Oldalak

2017. április 26., szerda

Csendes Nóra: Zápor utca


 
Mini-könyvklub 6. felvonás: romantika, chick-lit
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.


A valódi emberek nem az esőben sírnak, hanem házsártos öregasszonyok előtt a konyhában, vagy a főiskolai tanáruknak, akit nem ismernek, vagy a könyvtár vécéjében, ahol akárhogy erőlködnek, kihallatszik a csuklás. Az igazi sírásban nincsen semmi drámai.


Fülszöveg:
Kockáztatnál a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat. Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között? Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton? Kövesd a szíved!

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
384 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789633997574
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Főleg amiatt érdekel(t), mert ez egy magyar szerző által írt Vörös Pöttyös regény, bár eredetileg a Merítés-díj ifjúsági szekciója miatt figyeltem fel rá. Bájos, kicsit szimpla borítójú, de szép című könyv… Mi kell még?!

A főbb szereplőkről…

A jelenben Bogi (18) első szerelmét követjük nyomon, aki egy több családdal közös nyaralás során ismerkedik Sárai Gergővel (23), az antiszociális, zenemániás, de csodásan hegedülő fiúval. (Akinek van egy Kozsó tincse… Én ezt nem is érte(tte)m, hogy miért kellett bele, mert amúgy zabáltam a srácot, annyira aranyosak, de ez…?!) A múltbéli részek főszereplője egy Bogi korabeli lány, akinek a nevét nem tudjuk – bár a könyv végén kiderül -, de ez cseppet sem zavaró. A fiatal falusi lány varrónőnek tanul, amikor megismerkedik Hidasi Sámuellel, akit valamiért nem akar a lány mellé elképzelni a lány családja. (Finoman szólva. Bár néha nekem is túl erőszakosnak tűnt, ami nem tetszett benne.) Ebben a korban nem szabad semmi kirívót tenni, egymást magázni vagy megérinteni a másikat. A szerelmespár titokban találkozgat, beszélget. Mindkét lány Budapesten, a Zápor utcában talál otthont, miután felköltöznek a fővárosba tanulni / dolgozni.

A történet érdekessége, hogy mindkét főszereplő lányban megtalálhatóak az írónő vonásai, sőt, még Gergőt is egy bizonyos „valakiről” mintázta. Továbbá dolgozott is a Zápor utcában!

Szerintem

Nagyon izgalmas volt olvasni a két pár történetét! Tetszettek a párhuzamok, de a kapcsolataik közötti eltérések is. Például Bogi a jelenben sokkal szabadabban viselkedhetett a fiúval, mint az ötvenes években élő pár, mégis ugyanazok a problémáik voltak.

Nem tudom megmondani, hogy melyik lányt vagy párost kedveltem jobban, melyik idősík tetszett igazán, mert mindnek megvolt a maga varázsa és érdekessége. Akadtak párhuzamok az életükben, de volt bőven különbség is – az egyik eltérés a „harmadik kerék” volt, Kornél, aki nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint Samu vagy Gergő. Drukkoltam mindkét párosnak, ami úgy érzem, hogy rájuk fért, mert megvolt a maguk baja. Persze a felmerülő problémák / gondok inkább csak még élvezhetőbbé tették a lányok naplóbejegyzéseit, leveleit.

Valahogy nem az az összbenyomásom, hogy egy VIDÁM regényt olvastam… Inkább melankolikus, révedező volt a stílusa – persze akadtak benne humoros, szerelmes pillanatok, mégis… Megérte elolvasnom, tanulságosnak érzem.

Összességében

Andalgós hangulatú, de gyorsan kiolvasható regény - csodaszép nyelvezettel. Az én ízlésemhez képest néha sok volt a szerelem, máskor meg a kamaszos nyavalygás, illetve a félelem a felnőtt léttől és a felelősségvállalástól. Mégis szerettem olvasni, élveztem a két lány lassacskán körvonalazódó, aztán összefonódó történetét. Meglepően jó és igényes első könyv, csodás kezdet. 
A vége szépen szíven talált. Kíváncsi voltam, hogy mi köti össze az ötvenes években élő, sokáig név nélküli leányt a kecskeméti Bogival, de erre valahogy nem számítottam. Nagyon fájt, nagyon szerettem.

Értékelés: 5

Könyv a könyvben: Boris Vian: Tajtékos napok

Ajánlás: azoknak ajánlom, akik szeretik a több szálon futó és több idősíkban játszódó sztorikat. Ajánlom mindenkinek, akinek nem elég egyetlen szerelmi szál ahhoz, hogy boldog legyen a romantikus regényével. Ajánlom, ha érdekel milyen volt a nők élete 50 éve, illetve hogy milyen volt akkoriban a szerelem. Tetszeni fog, ha érdekel, hogyan illeszkednek be Pestre a kisvárosi / falusi leányok.

Érdekesség: CSENDES NÓRA, az írónő

A kép forrása: Lendület
Szerzőnk 1997-ben született Kecskeméten.  A Zápor utca az első regénye, de már általános iskolás kora óta ír. Amikor nem ír, akkor rajzol: jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező hallhatója. Budapesten él kutyusával és macskájával. Cserkészkedik, szeret énekelni és régebben hegedült is. A könyv régi részeinek korhű megírásában nagyszülei segítették, akik sokat meséltek neki az ’50-es évekről.


Kedvcsináló idézetek:
– Van egy író, Boris Vian – mondta. – Írt egyszer egy könyvet… többet is írt, de van egy kedvencem. Tajtékos napok a címe, és tulajdonképpen tele van mindenféle zagyvasággal, fahéjillatú felhőkkel, meg vonaton utazó madárcsapatokkal… talán még éneklő virágok is voltak benne. Nem emlékszem. Elvont könyv, de van benne egy gondolat, amiért mégis a szívemhez nőtt.
Megvárta, amíg ránézek.
– Ha elvétjük a pillanatot, nincs semmi baj. Új pillanat jön, és újra próbálkozhatunk. Előttünk az élet, hogy sikerüljön.
Sok boldog emberrel találkoztam az évek folyamán, és néha még most is meglep, hogy te milyen boldog tudsz lenni, ha kisimul körülötted a világ, de soha senkit nem láttam úgy örülni, mint Samut fiatalkorunkban. Olyankor fény volt. Hunyorognia kellett, aki csak ránézett, és a hunyorgás mindig mosollyá görbült az emberek arcán.
Azt hiszem, mikor feltesszük az első kérdést anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap ér véget az igazi gyerekkor. Utána pedig jön ez a homályos, bizonytalan tapogatózás, mikor hirtelen rájövünk, hogy azok, akikre felnéztünk, nem tökéletesek, és nincs olyan, hogy normális. Ez talán a legijesztőbb. Az ember meg akar felelni, de nem tudja, kinek és miért és hogyan, úgyhogy csak tengődik.

✿✿✿✿✿
A képek a Pinterest táblámról származnak: 
✿✿✿✿✿

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése