Az egész úgy kezdődött,
hogy Sebestyén éppen a Föld bolygó egyik macskaköves utcáján sétált. Egyszer
csak egy ember rohant feléje, kezében bőrszíjjal hadonászva, és azt kiabálta:
– Nem látott erre
véletlenül egy megvadult grizzlyt?
– Nem láttam – válaszolta
nyugodtan Sebestyén. – De kérem, ha maga lát egyet, szóljon nekem is,
szívesen megnézném.
|
◈
Kertész Erzsi meseregényének főhőse egy UFÓ-fiú, a könyv
tehát még a tündérmesék világában élő óvodások, kisiskolások és a komolyabb,
tudományos tartalmakat igénylő olvasók érdeklődésére egyaránt számot tarthat.
Fény Sebestyén egy kíváncsi és kedves Idegen, aki repülő
csészealjával gyakran ellátogat a Föld bolygóra.
Nagyon szeretne lekváros palacsintát enni, mert azt hallotta,
hogy mindenképpen érdemes kipróbálni. Jártában-keltében útba ejt még egy
vidámparkot, megtáncoltat egy grizzly medvét, megtanul könyvet kölcsönözni,
segít egy másik Idegennek, aki csészealj helyett rénszarvasos szánon repked –
és majdnem megkóstolja egy ürge.
Közben pedig nem győz csodálkozni, milyen különös hely a
Föld.
Különös, de neki azért tetszik.
Könyv
információk:
Eredeti megjelenés éve: 2013
Cerkabella,
Szentendre, 2017
86 oldal ·
keménytáblás ·
ISBN: 9789639820838
·
Illusztrálta: Orosz Annabella
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Tetszett az írónő másik
könyve – a Helló, felség!
-, ráadásul nagyon cukinak találtam első ránézésre a borítót. (Elég ritkán írok
gyerekeknek szánt könyvekről, de az ilyen csodás élményeket nem tudom nem
megosztani!) ^.^
Szerintem…
Elképesztően ötletes
történet egy földönkívüliről, Fény Sebestyénről, aki imádja a Földet - illetve
bolygónk egyik legfinomabb eledelét, a lekváros palacsintát -, ezért elég
gyakran elruccan hozzánk. (Főleg persze a palacsinta csábítja az utazásra, de általában jól érzi magát nálunk.) Minden történet egy utazást mesél el, azaz ahány
sztori van a könyvben, annyiszor jött el hozzánk titokban Fény Sebestyén és
annyiszor került mindenféle csávába, kalandba a Földön!
Alkalomadtán azt hiszik,
hogy jelmezben, ezért farsangi jelmezversenyre invitálják. Máskor csak eteti
egy idős nénivel a galambokat a parkban. Az én kedvenc részem az, amikor
találkozik egy igazi, élő grizzly medvével és a maga (túlontúl) logikus
gondolkodásával igyekszik a helyzet megoldására terveket gyártani. Tetszett,
hogy elugrik a könyvtárba, lenyűgözi a horgászat, a hó, a Mikulás a szánkón és
a vidámpark.
Az illusztráció / a rajzok
Nagyon jók a színei,
ráadásul szuper aranyosak a rajzok is! Imádom, amikor az író története és az
illusztrátor rajzai ennyire passzolnak egymáshoz. Egyébként nem csak a képek
vannak rendben, hanem a nyelvezete is teljesen korrekt, ami nálam azt jelenti,
hogy nincs lebutítva, nem nézi hülyének a gyerekeket és tele van hosszú,
összetett mondatokkal.
Kicsit visszakanyarodva az
illusztrációhoz még muszáj hozzátennem, hogy nagyon jól állt a könyvnek, hogy
néha komplett oldalakat kaptak a hangsúlyosabb történetrészek!
Ami nem tetszett, nem jött át...
Egyedül az bántott egy
kicsit, hogy nem tudtam megfejteni a 84. oldalon az űrlényírást... Valamennyire
átjött a szöveg, sikerült megértenem nagyjából, de össze-vissza vannak a sorok és így nem sok értelme
volt számomra. Szerintem érdemes lenne valahol elrejteni a könyvben a megfejtést
is (a gyengébbek kedvéért - elsősorban magamra gondolok itt).
Ettől eltekintve egyedi
volt az űrlényírás ötlete, a saját űrnyelv megalkotása!
Összességében
Imádtam ezt a szeretetre
méltó kutyakozmetikust, ezt a lekváros palacsinta imádó nem idevalósi lényt,
imádtam Fény Sebestyént! Rémesen laza a szövege, pedig nem is tudja magáról,
hogy mennyire vagány – és a Föld iránti
szeretete...! Nagyon szerettem, hogy olvasás közben úgy éreztem, hogy a
Föld, ahol élek, maga a nagybetűs CSODA, a legjobb hely az univerzumban.
Úgy gondolom, hogy több olyan könyv kéne,
ami rádöbbenti erre az ember lányát.
Értékelés: 5
Olvasd el, ha tudni akarod, hogy kik a Föld bolygó leghangosabb
teremtményei! (Spoiler: a zöldségek, de azt már igazán nem
lövöm le, hogy miért! Spoiler
vége.)
Ajánlom, ha… szereted a szépen illusztrált történeteket, illetve azokat a
gyerekeknek szóló regényeket, amikben a Föld felderítéséről, az emberek
segítőkészségéről és bolondériáról lehet olvasni.
Kezdő űrkalandoroknak erősen ajánlott!
Nem ajánlom, ha… nem kedveled az ifjúsági / gyerek regényeket és/vagy
az illusztrált történeteket.
Kedvcsináló idézetek:
◈
Fény Sebestyén, a
gépgyerek fejébe vette, hogy lekváros palacsintát fog enni.
Nem mintha tudta volna,
mi az, de a bolygóján dolgozó kozmikus üzenetfogadók – más néven kagylózók –
szerint a Föld nevű bolygó egyik leggyakrabban használt kifejezése a lekváros
palacsinta. Elsősorban az apróbb termetű földlakók beszélő alkatrészéből – más
néven szájából – hangzik el gyakran, s Fény Sebestyén szimpátiája elsősorban
nekik szólt. Ezért úgy érezte, meg kell vizsgálnia közelebbről ezt a dolgot.
◈
Sebestyén a Föld bolygón
találkozott elsőként az érzelmek sokszínű világával is. Itt élt át először
szomorúságot, örömet és haragot, és ezeket mind-mind nagyon furcsának és
szokatlannak találta. A műszerei kijelzői rendszeresen kiakadtak, folyton
bekapcsoltak a vészvillogók, és hibaüzenetek generálódtak. Sebestyén nem győzte
javítani magát két látogatás között. Noha a Szerviz Egység munkatársai
nyomatékosan felszólították, hogy a saját érdekében ne utazzon többet a Föld bolygóra,
erről hallani sem akart.
◈
– Azért vagyunk itt, hogy
halat fogjunk – kezdte. – De nem mindenáron.
Sebestyén próbálta
megérteni. Iszonyúan koncentrált, de a regisztrációs egysége minduntalan hibát
jelzett.
– „Ellentmondásosak a
betáplált információk!” – recsegte egy belső hang, amit csak Sebestyén hallott.
– „Korrekció szükséges!”
– Akkor most akarnak
halat fogni, vagy sem? – próbálkozott újra Sebestyén.
– Halat is akarunk,
hogyne! – mondta kissé ingerülten a horgász. – De a legfontosabb akkor is a
nyugalom!
◈
– Utána jön a rábeszélő
program.
– Az meg minek?
– Úgy értesültem, hogy a
Föld bolygó lakói reggelenként nem szívesen kelnek ki az ágyból. Ezért
építettem be ezt a négyfokozatú rábeszélő programot. Attól függően, mennyire
érzékeny a személy, ide-oda tekerjük a tárcsát. Így a gép mondhatja neki, hogy
„ki az ágyból, világ lustája”, vagy „ideje ébredni”, vagy „kérlek, nyisd ki a
szemed, szép nap vár ma rád”, vagy esetleg azt is, hogy „ajándék lenne az egész
Univerzum számára, ha felkelnél, és ma is valami nagy dolgot vinnél véghez,
úgy, ahogy tegnap”.
◈◈◈◈◈
Az
illusztrációk Orosz Annabella
csodálatos munkái!
(A
képeket a könyvből „loptam” a poszthoz. ^.^)
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése