnyeteggel a testében hogyan kezd el csajozni. Mi lehet a vágyálma egy olyan pszichopatának, akinek van barátnője, a tűz a háziállata és a családi hullaházban kisegít?

Sokrétű történet, a több fontosabb mellékszereplőnek is megvannak a maguk történetei ugyan, de a főszereplő gyerek 100%-os nálam! A legapróbb dolgot is kigondolta vele kapcsolatban Wells bácsi, ami csodálatra méltó – pláne, hogy egy kötekedő dög vagyok, és a kákán is keresem a csomót. Hiába morgok bármi miatt, engemet megfogott magának ez a sorozat!

ÖSSZ-ÉRTÉKELÉS: 5 ☆☆☆☆☆ -os

Idézetek:

☠

– Most már biztos, hogy te vagy a legfurább srác, akivel találkoztam.

Mély levegőt vettem.

– Hát ez igaz. Tényleg én vagyok a legfurább srác, akivel találkoztál. A szöges ellentéted vagyok. Neked egy csomó barátod van, nekem egy sem, te gyönyörű vagy, én furcsa, te népszerű vagy, érdekes és vicces, én meg egy halottasházban dolgozom. Engem érdekel a halál, és olyan sorozatgyilkosokat tanulmányozok, akik heccből ölnek. A hozzám hasonló srácok nem járnak bálokba, és ha mégis, biztosan nem magadfajta lányokkal.

Még csak meg sem közelítette a leírásom a valóságot, igazából még ennél is kattantabb voltam – hogyhogy nem látják az emberek ránézésre?

☠

– Tudod, kezdek fázni – mondta Mary.

Felmosolyogtam az égre.

– Most már bánod ezt a szemérmetlen ruhát, mi?

Játékosan ütött meg és felnevetett.

– Nem panaszkodom, te hülye. Azt akarom, hogy átkarolj! Komolyan, a radar előbb fogja a jeleimet, mint te!

☠

– Mesélj nekem Maryről.

– Általában még kopogni sem szoktam – dőltem hátra, és fontam keresztbe a karomat. – Kinn ülök le, az ablakon keresztül figyelem, és közben borotvapengével vagdosom magamat.

– Már megint kezded! – rázta a fejét. – Valahányszor arra kérlek, hogy egy kicsit nyílj meg nekem, és mesélj az életedről, azonnal kifacsarod, és előállsz valami nevetséges hazugsággal, amiről tudod, hogy úgysem hiszem el.

☠☠☠☠☠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Dan Wells.

Különböző I Don't Want to Kill You kiadások borítói a GoodReads-en!

☠☠☠☠☠