Szóval: itt összeesküvés
folyik. A sóvárgás és kalandvágy ébresztette fantasztikus terv a következő: a
két testvér ruhát, hajviseletet, bőröndöt, kötényeket és lakóhelyet akar
cserélni! Luise, mintha Lotte lenne, jókislányos copfokkal (és egyébként is
jókislányságra elszántan) anyukához akar „hazatérni”, akit csupán egyetlen
fényképről ismer. Lotte meg kibontott hajjal és oly vidáman s élénken, ahogy
csak bír, apához fog utazni Bécsbe.
|
Fülszöveg:
✿
Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy
ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná
megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó.
Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s
egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban
találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos
bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni
az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a
megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről
szól A két Lotti könnyes-vidám története.
Könyv
információk:
Eredeti cím: Das doppelte
Lottchen
Eredeti megjelenés éve: 1949
Móra, Budapest, 1980
196
oldal · keménytáblás ·
ISBN:
9631121550 ·
Fordította:
Tóth Eszter, Török Sándor ·
Illusztrálta:
Walter Trier
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem:
✿
Nehéz újat mondani róla, mert vagy olvastad, vagy szeretnéd,
vagy sose akarod… Én szépen hátulról elindulva végigjártam ezeket a
kategóriákat és nem bánom, hogy befolyásoltak a könyvvel kapcsolatosan, és végül
elolvastam. Persze a befolyásolás alatt semmi rosszat nem kell érteni,
egyszerűen az utóbbi időben többször került elém és kíváncsivá tett.
Rövid, kedves, humoros, kiszámítható, de bájos. Ikrek, akik
először találkoznak egy véletlen folytán és véletlenül az egyiknek apukája, a
másiknak anyukája van. Folyamatosan csiklandozta a Deja Vu detektoromat,
ugyanis annyira rémlett a sztori, hogy végül anyummal utánajártunk, hogy az egyik
kedvenc családi filmem a feldolgozása (Apád-anyád idejöjjön!, 1998). Végül
amiatt nem lett nálam 5 csillagos, mert nem kaptam tőle semmi újat, hiába volt
nagyon jópofa az egész bonyodalom és cserebere.
AJÁNLÁS: Bárkinek korosztálytól függetlenül!
Azt azért érdemes hozzátennem, hogy nem feltétlenül nyeri el
fiatalon mindenki tetszését: vannak olyan ismerőseim, akik imádták, de akadnak
mások, akiket untatott. Mindazonáltal fiatal felnőttként vagy felnőttként
érdemes nekiállni és elolvasni, vagy újraolvasni és átírni az első élményt,
amennyiben fiatalon nem tetszett. Nem emlékszem arra, hogy kötelező lett volna
nálam, de szerintem ez a könyv is jobb, ha a kötelezők rémisztő fellege elsodródik a közeléből.
Bájos,
kedves és humoros történet.
Értékelés: 4,5
Borítók innen-onnan:
Mivel nagyon borítómániás vagyok, így mindig mocorog bennem a
kisördög, hogy vajon melyik az a borító, amivel soha nem olvastam volna el,
akármennyire ajánlgatják és melyik az, amely borító a sokkal hamarabbi
olvasásra is rábírt volna. A két Lotti esetében a legtöbb borítón vagy a klasszikus Walter
Trier által rajzolt illusztrációk vannak, vagy válogatott förmedvények.
Az én TOP 1 „100%, hogy ezt nem venném a kezembe és haza
se vinném, mert félek neki megmutatni, hogy hol lakom” borítóm az
1990-es olasz Mondadori kiadóé:
HORROR!
Persze alig jobb a 2000-es
német Dressler által kiadott könyv borítója, amin a klasszikus filmes
feldolgozás leányai vannak. Azt a filmet se nézném meg, egész egyszerűen azért,
mert ezek a leányzók ijesztőek… pláne fekete-fehérben.
A két Lotti (1950) filmből |
Az egyetlen kiadás, ami rábírt volna a korábbi olvasásra
picit átvert, mert elsőre azt hittem, hogy Tolkien írt valami női hobbitos
sztorit. Az
1995-ös szlovén borító a Mladinska knjiga kiadótól szóval szerintem becsapós:
Meg mernék rá esküdni, hogy az egyik
Samu szívszerelme!
Film feldolgozások!
Vagy egy pár…
✿
Szerintem ebben szerepelnek az
ijesztő leányzók, ezt a feldolgozást tuti nem fogom megnézni. Mindazonáltal
sokan szeretik, például a nagymamámnak ez a kedvence!
Apád,
anyád idejöjjön! (1961) (Snitt.hu, Port.hu, IMDb) és Apád, anyád idejöjjön: Iker siker (1986) (Port.hu,
IMDb)
Az egyetlen két Lotti feldolgozás,
ami folytatást is kapott, de sajnos nem tudtam senkit felhajtani, aki látta
volna őket. A színész, aki az ikreket játssza Hayley Mills és a képgalériákat
elnézegetve határozottan ijesztő Lotti volt ’86-ban.
Ismertebb, felkapottabb feldolgozás,
amit sokan ajánlottak, köztük anyum is, aki szeretné újranézni. (Továbbá
szerinte láttam is már, de ez a film nem rémlik.) A szereplőgárda ránézésre
szimpatikus, felkerült a to-watch várólistára.
Az én kedvencem! Jobban belegondolva
kézenfekvő, hogy minden jó filmet egy könyv alapján csináltak meg. Szeretem a
szereplőgárdát, bírom a sztorit és nagyon-nagyon lehet utálni apuci új nőjét. (Épp
annyira, amennyire a könyvben gyűlöltem!) Újranézés lesz!
Ismét senki ismerős, aki látta volna,
de annyira bájosnak néz ki, hogy egyszer nekiveselkedem. Inkább gyerekeknek
ajánlott meseszerű feldolgozás, szerintem nagyon aranyosan megrajzolva.
Ha
részletesebben érdekelnek a filmek: Találtam egy jól megírt
és összerakott, részletes bejegyzést a Lotti-feldolgozásokról magyarul: < ITT >
Idézetek:
✿
– Nekem egyáltalán nincs is anyukám! – morog Luise. – Épp
azért, juj, épp azért vagyok ilyen zajos gyerek, mondja apukám!
– Ő sose porolja ki a nadrágodat? – érdeklődik Lotte
behatóan, miközben megkezdi a copf befonását.
– Dehogyis! Ahhoz ő túlságosan szeret engem!
– Nem akadály! – jegyzi meg Lotte igen bölcsen.
– És különben is, teli van a feje.
– Elegendő, ha az egyik keze szabad!
Szóval: itt összeesküvés folyik. A sóvárgás és kalandvágy
ébresztette fantasztikus terv a következő: a két testvér ruhát, hajviseletet,
bőröndöt, kötényeket és lakóhelyet akar cserélni! Luise, mintha Lotte lenne,
jókislányos copfokkal (és egyébként is jókislányságra elszántan) anyukához akar
„hazatérni”, akit csupán egyetlen fényképről ismer. Lotte meg kibontott hajjal
és oly vidáman s élénken, ahogy csak bír, apához fog utazni Bécsbe.
✿
Lotte bólint. Hirtelen megijed.
– Azt még egyáltalán nem is mondtam, hogy lefekvéskor el ne
felejts anyunak jóéjtpuszit adni!
Luise csak néz maga elé.
– Nem kell fölírnom. Ezt
biztosan nem felejtem el.
✿✿✿✿✿
A képek a könyvhöz tartozó tábláról
származnak: A
két Lotti.
A könyv a Goodreadsen: Das
doppelte Lottchen.
✿✿✿✿✿
Nekem tetszenek a fekete-fehér lányok, a színes háttér, ami ijesztővé teszi őket. Az olasz borítóról azt hittem, bokor van a fejükön. Jó ez a sztori, többször olvastam gyerekkoromtól kezdve. A szomszédunkban vannak elfelezve a tesók, de ők tudnak egymásról, egyik anyukánál, másik apukánál, nekem ez nagyon meredek.
VálaszTörlésHaley Miles egyáltalán nem ijesztő, nagyon szerettem azt a filmet. (A Lindsey Lohan-es film annak a nem túl jó koppintása.) Főleg a nagypapát, akit beleírtak. És láttam a folytatását, ami úgy rémlik, sorozat volt. Az egyik ikernek a már kamasz hármasiker lányai vannak benne, akik nem kevésbé szeretnek egymás bőrébe bújva tréfálkozni, mint az anyukájuk... De a filmhez képest felejthetőre sikerült szerintem a folytatás...
VálaszTörlés