– Tényleg fogalmad sincs – folytattam. – Nem tudod, milyen az én fejemben élni. Minden iszonyatosan idióta dologra, amit teszek vagy mondok, jut vagy ötven még rosszabb, amit éppen csak sikerül nem megtennem vagy kimondanom, és ez egyszerű mázli.
|
Fülszöveg:
◈
Egy kis barátságba még nem halt bele senki.
Greg Gaines, a különc kamasz mindent megtesz, hogy bármelyik iskolai társaságban elvegyüljön, vagyis láthatatlan maradjon. Egyetlen barátja van, Earl, akivel kultikus művészfilmekért rajonganak, és szabadidejükben nagy lelkesedéssel és minimális tehetséggel újraforgatják a kedvenceiket.
Egy nap az édesanyja ráveszi Greget, hogy élessze újra barátságát Rachellel.
Rachelnél leukémiát diagnosztizáltak, és Greg eleve hadilábon áll a lányokkal, de anyja utasításának kénytelen engedelmeskedni. Ráadásul, hogy felvidítsa Rachelt, Earllel kamerát ragad, és így nem csak a valaha készült legrosszabb film születik meg, hanem fordulópont jön el mindannyiuk életében.
Jesse Andrews Pittsburghben született, de sok helyen élt már San Sebastiántól Berlinen át Los Angelesig. Regényíró, zenész és forgatókönyvíró. A Harvardon végzett, később írt úti beszámolókat, dolgozott idegenvezetőként és egy német diákszálló recepciósaként. Az Én meg Earl, és a csaj, aki meg fog halni az első regénye.
Könyv információk:
Eredeti mű: Me and Earl and the Dying Girl
Eredeti megjelenés éve: 2012
GABO, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789634061137 ·
Fordította: Roboz Gábor
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Nagyon figyelemfelkeltőnek tartom a címet, amibe egyébként először úgy futottam bele, hogy depis filmet kerestem magamnak (már nem emlékszem, hogy mi bajom volt, de olyankor hajlamos vagyok művészfilmek között keresgélni :D). Később kiderült, hogy hamarosan jön magyarul a könyv is, szóval megvártam, elolvastam és csak utána néztem meg a filmet. (Ma. :D)
Szerintem
Ez a regény néha undorító, néha beteg, néha morbid, néha érzéketlen, de összességében egy vidámnak mondható, jól kitalált történet.
Még az első fejezet előtt (az előszóban) megtudjuk, hogy a könyv írója a 17 éves GREG S. GAINES, aki éppen végzős, amikor egy régi ismerőse rákos lesz és az édesanyja ráerőlteti, hogy keresse fel a lányt. Azért írja ezt a könyvet, mert szeretné elmesélni ezt a történetet – a könyv végén ki is derül, hogy kiknek írja és miért. Igazi kamaszsrácos a hangvétele, ráadásul előszeretettel spoilerezi el, hogy mi fog történni a továbbiakban. Mindkettő zavart kicsit, de nem bírtam volna félrerakni vagy félbehagyni!
Kár lett volna nem elolvasni, pedig elgondolkodtatott a Molyon a könyv 75-ös %-a!
EARL…
…elsőre kiverte nálam a biztosítékot, mert valami undorító a szája. Nem vártam, hogy ennyire undorító a szövege és nehéz volt megszoknom, de aztán nagyon hamar a szívembe lopta magát, akárcsak Greg. Ettől független BORZASZTÓAN érzéketlenek ezek a kamasz fiúk! Talán Earl családi helyzete volt a legneccesebb az egész könyvben, mert megrázó, amikor Greg közli velünk, hogy mi a baj náluk… Rachel rákja valahogy nem ennyire drámai.
Morbid, fárasztó és agyament!
Kell hozzá egy bizonyos fáradt lelkiállapot, de ha az megvan, akkor abszolút jó élmény. De komolyan, néha olyan rossz részeken röhögtem, amiket nem vallanék be soha… Furcsa történet, roppant morbid tud lenni űrhányásostul, láncdohányos törpéstül, macskához beszélő faterostul, mókuslányostul, mindenestül.
Összességében
Azon kevesek közé tartozom, akik bírták ezt a furcsa, morbid, beteg sztorit. Szerettem Greget a befuccsolt csajozós technikáival, a törpe néger barátjával és a rémes filmjeikkel együtt. (Bevallom, én a 67. oldalig azt hittem, hogy Earl lesz a normális barát… aztán a megszólalt. Milyen trágár paraszt! Elképesztő…)
Nagyon bírtam a zárójeles bekezdéseket, amikben vagy magát a könyvet fikázza, vagy simán önmagát (Greg). Általában nem bírom az ilyesmit, de eléggé bejött a könyv (beteg) humora. Greg meg egy szeretetre méltó, idióta srác, akit szívem szerint megöleltem volna, amiért olyan (hülye), amilyen.
Szórakoztató és egyedi hangvételű sztori.
Kedvenc részek: Pho levesezés, Hugh Jackman poszterek, a bűnbánó jegesmedve, a fejezetcímek és GILBERT! Borzasztó, de Gilbertnél vinnyogtam röhögés helyett!
Értékelés: 4
Kinek ajánlom?
► Mindenkinek, akinek éppen valami agyamentségre van szüksége.
► Bárkinek, aki kedveli a rákos/haldoklós szereplős történeteket.
► Morbid humorúaknak.
Kedvenc mellékszereplőim!
Mr. McCarthy - Greg tanára, aki odáig van a Pho levesért, illetve akit a filmben az a pasi játszik, akit ELMONDHATATLANUL gyűlöltem The Walking Deadben. (Shane ~ Jon Bernthal), de ebben a sztoriban imádtam. Tetovált vadállat és elképesztő a stílusa meg a szövege. Be kell látnom, hogy tökéletes volt erre a szerepre.
Greg így jellemezte a pacákot – bemásolom, mert imádtam:
„A Benson fiatal tanárai közül sokan sírnak legalább naponta egyszer, mások a hagyományos módon ostobák és zsarnokiak, Mr. McCarthy viszont egyedülálló jellem.
Fehér bőrű, borotvált fejű, a karját tetoválások borítják. Semmitől sem jön annyira izgalomba, mint a tényektől. Ha valaki egy órán bedob valamilyen tényt, verni kezdi a mellkasát, és felkiált: – IGAZ TÉNY! – Vagy néha: – TISZTELET A TUDÁSNAK! – Ha a szóban forgó tény hamis, az előbbiből HAMIS TÉNY lesz. Egész nap vietnami levest iszik termoszból, és erre úgy hivatkozik, hogy „konzultál az orákulummal”. Egyes ritka alkalmakkor, amikor nagyon felpörög, úgy tesz, mintha kutya lenne. Általában észvesztően laza, néha mezítláb tanít.”
Dr. Victor Gaines (közgazdaságtudomány-professzor)
Greg apja, nagyon jó fej a pacák. Nagyon elborult stílusa van, ráadásul folyton fürdőköpenyben filozofálgat otthon. A legjobban a család macskájával tud dumálni, de Greg legjobb barátjával is nagyon jól kijön, mert mind a ketten odáig vannak az undorító, gusztustalan kajákért.
FILM: Én, Earl és a Csaj, aki meg fog halni (2015)
Este befejeztem a könyvet, reggel nekiálltam ennek a nagyon hosszú filmnek. 105 perc és elképesztő, hogy mennyire magával ragadott! Először meglepett, hogy milyen minimális változtatások vannak benne a könyvhöz képest, aztán kiderült, a könyv írója írta a forgatókönyvet is!
Így kell ezt.
Amit nem bírt átadni, az átírta másmilyenre. Adott egy kis extrát a filmhez*, hogy előtte elolvastam a regényt – igazából mindenkinek ajánlom, hogy a film megnézése előtt rágja át magát az alapművön! Sokkal jobban értettem a poénokat, a viszonyokat és a karaktereket is. Bár jó a film, lehet, hogy önmagában is átadja, amit kellene, de… Olvassátok el, szerintem a kettő együtt működik a legjobban, mert kiegészítik egymást. *(Pl. poén, hogy a 301. oldalon Greg hogyan viszonyul ahhoz, hogy a könyvét megfilmesítsék!)
Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆
Casting?
Egyáltalán nem bántam, hogy Earl végül nem lett törpe. (Megnéztem volna azt a „láncdohányos törpe néger kamaszt keresünk” castingot…) Őt leszámítva mindenki tökéletesen megfelelt az általam elképzeltnek, főleg Greg. (Hogy sikerült egy picit mormota fejű srácot találniuk?!)
Kedvenc idézetem a filmből: „Ma szexuálisan zaklattam egy párnát.”
Kedvcsináló idézetek:
◈
Befuccsolt csajozós taktika #4: A cicibók. Mara Williamsnek hetedikben csodálatos cicije volt. De sose jó ötlet megdicsérni egy lány mellét. Ezt egy kemény lecke árán kellett megtanulnom. Amúgy valamiért még rosszabb ötlet felhívni a figyelmet arra, hogy két cicije is van. Nem tudom, ennek mi az oka, de így van. – Szép a cicid. – Rossz. – Szépek a cicijeid. – Még rosszabb. – Két cici? Tökéletes. – Egyes alá.
◈
A rákos betegek osztálya eléggé hasonlított arra a részlegre, ahol én feküdtem, leszámítva azt, hogy az itteni gyerekek sokkal lehangolóbbak voltak. Jó, tudom-tudom, de most minek beszéljek mellé: tényleg azok voltak. Sápadtabbak, gyengébbek, vékonyabbak és betegebbek. Volt ott egy fiú – igazából simán lehetett volna lány is –, aki mozdulatlanul, csukott szemmel ült egy tolószékben, nem foglalkozott vele senki. El kellett fojtanom egy elég nagynak ígérkező pánikrohamot, mert arra gondoltam: mi van, ha a srác halott? Ha meghalt, és csak úgy ott hagyták? Már hallottam is, mit mondanának: „Ja, igen, ez Gilbert. Már három napja ott van. Reméljük, hasznos emlékeztető lesz arra, hogy MI TÖRTÉNIK MINDEN ÉLŐLÉNNYEL.”
◈
De nem fogalmazok elég érthetően. A lényeg: ebben a könyvben egész pontosan nulla fontos életvezetési tanács van, és ugyanennyi gagyi szívfacsaró pillanat, amikor megértettük, hogy örökre magunk mögött hagytuk a gyerekkorunkat, vagy ilyesmi. És, szemben a legtöbb olyan regénnyel, amelyben egy lány rákos lesz, ebben nincsenek cukormázas, önellentmondásos, egymondatos bekezdések, amikről elvileg azt kéne gondolnunk, hogy mélyek, mert dőlt betűvel vannak szedve. Értik, miről beszélek? Az ilyen mondatokról:
A rák felfalta a szemgolyóit, mégis tisztábban látta a világot, mint korábban bármikor.
Blöe. Hagyjuk is.
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
Me and Earl and the Dying Girl borítók a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése