– Állj! –
kiáltotta Caius. Nem mintha számított volna rá, hogy a lány engedelmeskedik.
– Nem azért jöttem ide, hogy bántsalak.
– Kacsa! –
válaszolta Ekhó.
Caius nem
értette, vajon mi közük a kacsáknak az egészhez, de az a határozott benyomása
támadt, hogy a lány hazugnak nevezte.
|
Fülszöveg:
☼
New York városa alatt él az aviánok
titokzatos, ősi népe, akiknek
testét toll borítja, ereikben pedig varázslat folyik. Ősrégi bűvölet rejti el
őket az emberek szeme elől – egyetlen lányt kivéve. Ekhó szökevény zsebtolvaj,
lopott kincsek eladásából tengeti az életét, amelyeket a feketepiacon ad el a
vevőinek. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja.
Ekhó okos és merész, néha talán kissé pimasz is, ám
mindenekfelett rendületlenül hűséges. Így amikor egy évszázadok óta húzódó
háború hulláma ostromolja otthona határait, úgy határoz, hogy ideje végre
cselekedni. A legenda szerint egyetlen módon lehet örök időkre véget vetni a
harcnak: fel kell kutatni a Tűzmadarat. Ez a mesebeli teremtmény állítólag
olyan elképesztő hatalommal rendelkezik, amilyet a világ még sohasem látott.
Nem könnyű az Ekhó előtt álló feladat, de a tolvajélet egy leckét alaposan a
lány fejébe vésett: hogyan szerezheti meg, amit akar.
A háború nem várt fordulatokat hoz, és Ekhónak küldetése
során együtt kell működnie az ellenséggel, az ifjú sárkánypikkelyes drakhar
herceggel. Először bizalmatlan vele, ám ahogy az idő halad, lassan
összebarátkoznak, és Ekhó hirtelen azon kapja magát, hogy visszavonhatatlanul
vonzódik a fiúhoz…
Könyv információk:
Eredeti mű: The Girl at Midnight
Eredeti megjelenés éve: 2015
Maxim, 2016
416 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632617145 ·
Fordította: Robin Edina
|
A Midnight-trilógia:
2. The Shadow Hour
3. The Savage Dawn
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Vonzott. Mind a címe,
mind a témája nagyon tetszett (hiszen szeretem az eredetinek tűnő urban
fantasyt), de végül az LMBT címke miatt vettem meg a könyvet.
A regényről röviden…
Két háborúban álló faj
történetét meséli el, akiknek van egy közös mítoszuk a Tűzmadárról, ami így
vagy úgy elhozza nekik a békét, a háború végét. Egyébként a sztori nagy részét
az utána való kutatás teszi ki, miközben akadnak olyanok, akik elhiszik, hogy
létezik, míg mások kételkednek ebben, de unalmukban vagy más miatt, mégis
segítenek a kutatásban.
Nagyon tetszett az avián
faj, ami lényegében egy emberi magasságú és kinézetű, ám tollas faj és csak mindenféle kiegészítőt (kabát, kalap, sál, napszemüveg) viselve képesek valamennyire elvegyülni az emberek között. Ráadásul nagyon édesszájú népség, nem is
értettem, hogy a főszereplőnk, Ekhó hogy nőtt fel anélkül, hogy ne lett volna
mellettük cukorbeteg*.
*(Felnőtt
gondolkodás ON, tudom, félre kéne tenni. ;))
A másik faj szintén emberforma,
ám a sárkányoktól eredeztetik magukat: ők a drakhar nép. Mindkét faj sokáig él (a 17 éves emberlány labdába se rúg mellettük),
pl. a drakharok vezetője, Caius, a Sárkányherceg 250 körülinek saccolja
magát. Komoly belharcok vannak náluk történetünk idején, ezért elég jó rálátást kapunk a drakhar világra és a faj hagyományaira, ami nagyon érdekes
volt! Emiatt a részletesség miatt zavart, hogy az
aviánokat nem sikerült ennyire megismernem, pedig az ő történetük is biztosan
érdekes.
A könyvtár volt az otthona. A könyvek nem
méregették gyilkos pillantásokkal, nem súgtak össze a háta mögött, nem tettek
rá otromba megjegyzéseket. A könyvek sohasem ítélkeztek fölötte. Ők voltak
Ekhó egyedüli barátai, mielőtt az Ala rátalált, egyedül, üres hassal, és
elvitte magával az avián Fészekbe. Ezek a könyvek jelentették számára a
családot, ők voltak a tanítói, közeli barátai. Hűségesen kitartottak mellette,
így hát Ekhó is hűséges akart maradni hozzájuk.
|
Szerintem…
A könyv már az elején
megfogott, ugyanis egy new yorki könyvtárban kezdünk – oda költözött be
Le a kalappal az írónő
előtt, mert egy több nézőpontú történetről van szó, ahol egy maroknyi csapat
tagjai között ugrálunk, de mégis mindegyiküknek megvan a maga jól kidolgozott háttérsztorija.
Vannak, akik kevesebb teret kapnak (1-2 fejezetet csupán), de vannak, akik
többet - például számomra az igazi főszereplők Ekhó és Caius voltak, ők ketten
vitték előre a történetet. Borostyán, Dorian, illetve Jáspis szemszöge inkább az
érzelmi részek miatt volt fontos, és bár nem igazán lendítették előre a
sztorit, mégis élvezetes volt őket olvasni. Kicsit jobban kedveltem általuk a többi
szereplőt!
Nagyon modern hangvételű
történet, mégis megjelenik benne egy népmesei elem: a Tűzmadár. Tetszett, ahogy
az is, hogy a két egymással szembeállított faj eredeti és különleges - egy
újabb sellős vagy tündéres történet már bosszantó lett volna -, ráadásul milyen
szépen elháborúzgatnak egymással anélkül, hogy mi, emberek észrevettük volna
őket. Odáig vagyok azokért a történetekért, amik azt sejtetik, hogy egy kicsit
többet rejt ez a világ, mint amit látok belőle!
LMBT címke a könyvön
Kifejezetten szeretem, hogy
a kortárs YA-regények mennyire helyén kezelik pl. a homoszexualitást. Nincs
kiemelve, felfújva vagy megmagyarázva - csak „van”. Nem akadt fenn senki az
egymásra találó szereplőkön, sőt, ebben a sztoriban az se különösebben zavarja
őket, ha eltérő fajúak összejönnek. (Ha fenn is akadnak rajta, akkor az nem a
nemek azonossága vagy a fajok eltérősége miatt történik, hanem amiatt, hogy a
szerelmesek két külön térfélén állnak a háborúban.)
Összességében
Börtönbe vetős, túszul
ejtős, kalandozós, nyomozós, varázskönyves, régi ereklye után kutatós, harcolós, olvasós,
barát megmentős – abszolút élvezetes és érdekes történet, nem csak egy újabb
átlagos YA urban fantasy volt. Annyi, de annyi minden van benne, amiben magamra
találtam, amit szeretek, vagy amit belevennék a regényembe (ha tudnék írni),
hogy ezt akár én is írhattam volna.
Nagyon tetszett!
Imádtam a kényszerűségből
összeverődött csapatot, de főleg Jáspis és Dorian részeiért voltam oda! Ekhó
talpraesett főszereplő, igazán emberére… izé… drakharjára talált Caiusban, az ő
vitáik és beszélgetéseik is bejöttek, főleg a mélyenszántók az emlékezésről és
a feledésről. Talán csak az zavart, hogy az aviánokról nem tudtam meg túl sok
mindent.
Kedvenc:
Ekhó és a különleges szavak, amiket
összegyűjtött. Én is odáig vagyok értük, imádom, amikor találok egy új, leíró
szót! (Pl.: petrichor – hosszú száras
időszak után az eső illata, pszithüriszma
– a szél susogása a levelek között, kalverliejde
–az első szerelem fellobbanásakor érzett féktelen öröm, satöbbi)
Értékelés: 5
Folytatás?
Nem nagyon tudom
elképzelni, hogy lehetne folytatni a történetet… Elég sok olyan szál bukkant
elő í könyv végére, amelyek bármelyikén elcsúszhat az egész trilógia.
Mindenképpen vevő vagyok a folytatásra, ha kiadják magyarul. Nagyon remélem,
hogy így lesz, mert imádtam a szereplőket és a történetet.
Kinek ajánlom?
® Fiúknak,
lányoknak, ifjaknak és ifjú lelkűeknek, mindenkinek, akit érdekel egy eredeti
történetű YA urban fantasy!
® Mindenkinek,
aki szereti az olyan regényeket, amikben két faj harcban áll egymással, de
mégis kialakul valamilyen úton-módon egy olyan csapat, amiben mindegyik faj
képviselteti magát!
Kedvcsináló idézetek:
☼
– Feküdj, fiacskám! –
csitította jáspis. – Nem úgy értettem.
Majdnem bocsánatkérésnek
hangzott. Nem mintha Dorian igényt tartott volna rá. Csendben szürcsölte tovább
a teája maradékát, és némán könyörgött, hogy a beszélgetés mielőbb véget érjen.
– Különben is –
mosolygott Jáspis, kivillantva gyöngyfehér, ragadozó fogait. – Hamarabb fog
piros hó hullani az égből, mint hogy én panaszt emeljek, ha egy ilyen dögös
szépfiú fekszik az ágyamban.
Dorian félrenyelt, és
teát prüszkölt végig a mellkasán. Jáspis széles vigyorából ítélve éppen ilyen
válaszra vágyott.
☼
– Néhanapján – válaszolta
az Ala –, amikor szomorú vagyok, szeretem magam körülvenni ezekkel a
könyvekkel. Pompásan el tudják feledtetni velem a gondjaimat. Mintha hirtelen
milliónyi barátra tennék szert, papírba csomagolva, tintából kelve életre.
☼
– És még ha áruba is
akarnám bocsátani a gondolataimat – mondta Dorian –, alig hiszem, hogy meg
tudnád fizetni őket.
Jáspis arcán kedves,
megnyerő mosoly ragyogott fel. Üdítő változás volt a gúnyos vigyorhoz képest,
amelyet éppolyan hűségesen viselt, mint Dorian a szemkötőjét. Mindenki maga
választja meg az álarcát.
☼ ☼ ☼ ☼ ☼
A
képek a Pinterest táblámról származnak: Midnight-trilógia
The
Girl at Midnight borítók a GoodReadsen.
☼ ☼ ☼ ☼ ☼
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése