Megint
eltűnődött azon, vajon jó ember-e. Mindig is úgy gondolta, hogy alapvetően
okés, akárcsak a legtöbben. Nem borzalmas személy, de nem is csúcsszuper.
Normális.
Semmiképpen
sem gyilkos alkat.
|
◈
Callum Hunt nyári szünete nem olyan, mint a többi gyereké.
Egyetlen pajtása egy káosz sújtott farkas, Harceb. Az édesapja azt gyanítja
róla, hogy a gonosz rejtőzik benne. És persze a legtöbb gyerek ősszel nem a
Magisztérium varázslatos világába készül visszatérni.
Call élete nem könnyű… És még nehezebbé válik, miután
körülnéz a pincében, és felfedezi, hogy az apja talán végezni akar vele meg
Harcebbel.
Call elszökik a Magisztériumba – ott azonban még feszültebb a
helyzet. Valaki ellopta az Alkahesztet, egy rézkesztyűt, ami képes megfosztani
bizonyos mágusokat a varázserejüktől. Ráadásul miközben Call és barátai, Aaron
meg Tamara, a tettes után kutatnak, nagyon veszélyes ellenfelek figyelmét
hívják föl magukra… és még annál is veszélyesebb igazságot tárnak fel.
A Magisztérium rejtélyei egyre csak szaporodnak. Az elsöprő
sikerű szerzőpáros fantasztikus utazásra invitál, ahol a tét nemcsak egy fiú
sorsa… hanem az egész világé.
Könyv
információk:
Eredeti megjelenés éve: 2015
Könyvmolyképző,
Szeged, 2016
298 oldal ·
keménytáblás ·
ISBN: 9789633994054
·
Fordította:
Komáromy Zsófia
|
A sorozat részei:
1.
A vaspróba
2. A rézkesztyű
3. A bronzkulcs
4. The Golden Boy
5. The Enemy of Death
(nem befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Kevésbé érdekesre sikeredett ez a
folytatás. Az eleje egész jól indult, mert Call apja beparáztatott a titkos
tervével és azzal, hogy kevert össze-vissza! Az utolsó pillanatig sikerült
megkavarnia, totál bizonytalan voltam abban, hogy kivel van és mit fog
csinálni.
Minden más untatott. Eleinte
felcsigázott, hogy visszajutunk egy újabb évre a Magisztériumba, egész jól
hangzott, hogy akkor most a skacok elkezdenek KÜLDETÉSEKRE járni – ismét átmentünk kicsit Narutoba, mi? -,
de aztán végtelenül csak egymást (és az olvasót) szívatták. Semmi akció nem volt, igazi küldetésről szó
sem esett, csak elszökdöstek és kavartak jobbra meg balra.
A mellékszereplők ismét sokszínűek
voltak, örültem, hogy néhány embert jobban megismertünk. Imádom Rufus mestert
és nekem nagyon kevés volt ebben a részben, abszolút kimaradt a főszálból…
Warrent idegesítőnek találtam, Celiát pedig még nem igazán tudom hova tenni.
Talán csak a trio mellé csapódó, nagyszájú Jasper tűnt érdekesnek, viszont őt
eléggé utálom a stílusa miatt.
A regény a közepe felé
szerintem átment horrorba… Jöttek a gyilkos fémszörnyek, a dumáló fejek meg a
zombik (oké, elemésztettek…)?! A mai tizenpár évesek IS visítva menekülnének,
ha egyszer csak felbukkanna egy hordányi rohadó, halott szörny, pedig eléggé
meg vannak edzve a videojátékok meg a tévé által.
Nem egy laza ifjúsági regény.
Összességében
Nem rossz folytatás, de ez a „nem
mondom el, mert elárulsz” meg a „te vagy a leghazugabb hazug, te hazug”, akkor
is SOKK, ha ezek a kis mazsolák 13 évesek. A gyerekességnek is van egy határa,
ugye? Nem mondom, hogy nem untam néha a fiatalok nyavalygását, kombinálását, de
élveztem, hogy visszatértünk a rézévre.
A legviccesebb rész az volt, amikor
félreolvastam a réz lovagi páncélkesztyű nevét (Alkaheszt) és oldalakon át
merengtem, hogy miért is nyomozunk az Alkesz után?! Nagyon aranyosnak találtam
Call ragaszkodását (és aggódását) Harceb iránt, ám erre nem lehet hosszútávon
alapozni. Eléggé tartok a következő résztől, de mióta Rufus mester bedobta az
információbombáját a regény végén, megesz a fene a folytatásért…
Hátha ott kiderül…?!
Értékelés: 4
SPOILER!
Durva volt, amikor… meglett Verity
Torres FEJE. Ez,
hogy az ajtóra akasztott, levágott fej egyszer csak megszólal, és találós
kérdéseket tesz fel pár tizenévesnek. Ez
aztán gyerekkönyv – gondoltam magam… Baromira bírom ezt a két beteg
sztorikat kitaláló írónőt, de lehet, hogy kicsit keményre sikeredett a történet,
nem? Nem? NEM?!
(SPOILER vége)
Ajánlom, ha… szereted a Narutot, a Harry Potter vagy Percy Jackson
sorozatot, akkor ezt is kedvelni fogod.
Nem ajánlom, ha… nem bírod a fentieket, illetve a fiataloknak szóló,
mágiával átitatott kalandtörténeteket.
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Megevett egy mókust –
felelte Tamara rosszallóan.
Ahogy Call elindult
vissza a kocsihoz, lehajolt, hogy megpaskolja Harceb fejét, és azt suttogta.
– Ügyes vagy, pajti!
Kiváló a vadászösztönöd. A jó farkas mókust eszik, nem pedig embert, igazam
van?
– Nagy helyes, a
jellemformálást nem lehet elég korán elkezdeni – mondta Aaron.
◈
– Ha azt kérded, fel
tudom-e törni a zárat – felelte Aaron – hát nem, nem értek hozzá.
– Oké, de akkor is te
vagy a krétor – mondta Call. A kulcslyukon keresztül látta a ketrecekkel teli,
levegőtlen helyiséget, és a rácsok mögött elkeseredetten összegömbölyödő
Harcebet. – Krétorkodd meg, hogy kinyíljon, vagy mit tudom én!
◈
Call eltűnődött, vajon mi
történne, ha azt parancsolná a káoszsújtottaknak, hogy vonuljanak libasorban.
Szó nélkül engedelmeskednének? Volna más választásuk?
Aztán ebből a gondolatból
kiindulva egyéb szédült és furcsa elképzelései is támadtak, hogy mi mindent
parancsolhatna a káoszsújtottaknak. Utasíthatná őket, hogy lejtsenek körtáncot.
Vagy hogy ugráljanak fél lá-bon. Elképzelte, amint a Halál Ellenségének serege
csatába indul, katonásan egyszerre ugrálva fél lábon.
Halk, őrült vihogás tört
elő belőle. Tamara aggódva nézett rá. Hát
igen, a gonosz nagyúrnál csak az őrült gonosz nagyúr rosszabb – gondolta a
fiú, majd alig bírta magába fojtani az ismét kitörni készülő, ideges röhögést.
A
képek a Pinterest táblámról származnak: Magisztérium
/ Magisterium
The
Copper Gauntlet (Magisterium, #2) borítók a GoodReadsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése