Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, ​de soha (Never never 1.)

Gyönyörű, de szégyenletesen az. Nem is tudom, hogy illendő-e, ha tetszik. Charlie magával ragadó, mint a táj vihar után. Nem szép dolog abban gyönyörködni, micsoda rombolásra képes az anyatermészet, mi mégsem tudjuk levenni róla a szemünket. Charlie maga a pusztítása tornádó nyomában.

Fülszöveg:

♡

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.

Ma délelőtt óta vadidegenek.

A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod.

Könyv információk: Eredeti mű: Never Never Eredeti megjelenés éve: 2015 Könyvmolyképző, Szeged, 2016 176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999233 · Fordította: Kamper Gergely

A sorozat részei: 1. Soha, de soha 2. Soha, de soha 2. 3. Never Never #3 (befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Még anno free ebookként hozzám vágta az első részt az Amazon, amit – mivel IMÁDOM Colleen Hoover regényeit* (ld.: Reménytelen, Szívcsapás, Visszavonuló értékelések a blogon) – le is töltöttem. *Jól van, jól van... a borítója is igencsak megtetszett... ;')

Na, viszont kiderült, hogy miért az első részt adják ingyen! Olvastam ugyanis egy másik free kindle regényt, kiderült, hogy felvezető rész… Itt le is álltam az Amazonos dolgokkal, ám amikor magyarul a kezem ügyébe került, mégis elolvastam…

Miről szól a könyv? Semmitmondó fülszöveg helyett…

Charlie Wynwood
(Jessica Stroup)

A történetnek két főszereplője és mesélője van: Silas és Charlie, akik arra eszmélnek egy átlagos sulinap közepén, hogy nem tudják, hol vannak, kicsodák ők és kik a többiek körülöttük, illetve igyekeznek leplezni az elveszettségüket, ám egymás elől ez lehetetlenség. Könnyű lebukni, ha a másik felismeri a tekintetedben, amit ő is érez…

A könyv Silas és Charlie nyomozását meséli el. Végigkövetjük, ahogy felderítik a családi körülményeiket, a kapcsolatukat egymással és másokkal, illetve igyekeznek rájönni, hogy mi történt velük.

Mitől jött az Ó, Hatalmas Radír?

Szerintem…

Nem ez az írópáros legjobb könyve… CoHo stílusát, szereplőit és történeteit imádom, de a társáról is csak jókat hallottam eddig (pl. Vegazus ajánlotta nekem tőle a Kihasznált alkalom című regényt). Lehet, hogy kár volt összeállniuk?!

Nem rossz, de nem is jó, bár megvan benne a potenciál, hogy a folytatásokban egy igazán király sztorivá nője ki magát. Talán kár külön-külön kiadni, mert ha egyben adja ki a kerek egészet a történet, akkor ennyi „kóstolócska” csak elveszi azoknak a kedvét a folytatástól, akiket nem ragadott magával. Számomra nem derült ki szinte semmi a könyvből, ami viszont mégis kiderült – főleg a sok félrekavarás – borzasztóan bosszantott…

Úgy érzem, hogy egyben egy izgalmas, csavaros sztori lenne, ám önmagában az első kötet csalódás volt. Az amnézia története és kiderülése lapos, a mellékszereplőket lehetetlenség megkedvelni, a Bourbon street-i rész meg az elejétől a végéig poén volt… rossz fajta poén… amin nem nevet senki. Hemzsegtek a klisék a könyvben: (SPOILER!) gazdag – szegény pár, alkesz anya – elhanyagolt gyerek, dögös idősebb nő fiatal srácot akar, szerelmi sokszögek tömkelege… (spoiler vége) Untatott…

PRO, mert azért van ilyen is

Az emlékek nélkül kóválygó fiatalok rémesek a maguk módján, mégsem tudtam nem megkedvelni Silas és Charlie párosát. (A jelenlegit, ugyanis a főszereplők korábbi énje annyira unszimpatikus, hogy remélem, soha, de soha nem lesz hozzájuk szerencsém!) Volt valami megejtően sebezhető (és aranyos) az egymásra utaltságukban, ami tetszett!

A vége katasztrófa, ugyanakkor itt éreztem legelőször úgy, hogy ide nekem a következő történetet!

Összességében

Nálam nagyon so-so a sztori. Volt, ahol nagyon untam, de néhol meg igazán érdekes volt. Talán a túlzsúfoltsága zavart a legjobban, szinte bombázzák az olvasót a rengeteg infóval, közben mégsem kapunk semmit. Lehet, hogy folytatni fogom egyszer, mert kíváncsi vagyok arra, hogy miért felejtik el a főszereplők, hogy kik ők, viszont félek, hogy a végén visszakapjuk Silas és Charlie szörnyű, eredeti énjét… (Csak ezt ne…!)

Értékelés: 3,5

  

Ajánlom, ha…

…szereted az összetett, bonyolult történeteket, aminek az első részében végső soron nem derül ki semmi; ...kedveled a nem tökéletes főszereplőket; szereted az írónők stílusát, történeteit. 

Silas Nash (Taylor Kitsch)

Nem ajánlom, ha… (SPOILER!)

…nem szereted a felejtős / amnéziás témájú sztorikat, amikben az emberek nyomoznak a múltjuk / előző napjuk / rejtélyek után; …nem bírod az unszimpatikus szereplőket (pl.: azokat, akik hajlamosak megcsalni a másikat vagy egyéb módon elárulni); …nem kedveled a függővégeket.

(SPOILER vége)

Kedvcsináló idézetek:

♡

– Nem ismerem túl jól magamat, de eléggé úgy tűnik, hogy buzog bennem a versenyszellem. Mert ezt most kihívásnam tekintem.

– Mit tekintesz kihívásnak? Gondolod, hogy megint meg tudod kedveltetni magadat velem?

Felé pillantok, és finoman megrázom a fejem.

– Nem. Az a cél, hogy újra belém szeress.

♡

– De mi van, ha valójában angyalok vagyunk, az a dolgunk, hogy segítsünk valakinek, és azért kaptuk ezeket a testeket, hogy végrehajthassuk a küldetésünket?

Felsóhajt.

– Ilyenkor hallod magadat?

♡

– Miért van az, hogy egyáltalán nem lepnek meg a szexes vicceid, amikor egyáltalán semmire sem emlékszem belőled? – Aztán a nevetésszerűség nyögésbe fordul át. – Atyaég! – mondja, és felém fordítja a telefonját. – Ezt nézd meg! – Az ujjával pörgeti át a telefonjában talált fényképeket. – Szelfik! Csupa-csupa szelfi, Silas. Még a fürdőszobában is szelfiztem. – Kilép a fényképezős appból. – Ölj meg itt helyben!

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

A képek a Pinterest táblámról származnak: Never Never

Never Never #1 borítók a GoodReadsen.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡