Holly Black & Cassandra Clare: A ​rézkesztyű (Magisztérium 2.)

Megint eltűnődött azon, vajon jó ember-e. Mindig is úgy gondolta, hogy alapvetően okés, akárcsak a legtöbben. Nem borzalmas személy, de nem is csúcsszuper. Normális. Semmiképpen sem gyilkos alkat.

Fülszöveg:

◈

Callum Hunt nyári szünete nem olyan, mint a többi gyereké. Egyetlen pajtása egy káosz sújtott farkas, Harceb. Az édesapja azt gyanítja róla, hogy a gonosz rejtőzik benne. És persze a legtöbb gyerek ősszel nem a Magisztérium varázslatos világába készül visszatérni.

Call élete nem könnyű… És még nehezebbé válik, miután körülnéz a pincében, és felfedezi, hogy az apja talán végezni akar vele meg Harcebbel.

Call elszökik a Magisztériumba – ott azonban még feszültebb a helyzet. Valaki ellopta az Alkahesztet, egy rézkesztyűt, ami képes megfosztani bizonyos mágusokat a varázserejüktől. Ráadásul miközben Call és barátai, Aaron meg Tamara, a tettes után kutatnak, nagyon veszélyes ellenfelek figyelmét hívják föl magukra… és még annál is veszélyesebb igazságot tárnak fel.

A Magisztérium rejtélyei egyre csak szaporodnak. Az elsöprő sikerű szerzőpáros fantasztikus utazásra invitál, ahol a tét nemcsak egy fiú sorsa… hanem az egész világé.

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2015 Könyvmolyképző, Szeged, 2016 298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633994054 · Fordította: Komáromy Zsófia

A sorozat részei: 1. A vaspróba 2. A rézkesztyű 3. A bronzkulcs 4. The Golden Boy 5. The Enemy of Death (nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem…

Kevésbé érdekesre sikeredett ez a folytatás. Az eleje egész jól indult, mert Call apja beparáztatott a titkos tervével és azzal, hogy kevert össze-vissza! Az utolsó pillanatig sikerült megkavarnia, totál bizonytalan voltam abban, hogy kivel van és mit fog csinálni. 

Minden más untatott. Eleinte felcsigázott, hogy visszajutunk egy újabb évre a Magisztériumba, egész jól hangzott, hogy akkor most a skacok elkezdenek KÜLDETÉSEKRE járni – ismét átmentünk kicsit Narutoba, mi? -, de aztán végtelenül csak egymást (és az olvasót) szívatták.  Semmi akció nem volt, igazi küldetésről szó sem esett, csak elszökdöstek és kavartak jobbra meg balra.

A mellékszereplők ismét sokszínűek voltak, örültem, hogy néhány embert jobban megismertünk. Imádom Rufus mestert és nekem nagyon kevés volt ebben a részben, abszolút kimaradt a főszálból… Warrent idegesítőnek találtam, Celiát pedig még nem igazán tudom hova tenni. Talán csak a trio mellé csapódó, nagyszájú Jasper tűnt érdekesnek, viszont őt eléggé utálom a stílusa miatt.

A regény a közepe felé szerintem átment horrorba… Jöttek a gyilkos fémszörnyek, a dumáló fejek meg a zombik (oké, elemésztettek…)?! A mai tizenpár évesek IS visítva menekülnének, ha egyszer csak felbukkanna egy hordányi rohadó, halott szörny, pedig eléggé meg vannak edzve a videojátékok meg a tévé által. 

Nem egy laza ifjúsági regény.

Összességében

Nem rossz folytatás, de ez a „nem mondom el, mert elárulsz” meg a „te vagy a leghazugabb hazug, te hazug”, akkor is SOKK, ha ezek a kis mazsolák 13 évesek. A gyerekességnek is van egy határa, ugye? Nem mondom, hogy nem untam néha a fiatalok nyavalygását, kombinálását, de élveztem, hogy visszatértünk a rézévre.

A legviccesebb rész az volt, amikor félreolvastam a réz lovagi páncélkesztyű nevét (Alkaheszt) és oldalakon át merengtem, hogy miért is nyomozunk az Alkesz után?! Nagyon aranyosnak találtam Call ragaszkodását (és aggódását) Harceb iránt, ám erre nem lehet hosszútávon alapozni. Eléggé tartok a következő résztől, de mióta Rufus mester bedobta az információbombáját a regény végén, megesz a fene a folytatásért… 

Hátha ott kiderül…?!

Értékelés: 4

SPOILER!

Durva volt, amikor… meglett Verity Torres FEJE. Ez, hogy az ajtóra akasztott, levágott fej egyszer csak megszólal, és találós kérdéseket tesz fel pár tizenévesnek. Ez aztán gyerekkönyv – gondoltam magam… Baromira bírom ezt a két beteg sztorikat kitaláló írónőt, de lehet, hogy kicsit keményre sikeredett a történet, nem? Nem? NEM?!

 (SPOILER vége)

Ajánlom, ha… szereted a Narutot, a Harry Potter vagy Percy Jackson sorozatot, akkor ezt is kedvelni fogod.

Nem ajánlom, ha… nem bírod a fentieket, illetve a fiataloknak szóló, mágiával átitatott kalandtörténeteket.

Kedvcsináló idézetek:

◈

– Harceb meg mitől ilyen vidám? – kérdezte.

– Megevett egy mókust – felelte Tamara rosszallóan.

Ahogy Call elindult vissza a kocsihoz, lehajolt, hogy megpaskolja Harceb fejét, és azt suttogta.

– Ügyes vagy, pajti! Kiváló a vadászösztönöd. A jó farkas mókust eszik, nem pedig embert, igazam van?

– Nagy helyes, a jellemformálást nem lehet elég korán elkezdeni – mondta Aaron.

◈

– Ha azt kérded, fel tudom-e törni a zárat – felelte Aaron – hát nem, nem értek hozzá.

– Oké, de akkor is te vagy a krétor – mondta Call. A kulcslyukon keresztül látta a ketrecekkel teli, levegőtlen helyiséget, és a rácsok mögött elkeseredetten összegömbölyödő Harcebet. – Krétorkodd meg, hogy kinyíljon, vagy mit tudom én!

◈

Call eltűnődött, vajon mi történne, ha azt parancsolná a káoszsújtottaknak, hogy vonuljanak libasorban. Szó nélkül engedelmeskednének? Volna más választásuk?

Aztán ebből a gondolatból kiindulva egyéb szédült és furcsa elképzelései is támadtak, hogy mi mindent parancsolhatna a káoszsújtottaknak. Utasíthatná őket, hogy lejtsenek körtáncot. Vagy hogy ugráljanak fél lá-bon. Elképzelte, amint a Halál Ellenségének serege csatába indul, katonásan egyszerre ugrálva fél lábon.

Halk, őrült vihogás tört elő belőle. Tamara aggódva nézett rá. Hát igen, a gonosz nagyúrnál csak az őrült gonosz nagyúr rosszabb – gondolta a fiú, majd alig bírta magába fojtani az ismét kitörni készülő, ideges röhögést.

A képek a Pinterest táblámról származnak:  Magisztérium / Magisterium

The Copper Gauntlet (Magisterium, #2) borítók a GoodReadsen.