Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara (Tüskék és rózsák udvara 1.)

 Mini-könyvklub 7. felvonás: fantasy

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

– Szóval – mondta elgyötörten – most itt vagyunk, és halhatatlan világunk sorsa egy analfabéta emberlény kezében van. – Kellemetlenül felnevetett, fejét kezébe temette, és lehunyta a szemét. – Micsoda felfordulás!

Fülszöveg:

❖

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.

Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. 

Könyv információk: Eredeti mű: A Court of Thorns and Roses Eredeti megjelenés éve: 2015 Könyvmolyképző, Szeged, 2016 512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633996751 · Fordította: Hetesy Szilvia

Sorozat részei: 1. Tüskék és rózsák udvara 2. A Court of Mist and Fury 3. A Court of Wings and Ruin 3,5. ??? novella 4. ??? 5. ??? 6. ??? (nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Tavaly Karácsonyra kaptam magamtól, mert megtetszett a fülszövege, de most a Mini-Könyvklub miatt olvastam el. 1000 + 1 éve érdekel az írónő munkássága, mert elég sok Üvegtrón-rajongó kering körülöttem (- megdöbbentően hatalmas az írónő rajongói tábora világszerte). Kíváncsi voltam, no.

Szerintem

Ez egy nagyon jól kitalált és elmesélt történet, igazán ott van a topon ahhoz képest, hogy egy első rész! Sőt. Régen olvastam olyan sorozatkezdést, aminél attól tartottam, hogy ha megadom rá a jól megérdemelt 5 pontot és a folytatás jobb, akkor hogyan fogom azt 6 csillagosra jelölni Molyon?

Történetünk kezdetén egy 19 éves vadásznővel keringünk a havas erdőben. Feyre-ről kiderül, hogy a családja miatt vadászik, ugyanis iszonyatosan elhagyták magukat, mióta az édesapa üzlete bebukott és kikerültek az arisztokraták köreiből. Hogy, hogy nem mégis rákényszerül, hogy otthagyja a családját és átmenjen a fal túloldalára, a tündérek világába, hogy a Tavasz udvarnál töltse az életét Tamlin és Lucien társaságában. A kezdeti gyűlölködésből barátságok, majd szerelem alakul ki. Itt kezdődik a történet rázós része: Feyre sorozatosan bajba kerül, aztán a tündérek közti rivalizálásra is lesz némi rálátásunk, képbe kerülünk az udvarok helyzetével, egyre több tündér bukkan fel a regényben és a legtöbbjük nem éppen barátságos az eléjük kerülő emberrel.

De kanyarodjunk vissza egy kicsit.

A történet felépítése meghökkentően részlet gazdag, például még az emberi világban dívó tündérpárti vallásra is kitérünk, aminek egyébként a Boldogságos Úr gyermekeinek nevezik magukat a tagjai. Nincs számottevő szerepük a sztoriban, de az ilyen apróságok is feldobják, még érdekesebbé tették számomra a történetet.

 

Suriel by Anna Shoemaker

Persze a Tavasz udvari élet se semmi!

Akkor ragadott magával a könyv, amikor Feyre megérkezik Tamlin rezidenciájára és még megy a szurka-piszka közte és az álarcos tündérek között. Új világ, új élmények, aztán lassacskán megbarátkozik a helyzettel és igyekszik a legtöbbet kihozni belőle. Tetszett, hogy Feyre igazi vadász, vagyis nem adja fel, hogy valahogy kijátssza a tündéreket, de közben már „barátkozgat” is Luciennel, akiben társára talál a kötözködésben. Nagyon bírtam, ahogy ők ketten osztják egymást! Meg Tamlin próbálkozásait a kommunikációra… a béna kis bókjait… a nevetséges helyzeteket, amikbe amiatt kerül, mert Feyre közelében ólálkodik.

Zseniális a történet és zseniálisak a karakterek is. Mindenkinek megvan a maga hibája, a maga szomorú háttérsztorija és oka arra, hogy olyan legyen, amilyen. Nincsenek üres karakterek, de üresjáratok se a sztoriban.

  

– Errefelé, Prythian-szerte… már közel ötven éve valami betegség ütötte fel a fejét. Ezért ilyen üres ez a ház és néptelenek ezek a vidékek. A tündérek többsége ugyanis elment. A kór lassan terjed, de miatta a mágia… furcsán működik. Az én mágiám is gyengült. Az álarcainkat is – ekkor megérintette a sajátját – azóta viseljük, hogy a kór negyvenkilenc évvel ezelőtt kitört egy álarcosbálon, és azóta nem tudjuk levenni magunkról. Letéphetetlen álarcot viselni majdnem ötven éve – én beleőrülnék, lenyúznám a bőrt magamról.

  

Viszont…

Mindenkitől azt hallom, hogy mennyire odáig vannak Rhysandért – és be kell vallanom, hogy bár még csak a sorozat elején járok, nem tudom elképzelni, hogy mi űzhetné ki Tamlint (vagy Lucient) a szívemből. Oké, a végére már bírtam a taktikus Rhyst, de imádtam a Tavasz udvarbéli pasikat!

Összességében

Letehetetlen volt… Igazából  így tudnám összefoglalni, hogy mit érzek a regénnyel kapcsolatban: EZ A KÖNYV KÉSZ POFÁRA ESÉS! Teljesen olyan volt, mintha egy népmese vagy tündérmese kisiklana a szokványos medréből és menne, amerre lát! 

Döbbenet.

Szerettem olvasni, alig várom, hogy megkaparintsam a folytatást. (OFF: Mi volt az a végén??? Rhys utolsó jelenetét hogy kell érteni???) Néha ugyan túl véres és kegyetlen volt – mondhatni: horrorisztikus -, de nem éreztem zavarónak. Abszolút kerek volt a történet és mindig tudott újat mutatni. (Pl.: a Calanmai-t vagy azt, hogy mennyien is élnek a birtokon.) Feyre tipikusan olyan karakter, akinek ha azt mondod: Ne tedd, Feyre!, akkor már várja az olvasó, hogy mikor áll neki. Miatta egy unalmas pillanata nem volt a könyvnek.

Kedvenc részeim:

♡ Csapdába ejtett Tamlin.

♡ Disznó verset szavaló Tamlin.

♡ Mágiát szemhéjra csókoló Tamlin.

♡ …csak úgy önmagában: Tamlin!

♡ Lucien beszólásait és Rhysand „emlékeztetőit” is bírtam.

Értékelés: 5

Folytatás?

100%. Régen imádtam ennyire főszereplőt, mint Feyre-t, de sok más is közrejátszik abban, hogy megértem azokat, akik nem bírták kivárni a folytatást és elkezdték angolul vagy németül olvasni a többi részt.

Kinek ajánlom?

► Minden Sarah J. Maas / high fantasy / adult fantasy rajongónak.

► Azoknak, akik szeretik a komolyabb tündéres történeteket és/vagy a tökös főhősnős sztorikat.

► Felnőtteknek, akik valami nagyon jót akarnak olvasni!

Főbb karakterek a könyvben (enyhe spoiler)

Feyre

Feyre és Tamlin
(by PhantomRin)

19 éves főszereplőnk, aki szegénységben élt a családjával – apjával és két testvérével (Nesta (16, legkisebb testvér), Elain (?, középső testvér) -, de miattuk kitanulta a vadászatot és a cserekereskedelmet. Épp a vadászat miatt kerül Tamlin udvarába. Fiús csaj, imád festeni és nagyon fel van vágva a nyelve.

Tamlin

A Tavasz Udvarának főura, ő hozza Feyre-t a tündérek világába, de kellemes életet biztosít neki a rezidenciáján. Nem igazán szereti a státuszát, ráadásul majd’ ötven éve egy „átok” vagy „kór” sújtja az udvarát és nem tud ellene mit tenni. Alakváltó mágiája van és megvan a maga szomorú háttértörténete.

Lucien

Tamlin legjobb barátja, a Tavasz udvar követe és szintén egy egészen szomorú történetű egyén, de igyekszik humorosan, szarkasztikusan megnyilvánulni, hogy ne lássanak rá a gondjaira. Eredetileg az Ősz udvarhoz kéne tartoznia…

Rhysand

Az Éjszaka Udvarának vezetője, de történetünk elején Amarantha ágyasa és csicskása. Jóképű, arrogáns és szörnyűséges ereje van (képes összeroppantani az elmét és az agyat, akár külön, akár együtt).

Lucien és Rhysand (by PoJainter)

Amarantha

Harcos, aki egy rettenetes élmény hatására gyűlöli az embereket, ezért Prynthia Főúrnőjévé teszi magát, hogy előbb vagy utóbb lerohanhassa a fal túloldalán élő halandókat. Kegyetlen, gyűlöletes személyiségű némber, aki a kedve szerint ugráltatja az erősebb főurakat és főtündéreket is.

Kedvcsináló idézetek:

❖

– Mit tettél velem?

Rhysand felállt, és végigsimított rövid, sötét haján.

– Az udvarunkban az a szokás, hogy egy üzlet megkötésekor valamilyen állandó emlékeztetőt helyezünk el az illető testén.

Megdörzsöltem a bal alkaromat és a kezemet: az egészre fekete tintával örvénylő vonalak kerültek. Még az ujjaimat se hagyta ki. A tenyerem közepébe pedig egy nagy szemet tetovált. Macskaszemet, függőleges pupillája egyenesen rám nézett.

❖

FEYRE by Faebelina' Art

– Miért vagy ilyen nagyvonalú? – kérdeztem tőle. Lucien olyan képet vágott, mint akinek szintén fogalma sincs a válaszról, tekintve, hogy megöltem a társukat, de Tamlin hosszan nézett rám.

– Túl sokat gyilkolok így is – szólt végül, és megvonta széles vállát. – Te elég jelentéktelen vagy ahhoz, hogy ne bolygasd fel a birtok életét. Kivéve, ha úgy döntesz, hogy kinyírsz bennünket.

❖

Itt helyben, az asztal tetején is megkaphatott volna. Érezni akartam a nagy kezét a csupasz bőrömön, azt akartam, hogy a fogával végigkarcolja a nyakam, az egész testemen akartam érezni a száját.

– Én egyébként ebédelnék – szólt Lucien.

❖

– Aha. A Suriel nem mondott el semmi fontosat, ugye?

A mosolya valahogy felbátorított.

– Azt is mondta, hogy szereted, ha fésülgetnek, és ha okos lány vagyok, akkor finom falatokkal kezes báránnyá tehetlek.

Tamlin hátrahajtotta a fejét, és hatalmas röhögésben tört ki. Akaratom ellenére én is halkan elnevettem magam.

– Az eszem megáll – szólalt meg Lucien a hátam mögül. – Feyre, neked tényleg van humorérzéked?

❖❖❖❖❖

A képek a Pinterest táblámról származnak: 

ACOTAR by Sarah J. Maas

A Court of Thorns and Roses kiadások a GoodReadsen.

❖❖❖❖❖