Oldalak

2015. június 4., csütörtök

Stephen King: Joyland



– Mike – fordult Fred a gyerekhez. – Tudod-e, mit árulunk itt?
– Jegyet a hullámvasútra, meg a körhintára? Meg játékokat? – kérdezte Mike bizonytalanul.
– Mi jókedvet árulunk. Hát legyen jókedvetek!


Fülszöveg:
Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban.
Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében?
Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődésregény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez.
Eredeti mű: Stephen King: Joyland (angol)
Eredeti megjelenés éve: 2013
Európa, Budapest, 2014
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793759 · Fordította: Soproni András
Szerintem:
Először is: Prém! Prém! Prém!

King eddig olvasott könyvei közül ez tetszett a legjobban, pedig nem is horror vagy thriller besorolású. A sztori igazából Devlin hónapjait követi, ahogyan igyekszik elterelni a figyelmét a szakítás után. Egészen véletlenül kerül Joylandbe, abszolút véletlenül fut bele a szellem sztoriba, de hamarosan minden gondolata a vidámpark és az új barátai körül forog. Nem egy túl bonyolult történet, nem váltja meg a világot, de kikapcsol, élvezetes (és egy vidámparkban játszódik)! A szereplők meglepően átlagosak, hétköznapiak voltak és mégis olyan történetet kanyarított ide King bácsi, hogy lélegzetvisszafojtva faltam a sorokat! Ez egy szép, szomorú történet volt egy 21 éves srácról, aki jókedvet árult...

Kedvenc szereplők: Talán csak Dev excsaját és a prédikátort nem szerettem a műben (meg persze a végén kiábrándultam a gyilkosból is), de szerettem Lane-t, Fortunát, Papát, a tulajt, Jonesy barátait Joylandből és a házból is. (Imádtam Devlint is – Tolkient olvas!)

Kedvenc borító: a magyar (első) kiadásé! Én körbenéztem a kiadók munkái között, de szerintem mi, magyarok jártunk a legjobban. Gyönyörűséges, misztikus és a színei… IMÁDOM!

Ajánlás: kihagyhatatlan egy igazi cirkusz, állatkert és vidámpark rajongónak – én azóta szerettem volna elolvasni, hogy az Európa kiadó kiposztolta FB-ra a megjelenését!

Értékelés: 5
Bővebben:
Devlin „Jonesy” Jones egy mocskos mázlista! Akárhonnan nézem a történet elejét, a történet végét, ez a srác egy kis máker dög! Szakít vele a nő, megpróbálják megölni és a napjait egy múltbéli gyilkosság felbonyolításával tölti, de mindeközben a világ legzseniális-fantasztikus-szuperebb nyári melójára talál! Nem érdekel, ki mit mond, a joylandi vidámpark egy csodás hely, ahol jókedvet árulnak!

Igavonás, szerelés, hatalmas felelősség, prémben táncolás a dögmelegben és persze akad szomorúság is. Ez is mind Joyland, hiszen egy vidámpark se csak fények, villogás és öröm, de a vásári forgatag… Komolyan besárgulok az irigységtől.

A történet meglepően nyugodtan, lassan mesél – száraznak, unalmasnak mondják, pedig szerintem nem volt az. Ráadásul a jelenkori cselekmények közé néha becsempészett az író 1-2 szívenütő kis sztorit a jövőből, amikbe picit belehaltam, mert olyan emberek (elkeserítő és szomorú) történetét, halálát mesélte el, akiket épp csak megismertem, később szerettem meg.

Tényleg nem ijesztő, a szellem-szál relatíve halovány a nyomozósdihoz képest, ami viszont Devlin mindennapjai miatt tűnik kevésnek. Fejlődésregény, igen. A hangulata megfog és nehezen ereszt. A mű olvastatja magát, akkor is, ha nem sok dolog történik.


A gyilkos… nos, egyáltalán nem őt vártam. Beugratott engemet is az a kesztyű (kijelölhető spoiler). Mea culpa, de jó lenne tudni, hogy ki nem szaladt alá! Annyira haragszom RÁ! IMÁDTALAK, Mr. Gyilkos...!

Idézetek:
- Árnyék vetődik rád, fiacskám – jelentette ki a jósnő.
Végignéztem magamon, és megállapítottam, hogy tökéletesen igaza van. A Karolinai Kerék árnyékában álltam. Egyébként ő is.
- Nem erről beszélek, te oktondi. A jövődre vetődik árnyék. Éhezni fogsz.

– Tudod-e, fiam, mi az a történelem?
– Izé…hát ami a múltban történt…
– Nem – felelte Papa, miközben felkötötte a derekára az aprópénzes vászonövet. – A történelem az emberiség kollektív, ősi szarkupaca, egy hatalmas, egyre növekvő szarhegy. Mi most a tetején állunk, de az utánunk jövő nemzedékek kakija egykettőre el fog temetni bennünket.

És ha az első csalódás után úgy éreztem, hogy vége a világnak – ami először öngyilkos gondolatokat keltett bennem (bármilyen buták voltak is, és bármilyen félszívvel gondoltam is rájuk), aztán földrengésszerű változásokat indítottak életem korábban megkérdőjelezhetetlen menetében –, meg kell érteniük: ez azért volt, mert nem volt mércém, amivel megítélhettem volna a történteket. Ezt hívják fiatalságnak.

– Vannak emberek, akik elrejtik az igazi arcukat, édesem. Van, amikor látni rajtuk, hogy álarcot viselnek, de nem mindig. Még azokat is képesek megtéveszteni, akiknek nagyon erős az intuíciójuk.

☯☯☯☯☯
Képgyűjteményem a Pinteresten – Stephen King könyvei.
Borítók a GoodReadsen.
☯☯☯☯☯

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése