Sylvia Plath: Az üvegbura

"Akkor hirtelen rájöttem, mi a baj.     Élményekre van szükségem.     Hogyan is írhatnék én az életről, amikor még nem volt viszonyom, nincs gyerekem, nem láttam meghalni senkit?"

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása.

Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Könyv információk: Eredeti mű: Sylvia Plath: The Bell Jar Eredeti megjelenés éve: 1963 Kriterion / Európa, Bukarest, 1981 234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630724588 · Fordította: Tandori Dezső

Szerintem:

❀

Akire borult már üvegbura tudja, hogy nem szabad nekiállnia csak jó hangulatában depressziós / sötét hangulatú művek nézésének, olvasásának és hallgatásának; rosszkedvűen is csak vidám zenét érdemes hallgatni vagy lehúz magával a mocsár… Szóval teljesen kipihenten, békésen és boldogan álltam neki, de… áhh.

A lényeg a lényeg, hogy bár érdekelt a könyv, mégsem egyetértést vagy megértést váltott ki belőlem, hanem haragot. Haragudtam Estherre, haragudtam az esetlen próbálkozásaira, haragudtam a nyugi-szanatóriumára. Ez a lány halni akar vagy mégsem? Annyira nem tudja, mit akar és teljesen kilátástalan. Ezt az érzést ismerem, mégsem bírtam ezt a céltalan, tesze-tosza és álmodozó lányt.

A könyv történései unalmasnak mondhatók, de szépen van megfogalmazva. Ha nem szerettem, akkor is letaglózott! Egy szűzlány keresi a férfit, akivel elveszítheti, miközben egy másik szálon a kilátástalansága egyre kezdi megülni a lelkét. Néha túlságosan ráment a bárkivel lefeküdne már részre, némileg visszatetsző módon.

3 fejezet után még nem tudtam, miről szól a könyv.

10 fejezetnél nem tudtam, hogy miért olvasom még mindig – de olvastam, mert már kíváncsi voltam és egész gördülékeny a sztorija.

Az AHA!-élmény a 11. fejezetnél ért utol. A könyv második fele eseménydúsabb, de néhol még mindig untam. „Csupán” egy ember életének egy szelete.

Kerestem a lapokon, a sorok között, hogy mit szeretnek rajta mások. 26 évesen – túl 2 vagy 3 évnyi életfolyamból kimaradással, pszichiáterrel töltött órák sokasága és rengeteg gyógyszer után – nem értem. Talán tíz év múlva?

Az egyetlen dolog, amiért egyszerűen odáig voltam a műben a fügefa! (Találtam is egy röpke képregényt hozzá, érdemes megnézni < ITT vagy ITT >.) Mondjuk én Buddyt is kedveltem, bevallom érdekel, hogyan alakult volna az élete, ha mellette dönt.

Értékelés: 3,5

Tanács

Ha módodban áll, akkor inkább az eredeti nyelven olvasd el, mert elképesztően ütős egy-egy mondat. Nem tartom rossznak a magyart, de engemet Az üvegburához egy tetoválás vezetett el, amin egy idézet állt. Angolul legördül a szívről és mélyet lélegzünk tőle, magyarul pedig szép ugyan, de nem ugyanaz az érzés. 

I took a deep breath and listened to the old brag of my heart. I am, I am, I am.

Mély lélegzetet vettem, hallgattam szívem jól ismert, kérkedő lüktetését.  Vagyok, vagyok, vagyok.

Sylvia Plath:

❀

Mivel az életének egy fontos részét meséli el a történet, így nem akartam előre elolvasni az életrajzát, ami miatt csak kapkodtam a regény elején a fejem, hogy MIVAN?!

A regény elolvasása után viszont meglátogattam jópár oldalt, amely az írónő életével foglalkozik. A legáltalánosabb a Sylvia Plath WIKIPéDIA oldala, ahol belefutottam a ténybe: „Öngyilkosságot követett el, miután teljesen elszigetelte a szobát közte és az alvó gyerekei között „nedves törölközőkkel és ruhákkal”. Kinyitotta a gázt és a fejét a sütőbe tette.”

Az igen! – néztem hatalmasat, sajnáltam a gyerekeit meg a férjét, de valahol örültem is, hogy „Esthernek” már jó. Mégis megkedveltem a regény főszereplőjét, azt a butácska Esthert…

Idézetek:

❀

Nyomasztott a csend. Nem a csend csendje volt. Énbennem volt ez a csend.

Sylvia Plath / Esther Greenwood

❀

Lehunytam a szemem. Az üvegbura levegője présbe fogott, moccanni se tudtam. (…) mindig ugyanaz az üvegbura borul rám, mindig a saját áporodott levegőmet szívom.

❀

– Megkívántalak.

– Petrezselyemmel körítve? – nevetett Bud4y ártatlanul.

– Nem – mondta a nő. – Éjszakára.

Hát így veszítette el Buddy a szüzességét és ártatlanságát.

❀

A világot ugyanis nem katolikusokra és protestánsokra, nem republikánusokra és demokratákra, nem négerekre és fehérekre, de még csak nem is férfiakra és nőkre osztottam, hanem olyanokra, akik lefeküdtek már valakivel és akik nem, és ez volt számomra az egyetlen valóban lényeges megkülönböztető jegy ember és ember között.

✿❀✿❀✿

Képgyűjtemény a Pinteresten: Random pictures for my blog.

Különböző The Bell Jar borítók a GoodReads-en!

✿❀✿❀✿