Oldalak

2015. november 27., péntek

Salla Simukka: Ébenfekete (Hófehér-trilógia 3.)


 Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!
(FB / Weboldal / Moly)


  Már csak egy őrült zaklató hiányzott az életemből! – mosolyodott el keserűen Lumikki.


Fülszöveg:
Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is.
Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba.
Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.
  
Könyv információk:

Eredeti mű: Musta kuin eebenpuu
Eredeti megjelenés éve: 2014

Athenaeum, Budapest, 2015
208 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632932828 ·
Fordította: Panka Zsóka
A trilógia részei:


(befejezett trilógia)

Megvásárolható itt:

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Hófehérke hazatért és ismét szerelmes lett…
Úgy néz ki, hogy a jó dolgokból mindig kevés jut, így volt ez most is: a trilógia legrövidebb része volt a legjobb! Tényleg az utolsó rész volt a legparásabb, az előző részek csupán felvezetései lehettek az Ébenfeketének. Az előző részekben megismertük Lumikki vágyakozását a régi szerelme után, tisztába kerültünk azzal, hogy valami nem tiszta neki a múltjával kapcsolatosan és megtudtuk, hogy szegény Hófehérke mennyire peches, amiért ilyen könnyedén bajba kerül csak annyival, hogy létezik…

Brutális!
A család titokzatos kapcsolata és múltja egyszerűen sokkolt, a zaklató Árnyék kilétét nem találtam el, sőt azt sem tudtam elképzelni, hogyan dönt Lumikki a párkapcsolataival kapcsolatosan. Egyik szálat se tudtam elképzelni, hogyan fogják elvarrni, megoldani! Már komolyan azon gondolkodtam, hogy esetleg főszereplő halál lesz a vége…?!

A legjobb talán mégis a bizarr módon tovább gondolt Hófehér adaptáció volt!

A történet zseniális és sokrétű, mert a főszereplő okos és jól kavarja a lapokat, de sajnos okos a zaklató, ügyesek a szülők és kitartóak a lány szerelmei is! Nem könnyű ennyi mindent jól összeilleszteni úgy, hogy ne érezze az olvasó elsumákoltnak vagy művinek – nos, nem éreztem. Kerek volt és elfogadható! Szívesen olvasnám tovább Lumikki történeteit, de az írónő más könyveire is vevő lennék. 

Kedvenc

Több kedvencem is akadt a kötetben: az őrült zaklató, a titokzatos múlt és az iskolai Hófehérke színdarab. Imádtam Sampsát is és a családi jeleneteit is, bár lehet azért, mert én is így vagyok a saját családommal. (Szóval én Sampsa mellett teszem le a voksomat.)

Értékelés: 5*
 

*Ezzel a résszel kedvenc lett a trilógia.
Borítók

Gyönyörű fekete szélű kiadás, egyszerre izgalmas és borzongató borító – nekem bejön! Egyszerűen annyira szépek egymás mellett ezek az aranyos zsebkönyvek, hogy jó rájuk nézni:


Ajánlom

Ifjúsági krimi rajongóknak, tündérmese adaptációk kedvelőinek. Érdekes szerelmi háromszög hívőknek és a múlt után kutatóknak. Sötét, hideg, ijesztő skandináv krimi.


Kedvcsináló idézetek:
A legeslegnagyobb ajándékot kapod tőlem, akkorát, amekkorát még soha senkitől nem kaptál.
Ajándékba adom a múltadat.
Ajándékba adom a titkodat.
Ajándékba adom neked azt, ami valójában vagy.
Ajándékba adom neked önmagadat, teljes valódban.
Végre-valahára.

    Lumikki szinte érezte Szikra jelenlétét. Olyan erősen érezte, mintha tényleg ott lett volna mellette. És ekkor végre megértette, hogy ez tényleg így van: hogy Szikra mindig vele marad, még akkor is, ha valójában épp nincsenek együtt. Akkor is, ha soha többé nem találkoznak. Mert Szikra az az ember, akinek a kezét Lumikki lélekben megszorítja, amikor megijed az éjszaka sötétjében. Szikra az, akinek a teste felmelegíti, amikor magányosan ül a fotelben, és könyvet olvas. Szikra az, akinek puha keze álomba ringatja, amikor egyedül alszik el.

    Lumikki az ajándékvásárlást is utálta, mert az egészet fárasztónak, mesterkéltnek és fölöslegesnek érezte. Szíve szerint csak akkor vett és adott volna ajándékokat, amikor ehhez kedvet érzett. Nem törődve a dátumokkal. A karácsonyi ajándékvásárlás most is mindössze egy rituálé volt, amelyet muszáj végrehajtani, mert a szokás ezt diktálja.
☆☆☆☆☆
Képgyűjtemény a Pinteresten: Hófehér trilógia.
Különböző Musta kuin eebenpuu kiadások borítói a GoodReads-en!
☆☆☆☆☆

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése