Köszönet a recenziós példányért a Fumax kiadónak!
Ezt a könyvet neked ajánlom.
Köszönöm, hogy velem maradtál a sok borzalmon át, amelynek téged és Johnt kitettelek. De legalább együtt mentetek át rajta.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy ebben az utolsó kötetben minden könnyebb lesz, de…
Bocs.
- Dan Wells ajánlója a könyv elején
|
Fülszöveg:
☠
A nevem John Wayne Cleaver. Nem rég múltam el tizennyolc éves, és a szörnyvadászat a hobbim. Egy ideig magányosan harcoltam ellenük, később néhány kormányzati ügynök oldalán, de aztán a szörnyek megtaláltak minket. Mindenkit megöltek, úgyhogy most kénytelen vagyok egyedül folytatni.
De már nem sokáig.
Ez itt az én történetem. Annak is a vége.
A John Wayne Cleaver-sorozat utolsó, lehengerlő felvonásában Dan Wells antihőse végső leszámolásra készül a Sorvadtakkal. A Már nincs vesztenivalód a fiatal sorozatgyilkos történetének váratlan fordulatokban bővelkedő, döbbenetes lezárása.
Könyv információk:
Eredeti mű: Nothing Left To Lose
Eredeti megjelenés éve: 2017
Fumax, Budapest, 2017
244 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634700005 ·
Fordította: Rusznyák Csaba
Megvásárolható itt:
|
Előzmény trilógia:
Új trilógia / sorozat:
(befejezett)
|
Miért olvastam el?
Mert imádom Dan Wells regényeit, különösen a John Cleaver-sztorijait. Véres, horrorisztikus, elborult és mégis szerethető a maga beteg módján*. (*Ugyanez áll Johnra, a főszereplőre.)
A történetről szerintem…
Történetünk elején megérkezünk az arizonai Lewisvillebe, ami egy felvetés kapcsán derül ki, miszerint: miként lehetne alaposan szemrevételezni egy idős női holttestet anélkül, hogy emiatt ne akarjak lecsukni. Valamilyen csoda folytán Johnt nem hogy nem csukják le, még állást is kap a családi halottasházban!
Mondanám, hogy újra az elején vagyunk, de John Cleaver nem kis jellemfejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Megtanulta visszafogni magát, magára kényszeríteni a normális ember álcát, megtanult törődni és szeretni. Mivel én elsősorban a sorozatgyilkosságra való hajlama miatti tépelődése és a beteg gondolatai miatt kedveltem meg a srácot, jobban szeretem az alaptrilógiát, viszont az igazán zseniális dolgok mostanában történtek vele.
Megdöbbentő, micsoda történetet kaptak ezek a lények, amiket nevezzünk akár Áldottaknak, akár Sorvadtaknak. Ősi múltjuk mellett örök elégedetlenségük és éhségük zsigereli ki őket. Ebben a részben több Áldott/Sorvadt is felbukkan, akárcsak a sorozat előző részeiben és mindannyian más-más indíttatásból ölnek, más képességgel bírnak. Akit John keres például képes megfojtani bárkit anélkül, hogy akárcsak egy csepp víz lenne a közelben… Vízbe fulladt áldozatok a szárazföldön! Elsőre kicsit kisakkozhatatlannak tűnt az egész...
Szerintem…
Jót tett a történetnek, hogy visszaléptünk a hullaházas környezetbe, amiben a főszereplő a legjobban érzi magát, mert ez épp eléggé kibillentette az utazás során magára kényszerített zen-állapotból és emiatt figyelmetlenné válik! Nem állítom, hogy nem ugrott görcsbe a gyomrom minden egyes támadásnál vagy nem voltak undorítóak a hullás részek, de szerettem ezt a részt.
Képtelen voltam elképzelni, miként végződhet John Cleaver története… a napokban azon merengtünk @Jeffivel, hogy vajon meghal-e a főszereplő? Az bizony katartikus lezárása lenne ennek a dupla trilógiának, ugye? Volt pár egyéb ötletem is, de Dan Wells jobbat talált ki – nem véletlenül ő kettőnk közül az írózseni -, amitől TELJESEN lepadlóztam. Annyira tetszett, hogy minden ellenére levakarhatatlan vigyorral tettem le a könyvet!
Hogy mi az utolsó mondat?
Mivel AKÁRMIT jelenthet, ezért megosztom veletek:
„És boldog voltam.”
Stílus? Mellékszálak?
A stílus a megszokott, ám a mellékszálak teljesen újak. Egyetlen korábbi szereplő tér vissza a kötetben – egy FBI ügynök -, de új helyen vadászunk Johnnal Sorvadtakra, ahol új munkatársai lesznek a fiúnak, aki álnéven igyekszik elkerülni a feltűnést. A legnagyobb változást számomra az jelentette, hogy John felszabadult és szórakozott ebben a történetben! Annyira jól szórakozik ebben a régi-új közegben, hogy ettől már-már VIDÁM a sztori. Szinte lubickol Margo és Jasmyn társaságában!
Mondjuk én is kedveltem mindkettejüket, különösen Margot, aki egy összeszedett, szimpatikus és nagyon éles szemű idősebb nő. Nagyon letaglózó volt a stílusa már az első találkozástól kezdve, szinte tartottam tőle! Jasmyn viszont kedves és szerethető csajnak tűnt, olyannak, akit pár résszel korábban John éjszaka hazáig követett volna, hogy aztán fél éjszaka a felszabdalásáról álmodozhasson.
Összességében
Pörgős, izgalmas és sajnos nagyon rövid ez a befejező rész. A „Fuss, ez Rain.” mondat megoldásánál is hatalmasat koppant az állam… nem is értem, hogy bírt még egy ekkora csavart kitalálni a pasi! A lezárást illetőleg bármibe lefogadtam volna, hogy ezt a szériát csupán klisésen lehet befejezni, de Dan Wells ismét meglepett. A vége épp annyira különleges lett, mint az utolsó rész egésze, ugyanakkor nagyon, nagyon, nagyon megrázó volt! Az emberi fájdalom elviselhetetlensége miatti kétségbeesés annyira érezhető volt, hogy görcsbe rándult a gyomrom annál a résznél…
Összességében nagyon ütősre sikeredett - még ha John néha nem is volt annyira betegesen johncleaveres benne -, így különösen elszomorít, hogy nincs több JC-történet… Nem szokásom sorozatok vége felett sírni, de most eléggé elszontyolodtam.
(Szerencsére vár az író új könyve, a Szellemváros!)
Értékelés: 4,5*
*Kedvenc sorozat
Borítók
Be kell látnunk, hogy a magyar borító a legszebb (ld. fent a fülszöveg mellett), ugyanis az eredeti (TOR BOOKS) nem igazán utal a történetre (végülis most nem nagyon utazunk…), viszont a magyar épp annyira vészjósló, amennyire kell. A német Piper Taschenbuch kiadót most sem értem, hogy mire fel hozta össze ezt a rettenetet, a Tantor Audio legalább próbálkozott a hangoskönyv borítójánál egy kicsit.
Ajánlom
Mindenkinek! Fordulatos és véres!
Azoknak, akik nem vetik meg a halottasházban játszódó kicsit bizarr sztorikat! Krimi-rajongóknak. Nyomozós, FBI ügynökös, utazós, zaklatós, egymással törődős sztorikat szeretőknek. Urban fantasy kedvelőknek. Sorozatgyilkosságos, pszichopatás könyvek kedvelőinek.
Kedvcsináló idézetek:
☠
– A szappant
megtarthatom?
– Semmit sem tarthat meg,
amit ténylegesen meg akar tartani.
– Gyűlölöm a szappant.
– Szemétbe vele.
A szememet forgattam.
– Jesszus, maguk
szövetségiek olyan morcosak, amikor valamelyiküket kegyetlenül meggyilkolják.
☠
– El tudod venni a
fájdalmamat? Fáj, ha sétálok, ha leülök, ha felállok, ha lefekszem. Fáj, ha
megmozdítom a kezemet, és megfogok egy villát, fáj, ha nyelek és lélegzem. El
tudod ezt venni tőlem?
☠
– (…) Nem akarja
elmondani, miért fest úgy, mint aki egész éjjel egy lombházban aludt?
Az egyik nagyszerű dolog,
amit életem során megtanultam, ahogy általában simán elmondhatom az igazat,
úgyse fogja elhinni senki.
– Egy játszóházban. Volt
benne egy ilyen műanyag mosogató is, meg minden. Igazából a lombház lenne a
cél, csak félek a magasságtól.
– Na hát akkor fogja az
okoskodását, vigye a zuhanyzóba, és mosakodjon meg. Pár perc múlva indulunk.
☠
Ennek a halottasháznak
más volt az elrendezése, mint annak, amelyikben felnőttem, de még így is
kínosan ismerősnek bizonyult. A kápolna, a balzsamozószoba, de még a
raktárhelyiség is szinte egy az egyben a gyermekkorom környezetére és azokra az
egyedül, csendben töltött órákra emlékeztetett, amikor gondosan kísértem a
holtakat az utolsó útjukra, amely ki tudja hova vezetett. Én a magam részéről
reméltem, hogy sehová sem vezet, mert pontosan az után áhítoztam: csend,
feketeség és béke után. A problémák megszűnése után.
☠☠☠☠☠
Különböző Nothing Left To Lose kiadások borítói a GoodReads-en!
☠☠☠☠☠
Érdemes instán is követni a fiúkat, mert elég sok érdekes és/vagy vicces képet szoktak megosztani a kiadó mindennapjáról. Legyen szó akár egy új munkatársról (egy üvegbe zárt pókról) vagy egy régiről (mint a Fumax kiadó fekete istennője), akár MondoConos kipakolásról, akár humoros könyves képről, akár aktuális fordítói munkáról – rengeteg jó képre lehet bukkani az oldalukon.
Most éppen a kedvenc íróm látogatásáról készült képet emelném ki. Hölgyeim és Uraim, bemutatom Dan Wellst, aki a lányával érkezett második dedikáló körútjára hozzánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése