|
Azon gondolkodtam, hogy mit jelent a szeretet és szerelem,
és hogy mekkora távolság van a két szó között.
|
Fülszöveg:
✖
Lander első napja a nyári szünet után a suliban épp olyan,
mint az összes többi: unalmas órák, nevetséges tanárok, a hülyék bandája, találkozás
a barátokkal. Egészen addig, míg be nem lép az új lány az osztályba: Liselot.
Landernek elakad a lélegzete, dobog a szíve, zavarban van:
igen, fülig szerelmes lett. És Liselot viszontszereti!
Hamarosan együtt oldják meg Liselottal délután a matek házit,
együtt sétálnak haza, együtt bóklásznak a karácsonyi vásárban, együtt
utazgatnak három napot Belgium városaiban a színjátszó csoporttal.
De Lander elkövet egy hibát, ami talán nem is hiba…
veszekedésüknek végzetes következményei lesznek. Vajon egymásra tudnak-e újra
találni ezek után?
A könyvet Bart
Moeyaert, a flamand szerző 17 évesen írta, ezért ennyire hiteles és megkapó
Liselot és Lander története.
|
Könyv információk:
Eredeti cím: Duet met valse noten
Eredeti megjelenés éve: 1983
Tilos az Á Könyvek,
Budapest, 2014
192 oldal · puhatáblás
ISBN: 9786155441295
·
Fordította: Rádai
Andrea
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Gyönyörű a borítója,
különleges és olvasásra csábító a címe.
Szerintem...
…ez egy rettenetesen
giccses szerelmi történet, aminek már a legelején ömleni kezd a cukiság a
sztoriból. Nem volt egy nagy durranás, mondhatni egy átlagos love story volt,
amíg egyszer csak Lander (a fiú főszereplő) valamit nem tett – De hogy mit?! Két
olvasás után is rejtély számomra, mit tett! -, ami miatt Liselot (a lány
főszereplő) megharagudott rá és elfutott előle… SPOILER: egy autó alá és megbénult! Spoiler
vége. Tragikus kimenetelűnek mondanám, ha felfognám, hogy mi történt és
miért.
Teljesen homályos az egész....
Olvastam. Csak ültem és
olvastam az utolsó oldalakat és a döbbenettől azt sem tudtam, hogy mi van.
Akadnak a történetben időbeli ugrások, teljesen zagyva cselekedetek, beszólások
és néha olyan érzésem volt, mintha komplett jeleneteket vágtak volna ki a
történetből!
ÉRDEKESSÉG: Mintha egy kölyök írta volna…
A szerző utószavát (Haladóknak a rész címe a könyvben)
olvasva döbbentem csak rá, hogy ez az író első műve, amit kölyökként kezdett el
írni – KAMUNAPLÓKÉNT. Vagyis fogta magát és leírta egy naplóban a napjának a
meg nem történt változatát, amiben megismerkedett, majd fülig beleszeretett
Judith-ba és mindennap együtt kerekeztek el iskolába. Az író fiúiskolába járt…
a napló eseményeit addig javítgatta a különféle utazások emlékével színesítve,
míg átírta a főszereplők nevét és 16 évesen befejezte a regény. Aztán elkezdte
szétküldözgetni kiadóknak és egy évre rá ki is adatta.
Nem szeretem a logikátlanságot…
De sajnos elég gyakran
felbukkannak ebben a könyvben, ráadásul nincsenek is túlságosan elrejtve. Az
egyik részben a Lander áthívja magához a lányt, Liselotot, mert nincs otthon
náluk senki. Gondoltam én, na most akar a kissrác igazán közel kerülni a
leányhoz, de… Megérkezik Liselot, a srác beinvitálja, kap egy kólát, váltanak
egy kóla ízű csókot és aztán Lander felveti, hogy igazán elmehetnének
beszerezni a karácsonyi ajándékokat.
MI???
Ha már a karácsonyi
ajándékok vásárlásánál tartunk. Ez a bekezdés nálam sehogyan se stimmelt,
amiben Lander azt meséli, hogy szeret hasznos ajándékokat vásárolni:
„–
Minden évben ugyanaz van: lejárom a lábam, míg találok valami tényleg hasznos
ajándékot neki – mondta Lander. – Tudod, mit csinált, amikor három éve egy
pipatartót kapott tőlem? Persze nem dohányzik, csak azért vettem meg, mert
olyan jól nézett ki. Ő meg átalakította kulcstartóvá!”
Egészen egyszerűen nem
tudom felfogni ezt a szöveget. Azóta keres hasznos ajándékokat vagy már annak
számított nála a nem dohányzó embernek választott pipatartó? Vannak érdekes, de
kevésbé logikátlan beszólásai is a párosnak, egyedül ez volt az, amin néztem
egy nagyot, hogy MI VAN?!
Összességében
Voltak aranyos részei,
ahogy értelmetlenek is. Leginkább a vége akasztott ki, ugyanis nem lett
kielégítő… (Spoiler: Az író lazán ejti Landert és Liselotot
a kibékülésükre utaló első jelnél! TOTÁL függővég, ráadásul egy egyrészes
könyvben! Spoiler vége.)
A történet lineáris felépítése
tetszett, ahogy Lander és Liselot váltakozó nézőpontú elbeszélése is. A
karakterek tulajdonképpen aranyosak voltak és néha túlságosan nyálasak. A
legnagyobb bajom nem a hézagosság volt, hanem az, hogy egy lassan haladós,
nyögvenyelős sztori, amitől nem kaptam kedvet a szerző további műveihez.
Nagyon átvert ez a
gyönyörű borító és cím páros!
Értékelés: 2
Ajánlom, ha…
►…érdekel egy kissé tragikus
hangvételű, kicsit nyálas kamasz szerelmi történet.
►…szereted a szerelem első látásra sztorikat.
►…kedveled a színészkedő / suli
színdarabot előadó fiatalokat.
Nem ajánlom, ha nem szereted a kiskamasz főszereplős regényeket; a
nyáltengert; a lightosan tragikus sztorikat; a már-már befejezetlen
történeteket.
Idézetek:
✖
– Büntetésből ötszázszor
leírjátok egymás nevét.
Egymásra néztünk
Landerrel, aki rám kacsintott. (…)
Ennél édesebb büntetést
én sem tudtam volna kitalálni. Ha Wind azt mondja, hogy Lander nevét ötszáz
különböző színnel írjam le, azt se bántam volna.
✖
– Mire gondolsz? –
kérdeztem
– Egy dal jár az
eszemben, aminek az van a szövegében, hogy I
am the sun and you're the rain and now we've made a rainbow.
– Én vagyok a nap, te
vagy az eső, ketten együtt mi lettünk a szivárvány – de szép!
✖
– Öö… halálosan szerelmes
vagyok a sarki uszoda pénztárosába – mondta nevető szemekkel.
– Én meg belezúgtam a
pápába – mondtam, de ezt már nem tudtam megállni nevetés nélkül.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a
Pinterest táblámról származnak:
További Duet
met valse noten borítók a GoodReadsen.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése