Anna Woltz: Száz óra sötétség

6000 kilométer, gondolom. Egy egész óceán van közöttünk. 

És semmit sem tehetsz, akár tetszik neked, akár nem, hogy itt vagyok. 

Vannak barátaim, útlevelem és fogkefém. 

Szabad vagyok.

  

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Emilia ​​tizennégy éves vagány lány, de kényszeres kézmosó és tisztaságmániás. Anyja sikeres festő, apja az iskola igazgatója és kockafejű matektanár.

Emilia éppen New Yorkba tart, zsebében egy repülőjeggyel, apja hitelkártyájával és egy hamisított szülői hozzájárulással, hogy egyedül utazhat az Egyesült Államokba. A szabadság földjére. Mi történhetett, hogy megszökött otthonról?

Miután ügyesen átverekszi magát a repülőtéri ellenőrző pontokon, és beengedik az országba, a szálláson kellemetlen meglepetés éri: a lefoglalt szoba címén nem a mosolygós indiai bérbeadó, hanem egy zárkózott tizenhét éves fiú, Seth és felvágott nyelvű húga, Abby várja. És ha ez a helyzet még nem lenne elég bonyolult: közeleg New York felé az évszázad hurrikánja, a Sandy.

Seth és Abby befogadja Emiliát, és a hozzá csapódó kilencujjú, filmsztár külsejű Jimet, hogy aztán a három kamasz és a kislány együtt vészelje át szülők nélkül a sötétet, a víz hiányát és a hideget. A legjobb alkalom, hogy közel kerüljenek önmagukhoz, és más szemmel lássák eddigi életüket.

Letehetetlen, sodró lendületű regény egy fiatal holland írónőtől, aki maga is átvészelte New Yorkban a sötét napokat a Sandy hurrikán tombolása alatt.

Könyv információk: Eredeti mű: Honderd uur nacht Eredeti megjelenés éve: 2009 Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2014 240 oldal · ISBN: 9786155441721 · Fordította: Rádai Andrea

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Nagyon megtetszett a borítója és a címe, amikor először megláttam a várható megjelenések között, ami nem ma volt ugyan, de nem érdekel. Jobb későn, mint soha. :) (Várólista csökkentő könyv is!)

Miről is szól a könyv?

Főszereplőnk, a 14 éves, bacifóbiás, pánikrohamokkal küzdő Emilia December de Wit E/1-ben meséli el, hogyan (és miért) szökött át Hollandiából az Államokba, álmai városába: New Yorkba. Az olvasó vele együtt ismerkedik meg a Greenberg tesókkal - a 16 éves Seth-el és a 9 éves Abby-vel -, sőt a kóbor, 17 éves, filmsztár külsejű Jimmel is.

Mind a négy fiatalnak megvan a maga titka, fájdalma, története.  Mindamellett, hogy nagyon szerethetőek, kifejezetten tökösek is, hogy kibírták együtt a New York-ra lecsapó Sandy hurrikánt.

Szerintem

Egészen érdekesen épül fel a sztori, ugyanis már a legelejétől érződik, hogy valami nincsen rendben, csak a történet közepe táján derül ki, hogy mi elől is menekült Hollandiából Amerikába a főszereplő, Emilia. A történetre rávetül egy baljós árnyék és csak utalások vannak „bizonyos” dolgokra –meg Juno-ra –, de sokáig semmi konkrét nem derül ki. Nagyon jó az egész regény hangulata, mert egyszerre tesz kíváncsivá és érzünk valami nyomasztót az olvasása közben.

Én igazából egész hamar összeraktam a „mocskos kis titkot”, de ettől függetlenül érdekes volt a könyv, élveztem a New York-i katasztrófahelyzetben véletlenül összekerülő négy fiatal történetét. 

Szerettem a történetet, aminek örülök, mert valljuk be: elég régóta izgatta már a fantáziámat – örülök, hogy nem csalódtam. A végével eléggé gondban voltam, mert hiába szeretem a hasonló lezárásokat, nem éreztem úgy, hogy illik a regényhez… Tetszik, nem tetszik, jó-e ez így? Némi morfondírozás után arra jutottam, hogy tetszik, mert a fiatalok stílusához nagyon is illett a befejezés.

A váltott angol-magyar párbeszédek furcsák voltak, tetszettek is meg nem is… Én tudok angolul, de egy olyan embernek, aki még alapszinten se bírja a nyelvet igazán lehetett volna néhány lábjegyzetet írni a fordítással.

Szeretnék még olvasni az írónőtől! A stílusa és a történetvezetése is érdekes volt, ráadásul nagyon jó a mesélőkéje, ráadásul nem félt keményebb-komolyabb szálakat beleszőni egy egyébként sem túl könnyed ifjúsági regénybe! (Pl.: Jim sztorija, apu stiklije)

 

Anna Woltz

A Katasztrófa Sújtotta Társaság

Négyen vannak, mindenkinek megvan a maga szerepe: Abby a kérdezősködő gyerek, Jim a szép, Seth az okos és Emilia a jó kislány. Bírtam őket, annyira jó, hogy ott voltak egymásnak. Persze nem csupán magára a hurrikánra gondolok, hanem arra, hogy segítettek egymás lelkén, meghallgatták vagy kiosztották a másikat, ha kellett.

A történet mondanivalója megkapó: extrém esetekben könnyebb túllépnünk a személyes korlátjainkon, a fóbiáinkon, az agybajainkon és a kényszerességünkön. Extrém szituációban elkezdjük másképp látni a dolgokat és átgondoljuk az életünket.

– Te jó ég…- szólal meg Seth lassan. - Te megőrültél!

Abby felnevet.

– Ezt mondod mindennap. Szóval valószínűleg nem őrültem meg. Vagy ha tegnap megőrültem, akkor ma nem kellene csodálkoznod.

Összességében

Mindennel együtt nagyon szerettem a történetet – ezt a kicsit sötét New York-i kirándulást. Imádtam Emiliát és a többi fiatalt, akivel együtt átvészelte a hurrikánt.

Okos, elgondolkodtató, de emészthető és izgalmas történet barátságról, kitartásról, a határaink átlépéséről és sok minden másról. Nagyon tetszett.

Zene a könyvben: Everything’s gonne be alright

Értékelés: 5

Érdekesség: A Sandy hurrikán 2012 októberében valóban letarolta New York-ot és az egyik felében valóban volt fény, míg a másikban nem. < Ide kattintva > egy elképesztő fotósorozatot találsz.

 

A kép kamu (Photoshop), de illik a sztorihoz.

Ajánlom, ha…

...kíváncsi vagy rá, milyen volt, amikor fél New York elsötétült, de nem vágysz komolyabb történetre;

…érdekel, miért dönt úgy egy értelmes, jól tanuló lány, hogy ott hagyja a szüleit és átrepülje egyedül az óceánt;

…szereted azokat a sztorikat, amik az összefogásról, az összetartásról szólnak;

…egy komolyabb témájú ifjúsági regényt keresel.

OFF – STORY TIME!

Elérkezett a meseidő! Az a helyzet, hogy ezt a regényt már nagyon-nagyon régóta el szerettem volna olvasni, fel is tettem a várólista csökkentéses könyvekhez – ráadásul volt egy vicces kihívása, miszerint el kellett olvasni a Száz óra sötétséget száz óra alatt… -, szóval előjegyeztem a könyvtárban.

Októberben.

TAVALY.

Sokáig nem jött semmi infó, mentem pampogni a könyvtárosomnak, Jeffi-nek, aki felvilágosított, hogy bent van a könyv… megkeressük! Nem volt meg! Kerestük a gyermekkönyvtárban, kerestük a felnőtt könyvtárban: SEMMI! Viszont egy idő után becsatlakoztak a kutatásba az ott dolgozó könyvtárosok, mert nem hitték, hogy nincs meg a könyv, holott bent kéne lennie.

Idén januárban jött az üzi, hogy keresték égre-földre, de sehol nincs meg, nagyon sajnálják. Feladtam, el is sikkadt a sztori, amíg nem jött egy e-mail a könyvtártól most júniusban, hogy mehetek az előjegyzett Száz óra sötétségemért!

Megtalálták ÉS hónapokkal később is szóltak!

#szeretemakönyvtáramat

  

Két dolgot nem értek! 

(SPOILER) – Ha érdekel, jelöld ki. De ha érdekel a könyv, akkor nem ajánlom!

1) A Greenberg gyerekek édesanyját, aki hazajön a hurrikán után, amikor ugyan már nincs veszély, de áram sincs… Arra ér haza, hogy a lakásuk kihűlt, kaja nuku, satöbbi… De ő ott hagyja a lakásban a rinyáló gyerekeit, hogy bevárhassák a barátaikat (akiket anyu nem is ismer), míg ő beköltözik egy rokonhoz, ahol van elektromosság?! Hogy mi?! Akkora baromság, hogy normálisan össze se tudom foglalni egy mondatban.

2) Miért nem csukták le Emilia apuciját? Hogy utazhatott el Hollandiából? Nem állt legalább rendőri megfigyelés alatt vagy bármi – ha már burkoltan pedofil? Már nem azért, ha de egy iskolaigazgatóról kiderül, hogy sms-ben udvarol egy, az iskolájába járó, FIATAL lánynak ÉS találkozgatnak, akkor azt a pacákot legalább lecsukják, nem? Vagy házi őrizetre ítélik?

(spoiler vége)

Kedvcsináló idézetek:

☆

A legnagyobb nyugalomban veszem elő a telefonom.

Ráguglizok a Sandyre.

Elolvasok néhány cikket.

Ekkor annyira elkezdek röhögni, hogy nem bírom abbahagyni. A Sandy hurrikán ugyanis létezik, és tényleg közeleg. De még nem tudni pontosan, merre megy. Az is lehet, hogy hétfőn nem is New York felett tombolja ki magát, hanem egy kicsivel arrébb.

Mindenesetre a hír igaz. Százezer város van a világon. És én képes vagyok egy olyan helyre menekülni, amin két nap múlva egy hurrikán vonul végig.

☆

A férfiak története egy mondatban: először telefestették a múzeumokat meztelen nőkkel, aztán feltalálták a számítógépet, hogy telerakhassák pornóval.

☆

– Mindannyian egyes-egyedül lebegünk a csillagok között! Ezt el kell fogadnod. És ha akad néhány ember, aki hallótávolságon belül repül el melletted, szerencsésnek érezheted magad – mosolyog rám.

☆

A második nevem az anyám ötlete volt, és bár egy kicsit késve, január 2-án születtem, úgy gondolta, hogy ettől függetlenül még mindig remek ötlet engem Decembernek nevezni. Apám persze mondhatta volna:

– Szerintem a Sanne jobban illik hozzá. Vagy a Margriet.

Vagy ennyi erővel akár:

– Szerintem hívjuk Koszinusz Egyenlőszárú Háromszögnek.

☆☆☆☆☆

A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek – Anna Woltz

Honderd uur nacht borítók a GoodReadsen.

☆☆☆☆☆