Kertész Erzsi: Fény ​Sebestyén

Az egész úgy kezdődött, hogy Sebestyén éppen a Föld bolygó egyik macskaköves utcáján sétált. Egyszer csak egy ember rohant feléje, kezében bőrszíjjal hadonászva, és azt kiabálta: – Nem látott erre véletlenül egy megvadult grizzlyt? – Nem láttam – válaszolta nyugodtan Sebestyén. – De kérem, ha maga lát egyet, szóljon nekem is, szívesen megnézném.

Fülszöveg:

◈

Kertész Erzsi meseregényének főhőse egy UFÓ-fiú, a könyv tehát még a tündérmesék világában élő óvodások, kisiskolások és a komolyabb, tudományos tartalmakat igénylő olvasók érdeklődésére egyaránt számot tarthat.

Fény Sebestyén egy kíváncsi és kedves Idegen, aki repülő csészealjával gyakran ellátogat a Föld bolygóra.

Nagyon szeretne lekváros palacsintát enni, mert azt hallotta, hogy mindenképpen érdemes kipróbálni. Jártában-keltében útba ejt még egy vidámparkot, megtáncoltat egy grizzly medvét, megtanul könyvet kölcsönözni, segít egy másik Idegennek, aki csészealj helyett rénszarvasos szánon repked – és majdnem megkóstolja egy ürge.

Közben pedig nem győz csodálkozni, milyen különös hely a Föld.

Különös, de neki azért tetszik.

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2013 Cerkabella, Szentendre, 2017 86 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639820838 · Illusztrálta: Orosz Annabella

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Tetszett az írónő másik könyve – a Helló, felség! -, ráadásul nagyon cukinak találtam első ránézésre a borítót. (Elég ritkán írok gyerekeknek szánt könyvekről, de az ilyen csodás élményeket nem tudom nem megosztani!) ^.^

Szerintem…

Elképesztően ötletes történet egy földönkívüliről, Fény Sebestyénről, aki imádja a Földet - illetve bolygónk egyik legfinomabb eledelét, a lekváros palacsintát -, ezért elég gyakran elruccan hozzánk. (Főleg persze a palacsinta csábítja az utazásra, de általában jól érzi magát nálunk.) Minden történet egy utazást mesél el, azaz ahány sztori van a könyvben, annyiszor jött el hozzánk titokban Fény Sebestyén és annyiszor került mindenféle csávába, kalandba a Földön!

Alkalomadtán azt hiszik, hogy jelmezben, ezért farsangi jelmezversenyre invitálják. Máskor csak eteti egy idős nénivel a galambokat a parkban. Az én kedvenc részem az, amikor találkozik egy igazi, élő grizzly medvével és a maga (túlontúl) logikus gondolkodásával igyekszik a helyzet megoldására terveket gyártani. Tetszett, hogy elugrik a könyvtárba, lenyűgözi a horgászat, a hó, a Mikulás a szánkón és a vidámpark.

Az illusztráció / a rajzok

Nagyon jók a színei, ráadásul szuper aranyosak a rajzok is! Imádom, amikor az író története és az illusztrátor rajzai ennyire passzolnak egymáshoz. Egyébként nem csak a képek vannak rendben, hanem a nyelvezete is teljesen korrekt, ami nálam azt jelenti, hogy nincs lebutítva, nem nézi hülyének a gyerekeket és tele van hosszú, összetett mondatokkal.

Kicsit visszakanyarodva az illusztrációhoz még muszáj hozzátennem, hogy nagyon jól állt a könyvnek, hogy néha komplett oldalakat kaptak a hangsúlyosabb történetrészek!

Ami nem tetszett, nem jött át...

Egyedül az bántott egy kicsit, hogy nem tudtam megfejteni a 84. oldalon az űrlényírást... Valamennyire átjött a szöveg, sikerült megértenem nagyjából, de össze-vissza vannak a sorok és így nem sok értelme volt számomra. Szerintem érdemes lenne valahol elrejteni a könyvben a megfejtést is (a gyengébbek kedvéért - elsősorban magamra gondolok itt). 

Ettől eltekintve egyedi volt az űrlényírás ötlete, a saját űrnyelv megalkotása!

Összességében

 

Imádtam ezt a szeretetre méltó kutyakozmetikust, ezt a lekváros palacsinta imádó nem idevalósi lényt, imádtam Fény Sebestyént! Rémesen laza a szövege, pedig nem is tudja magáról, hogy mennyire vagány – és a Föld iránti szeretete...! Nagyon szerettem, hogy olvasás közben úgy éreztem, hogy a Föld, ahol élek, maga a nagybetűs CSODA, a legjobb hely az univerzumban.

Úgy gondolom, hogy több olyan könyv kéne, ami rádöbbenti erre az ember lányát.

Értékelés: 5

Olvasd el, ha tudni akarod, hogy kik a Föld bolygó leghangosabb teremtményei! (Spoiler: a zöldségek, de azt már igazán nem lövöm le, hogy miért! Spoiler vége.)

Ajánlom, ha… szereted a szépen illusztrált történeteket, illetve azokat a gyerekeknek szóló regényeket, amikben a Föld felderítéséről, az emberek segítőkészségéről és bolondériáról lehet olvasni.

Kezdő űrkalandoroknak erősen ajánlott!

Nem ajánlom, ha… nem kedveled az ifjúsági / gyerek regényeket és/vagy az illusztrált történeteket.

Kedvcsináló idézetek:

◈

Fény Sebestyén, a gépgyerek fejébe vette, hogy lekváros palacsintát fog enni.

Nem mintha tudta volna, mi az, de a bolygóján dolgozó kozmikus üzenetfogadók – más néven kagylózók – szerint a Föld nevű bolygó egyik leggyakrabban használt kifejezése a lekváros palacsinta. Elsősorban az apróbb termetű földlakók beszélő alkatrészéből – más néven szájából – hangzik el gyakran, s Fény Sebestyén szimpátiája elsősorban nekik szólt. Ezért úgy érezte, meg kell vizsgálnia közelebbről ezt a dolgot.

◈

Sebestyén a Föld bolygón találkozott elsőként az érzelmek sokszínű világával is. Itt élt át először szomorúságot, örömet és haragot, és ezeket mind-mind nagyon furcsának és szokatlannak találta. A műszerei kijelzői rendszeresen kiakadtak, folyton bekapcsoltak a vészvillogók, és hibaüzenetek generálódtak. Sebestyén nem győzte javítani magát két látogatás között. Noha a Szerviz Egység munkatársai nyomatékosan felszólították, hogy a saját érdekében ne utazzon többet a Föld bolygóra, erről hallani sem akart.

◈

– Azért vagyunk itt, hogy halat fogjunk – kezdte. – De nem mindenáron.

Sebestyén próbálta megérteni. Iszonyúan koncentrált, de a regisztrációs egysége minduntalan hibát jelzett.

– „Ellentmondásosak a betáplált információk!” – recsegte egy belső hang, amit csak Sebestyén hallott. – „Korrekció szükséges!”

– Akkor most akarnak halat fogni, vagy sem? – próbálkozott újra Sebestyén.

– Halat is akarunk, hogyne! – mondta kissé ingerülten a horgász. – De a legfontosabb akkor is a nyugalom!

◈

– Utána jön a rábeszélő program.

– Az meg minek?

– Úgy értesültem, hogy a Föld bolygó lakói reggelenként nem szívesen kelnek ki az ágyból. Ezért építettem be ezt a négyfokozatú rábeszélő programot. Attól függően, mennyire érzékeny a személy, ide-oda tekerjük a tárcsát. Így a gép mondhatja neki, hogy „ki az ágyból, világ lustája”, vagy „ideje ébredni”, vagy „kérlek, nyisd ki a szemed, szép nap vár ma rád”, vagy esetleg azt is, hogy „ajándék lenne az egész Univerzum számára, ha felkelnél, és ma is valami nagy dolgot vinnél véghez, úgy, ahogy tegnap”.

◈◈◈◈◈

Az illusztrációk Orosz Annabella csodálatos munkái!

(A képeket a könyvből „loptam” a poszthoz. ^.^)

◈◈◈◈◈