Dan Wells: Next of Kin (John Cleaver 3,5)

 (A fordítás a bejegyzésben saját, vagyis nem hivatalos.

Magyarul (még) nincs kiadva.)

“You’re one of us.”

“In name only,” I said, echoing their description of Agarin. “I’ve always been closer to the humans than to you, even since the beginning.” I looked up. “You keep yourselves apart from them, but I can’t. I know them too well – I’ve been them more than I’ve been myself.”

~ „Egy vagy közülünk.”

„Csupán névleg,” – mondtam, megismételve Agarin szavait. „Mindig közelebb álltam az emberekhez, mint ti, már a kezdetektől fogva.” – Felnéztem. „Te távol tarthatod magadat tőlük, de én képtelen vagyok. Túlságosan jól ismerem őket – inkább vagyok ők, mint önmagam.”

1. részről írtam: Nem vagyok sorozatgyilkos

2. részről írtam: Szörnyeteg úr

3. részről írtam: Nem akarlak megölni
3,5. részről írtam: Next of Kin
4. részről írtam: Az ördög egyetlen barátja
5. részről írtam: Csak a holttesteden át
6. részről írtam: Már nincs vesztenivalód

Fülszöveg:

☠

We call them demons, for lack of a better word, but the truth is something much more mysterious. In the „I am not a Serial Killer” trilogy, the young sociopath John Cleaver killed three of them to protect his family, but he has no idea what horrors he's stirred up.

Elijah Sexton was a god of the ancient world. Now he drives a hearse in a Midwest town and keeps his head down. He avoids the world as much as he can, drinking dead memories while his own mind drifts slowly toward oblivion. But when the memories he drains reveal the presence of another fallen god, Elijah is drawn back into a war between humans and monsters–a war that threatens the woman he doesn't dare to love.

„Next of Kin” is the introduction to an all-new John Cleaver trilogy, beginning in 2015 with „The Devil's Only Friend.”

„Legközelebbi hozzátartozó” fülszöveg magyarul

(spoileres!):

☠

Jobb szó híján démonoknak nevezzük őket, de az igazság sokkal misztikusabb. Az „Én nem vagyok sorozatgyilkos” trilógiában, a fiatal szociopata John Cleaver megölt hármat belőlük, hogy védje a családját, de fogalma sincs arról, hogy mit kavart fel ezzel.

Elijah Sexton az antik világ istene volt. Most ő vezeti a halottaskocsi egy középnyugati városkában és igyekszik semmibe sem belebonyolódni. Annyira elkerüli a világot, amennyire csak lehetséges, issza a halottak emlékeit, amíg az elméje a feledés felé sodródik. De amikor az egyik emlékben egy másik bukott istenségre ismer, akkor Elijah belesodródik az emberek és szörnyek háborújába – egy háborúba, amely veszélyezteti a nőt, akit nem mer szeretni.

A „Legközelebbi hozzátartozó” a bevezetője a teljesen új John Cleaver trilógiának, aminek az első része 2015-ben jelenik meg meg „Az ördög egyetlen barátja” címmel.

☠

Eredeti megjelenés éve: 2014

Smashwords, Los Gatos, 2014  / ISBN: 9781311085559

☠

Szerintem:

☠

Nem voltam maradéktalanul elégedett a lezárással, mert abszolút folytathatónak éreztem. Emiatt is álltam neki ennek a regénynek, ami igazából a bevezetője a következő adagnyi John Cleaver-történetnek!

3,5 Dan Wells: Next of Kin könyvről dióhéjban.

Íme, egy Elijah nevű férfi, aki a hullaházban dolgozik és a halottak emlékeit issza magába. Fincsi, hm? Ő lenne a főszereplője ennek a novellának, ami által a démonok szemszögét is megismerhetjük. Ő „Gifted”-ként aposztrofálja a fajukat, ami Ajándékozottat, Áldottat jelenthetne, ha nem lenne átok számára emléktől-emlékig élni.

Természetesen jön egy feledhetetlen nő, képbe kerül egy titokzatos Alzheimer-kóros bácsi és felbukkannak a rosszfiúk, akik a maguk oldalára akarják állítani Elijaht. (Nem szeretek Alzheimeres emberekről olvasni, mert rettegek ettől a kórtól. Mindazonáltal fantasztikus ez az emlékek köré épített történet, ugyanakkor ijesztő is.)

Stílusában és történetvezetésében tökéletesen beleillik a sémába, de kifejezetten tetszett, hogy az előző történetelemeket is belekeveri, szóval nem egyedi egyetlen eset sem. Nincs új a nap alatt - pláne, ha ennyi ezer évet éltek már ezek a lények…

Értékelés: 5

Bővebben az íróról: Dan Wells

☠

Igazából a 3,5. kötet kapcsán jutottam el odáig, hogy kíváncsi lettem magára az íróra is. Előtte abszolút figyelmen kívül sikerült hagynom a róla írtakat, csupán annyit tudtam róla, hogy van egy másik sorozata is, ami inkább sci-fi, inkább disztópia… Általában igyekszem tartani a távolságot az alkotóktól, mert szeretem a személyük szeretetétől függetlenül megítélni a műveiket. Most sem hobbiból jártam utána Dan Wellsnek, hanem mind a Köszönetnyilvánításban (Acknowledgments), mind Az Íróról (About the Author) részben leírtak által jutottam ezekhez az információmorzsákhoz.

„Ezért a könyvért több hálával tartozom a nagyapámnak, Lowell Alley Wellsnek, mint bárki másnak.” – írja a könyv elején. – „Aki a legjobb emberek egyike volt, akikkel valaha találkoztam, és akinek az elméjét megette az Alzheimer-kór. Nem hiszem, hogy képes lettem volna horrort írni anélkül, hogy átéltem volna azt a horrort. Nagyapa, örülök, hogy már egy jobb helyen vagy. Üdvözlöm a Nagyit.”

A könyv végén lényegesen vidámabb szeleteket kapunk Wells életéből: „Több, mint 300 társasjátéka van. 15 országban járt már, 3-ban élt is. Gyerekként hipochondriát diagnosztizáltak nála, de nagyjából már elmúlt. Poénból verseket memorizál. Ronda nyakkendőket gyűjt. Retteg a tűktől, a középszerűségtől és az öregkori demenciától (~elmebaj).”

Lehet nem szeretni ezt a pasit? Imádom ezt a sorozatát, és ezután a bevezető után alig várom a következő John Cleaver trilógiát.

Idézetek:

☠

His mind was gone, but his body was still strong; he was sixty-five years old, younger than most of the residents in the building, but early onset Alzheimer ’s was common enough, and he couldn’t take care of himself, so here he was. Healthy as a horse, empty as a drum.

~ Az elméje már elhalványodott, de a teste még erős volt; 65 éves, fiatalabb, mint a hely többi lakosa, de az Alzheimer korai stádiuma közös volt mindannyiukban, és képtelen volt gondot viselni magára, szóval itt tartották. Egészségesen, mint egy ló, üresen, mint egy dob.

☠

“So is it worth it?”

For the second time in our short conversation, his question stopped me cold. I looked at the boy in surprise. “Is what worth it?”

“Coming here,” he said. “Caring about a man who doesn’t care about you – who couldn’t care about you if he tried. Making connections with people who are only going to disappear.”

~ „Szóval megéri?”

Rövid beszélgetésünk alatt, már második alkalommal akasztott meg a kérdése. Meglepve néztem a fiúra. „Miért ér meg mit?”

„Idejárni,” – mondta. „Törődni egy férfival, aki nem törődik veled – aki akkor se tudna veled törődni, ha megpróbálná. Megéri kapcsolatok kiépíteni emberekkel, akik úgyis el fognak tűnni?”

☠

“Is it worth it?” I asked suddenly. I couldn’t get that boy’s words out of my mind. “We spend our whole lives making connections with people who are inevitably, every time and without fail, going to leave us. Unless we leave them first, which might actually be worse. We’re building a foundation that cannot last, with materials that will never hold, and time goes on and mountains crumble and everybody dies, everyone and everything that ever was, and I . . . I am so old.”

~ „Megéri?” – kérdeztem hirtelen. Képtelen voltam kiverni a fiú szavait a fejemből. „Az egész életünket azzal töltjük, hogy kapcsolatokat építsünk ki emberekkel, akik elkerülhetetlenül, minden alkalommal és kivétel nélkül el fognak hagyni minket. Hacsak nem mi hagyjuk el őket előbb, ami talán még rosszabb. Építünk egy alapot, ami nem maradandó, olyan anyagokkal, ami nem tart…, és múlik az idő, a hegyek leomlanak…, mindenki meghal…, mindenki és minden, ami egyszer volt… és én… én olyan öreg vagyok.”

☠☠☠☠☠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Dan Wells.

☠☠☠☠☠