Julianne Donaldson: Edenbrooke (Edenbrooke)

– Honnan ez a szentségtörő érdeklődés a férfidolgok iránt? – kérdezte mosolyogva. – A férfiaknak csupa szórakozás az életük: vívnak meg vadásznak, amíg a nők otthon ülnek, és csendben hímezgetnek. Van fogalma róla, milyen unalmas egész nap hímezgetni? –kérdeztem fájdalmas pillantással. – Nincs – válaszolta Philip derűs mosollyal. – Igaz, nem is nagyon gondolkodtam rajta.

Fülszöveg:

♡

Marianne ​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.

Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött.

Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Könyv információk: Eredeti mű: Edenbrooke Eredeti megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző, Szeged, 2016 318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992913 · Fordította: Molnár Edit

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Alapvetően nyitott vagyok az új stílusokra / műfajokra, így a történelmi romantikus regényekre is. A múltkori csalódás - Jane Austen: A klastrom titka, amiről azóta sem bírtam írni a blogra… - után félve nyúltam egy kortárs író múltba helyezett regényéért, de nem bírtam ellenálni, nagyon régóta el szerettem volna olvasni. (Meg a másik regényét, a Blackmoore-t is régóta tervezem, ha már itt tartunk.)

Csodás karácsonyi ajándék és nagyon jó olvasási élmény volt! 

Köszönöm még egyszer @Nóra_Alpekné_Barna! :))

Szerintem…

…a legnagyobb baj a könyvvel az, hogy a fordító kényszeresen táncolásnak ferdítette a pörgést, illetve néha talán szükségtelenül sok tőmondatot használt. Ez minden, amit fel tudok róni az Edenbrookenak: szinte semmi. Egy élmény volt olvasni.

Marianne és Philip - közös lovaglás

A 17 éves főszereplő, Marianne egy szép, szőke kisasszony, aki kényszeresen szemtelenkedik a nagymamájával és nem igazán igyekszik úrinővé válni. Szereti a vidéki életet, mégis kénytelen Bathban időzni, így amikor a Londonba szakadt ikertestvére révén elutazhat Edenbrooke, aki kapja a komornáját és már útnak is indul. Edenbrookeba menet egy fogadóban összefut Philippel, aki modortalan, szemtelen és nem viselkedik úriemberként. Jót beszélgetnek, ám másnapra eltűnik a férfi.

Marianne borzasztóan naiv és nagyon egyedül van, szerintem a legközelebb a komornája, Betsy áll hozzá, aki egy igazi pletykafészek. Én nagyon aranyosnak találtam a beszélgetéseiket, szerettem, ahogy törődik a rá bízott lánnyal a nő! Philipet csak második látásra kedveltem meg, ugyanis az első benyomása rettenetes volt. Igazi élvezet volt a Marianne-nal közös beszélgetéseiket, bolondozásaikat olvasni, mert mindketten elég magányosnak tűntek és jól egymásra találtak.

Az ilyen szép történetek olvasása közben érzem igazán, hogy érdemes romantikus regényeket olvasni! Hangulatos, picit lassan haladós és épp annyira humoros, hogy ne érződjön komolytalannak a suta szerelmespár sztorija.

Akadt benne jó pár klisé, illetve kitalálható fordulat, de összességében nagyon jól esett olvasni. Humoros, aranyos történet. A főszereplő kissé naiv hűsége a családtagjaihoz néha sok volt, főleg mert az ikertesókát lehetetlenség kedvelni, annyira… Khm. „Nem úrinő” – maradjunk ennyiben és korrekt voltam.

Összességében

Oké, meg vagyok győzve! Most azonnal akarok egy Philipet magamnak! Na, nem talált el semmiféle szívfejű nyíl, amit egy göndör hajú, szárnyas puffancs lődöz február 14-e táján, hanem ez a pasi imádnivalóan lökött és imádom az ilyesmit.

Festői táj, hatalmas birtok, reggeli lovaglás, rengeteg könyvvel rendelkező könyvtár – nem is értem, hogy miért szeretett bele Marianne, ááhhh… 

Nagyon tetszett Edenbrooke és kedveltem az ott élőket, még némelyik oda látogatót is. Ráadásul szép a könyv mondanivalója: „– Én már rájöttem, hogy csak akkor lehetek boldog, ha hű maradok önmagamhoz.”

KEDVENCEK: Az a rész, amikor szerelmes levelet ír(nak), de bírtam Marianne leveleit is, amiket a nagymamájának küldött! Pl.:

Kedves Nagymama!

Eddig a következőket tanultam Cecilytől: egy igazi úrinő sokat fogdossa a férfiak karját, és minden mondatukon hangosan kacag. Gondolom, ezt nevezik flörtnek. Szerintem meglehetősen lármás és idegesítő foglalatosság.

Üdvözlettel: Marianne

Értékelés: 4,5

Ajánlom, ha… szereted Jane Austen-t. Körülbelül annyira fordulatos vagy izgalmas, mint egy JA regény, de humorosabb.

Előzmény kötet: Heir to Edenbrooke (0,5. rész)

Sorozatnak van jelölve, de nem az. Abszolút élvezetes önálló regény, szükségtelen hozzá az előzménytörténet ismerete, amiről érdemes tudni, hogy 3 évvel az Edenbrooke megjelenése után adta ki – és az 53 oldalas Kindle Ebook kb 5 dollár, vagyis ~ 1500 Ft. Agyam eldobom. 

Egyébként Philipről szól, hogy mi történt vele egészen addig az estéig, amikor is belefutott Marianne-ba, aki közölte vele, hogy nem úriember. (Nem tudom, hogy az igazi rajongókon kívül ki olvasta még el, de ha valakinek van valami élménye a bónusz sztorival, akkor írja meg priviben vagy hozzászólásban. Thx.)

Kedvcsináló idézetek:

♡

A legközelebbi polcon sorakozó művekkel kezdtem: a görög mitológiáról szóló tanulmányt egy verseskötet meg egy német filozófiáról szóló könyv fogta közre.

– Mi alapján rendszerezték a könyveket?

– Nincsenek rendszerezve.

– Akkor hogyan találják meg, amit keresnek? – fordultam hátra.

Több ezer könyv van itt.

– Szeretek keresgélni. Olyan, mintha a régi barátaimat látogatnám meg.

♡

– Ezt szántszándékkal csinálja? – néztem rá dühösen.

– Micsodát? – kuncogott Philip.

– Szántszándékkal hoz zavarba?

– A kisujjamat sem kell mozdítanom érte – felelte Philip szégyentelenül. – Ez a legjobb az egészben.

♡

– Kissé meglep, hogy nem mesélt nekem a hódolójáról – pillantott rám. – Hogy is hívják?

– Mr. Whittles – kuncogtam zavartan. – Nem szívesen emlékszem vissza rá.

Philip várakozóan nézett fel a könyvből, előre tudta, mi következik.

– Kétszer olyan idős, mint én, nyikorgó fűzőt visel, és egyfolytában nyáladzik.

– Igazi szívtipró lehet – nevetett Philip.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

A képek a Pinterest táblámról származnak: EDENBROOKE

EDENBROOKE borítók a GoodReadsen.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡