Jodi Picoult: Egyszerű ​igazság

 Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!

(FB / Weboldal / Moly)

A szerelem nem egy pillanat, amikor belenézel egy fiú szemébe, és a föld elmozdul a lábad alatt, amikor meglátod lelkében mindazt, ami hiányzik a tiédből. A szerelem lassú, biztos léptekkel jön, és ugyanannyi benne az öröm, mint a tisztelet.

Fülszöveg:

◈

Egy ​békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával…

Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Könyv információk: Eredeti mű: Plain Truth Eredeti megjelenés éve: 2000 Athenaeum, Budapest, 2017 484 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937144 · Fordította: Bihari György

Jodi Picoult a blogon: Sorok között / Lapról lapra Csodalány Törékeny Tizenkilenc ​perc A ​nővérem húga Egyszerű igazság Házirend Megvásárolható ITT: Könyv + e-könyv

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Nagyon szeretem az írónő regényeit. Imádom, hogy milyen fantasztikus történeteket ír egy-egy húzós témával a középpontban. Ráadásul nagy érdekelnek a különleges életvitellel foglalkozó sztorik, így régóta terveztem elolvasni az írónő amisokkal kapcsolatos regényét.

Szerintem...

Jodi Picoult ismét egy meghökkentő témát ragadott meg: képes-e egy amis lány titokban szülni, majd megölni a babát? Egy nem amis ügyvédnő beköltözik az amisokhoz, hogy vigyázzon a vádlottra, Katie Fisherre. A lány tagad, az amisok furcsán nézik az idegent, a nagyvárosi nő furcsán nézi őket… A regény a lassú összecsiszolódásról, illetve az egyszerű amis lány és a fiús ügyvédnő megbarátkozásáról szól. Nem mondom, rezgett a léc, amikor Ellie azt feleli Katie édesanyjának, Sarahnak, hogy semmiben sem hisz. 

 Vannak a történetben olyan részek, amikor szinte legyűrhetetlen a gombóc az ember torkában…

Engemet már az elején megragadott a történet, mert izgatott a szülés és a baba halála körüli rejtély, de igazából a tárgyalásoktól kezdve vált letehetetlenné a könyv! Lélegzetvisszafojtva olvastam, izgultam Katie-ért, drukkoltam Ellinek és kíváncsian vártam, hogy mi sül ki az egész sztoriból. Az újszülött gyilkosság megoldása a történet ötödénél leesett egy elejtett félmondat miatt, de ez a történet igazából arról szólt, hogy  mennyire befogadóak, összetartóak és rugalmasok az amisok. Annyira izgalmas volt belülről megismerni ezt a vallási közösséget, annyira megdöbbentőek.

Parádésak a regény karakterei, ráadásul elég ellentétes mentalitású és gondolkodású párosok kerültek össze. Az intelligens, „inkább lovag, mint királylány” beállítottságú Ellie érdekes ellentéte az általa védett, körme hegyéig amis lánynak, de a tanult paranormális kutató is távol áll a melák, kissé mufurc, egyszerű gondolkodású amis sráctól… Egyszerre nagyon furcsa és meglepően érdekes az amisok élete!

Összességében

Letehetetlen volt a regény, nagyon izgalmasnak tartom a zárt közösségek életét belülről megismerni – ráadásul a kívülről jött, nagyvárosi, kicsit fiús Ellie csodás főszereplő! Nem érdekelt, hogy tényleg Katie ölte-e meg a babát, csak izgultam, hogy el ne ítéljék és Ellie megnyerje a pert. De nem csupán a bűnügyre van kiélezve a sztori, hanem több izgalmas mellékszálat is kaptam. Van itt titkolózás, kitagadástól való félelem, olthatatlan tudásvágy miatti kibannolás, de foglalkozik az amis fiatalok életstílusával és a megkeresztelkedettek kötelezettségeivel is.

     Tetszett, hogy nem kaptunk gyorstalpalót az amisok életviteléből, hanem lassacskán adagolta az írónő az információt! Imádtam a karakterek egyenességét, a szeretetük és a vallásuk közti vergődésüket. A történet csattanója (még úgy is, hogy sejtettem) megrázó volt, pofán csapott. Nem a legjobb Jodi Picoult könyv, amit valaha olvastam, de épp olyan fantasztikus és egyedi, mint a többi regénye. Bármiről is ír – akár az én stílusom, akár nem – falom az oldalakat.

 

A filmadaptáció szereplői!

Kedvenc részek: 

     Katie és Ellie „harcai”, de a visszaemlékezéseket és Coop részeit is nagyon szerettem! Katie apját nem kedveltem és talán éppen azért tetszettek azok az alkalmak, amikor valamibe bele kellett törődnie a vendége vagy a tárgyalás kapcsán.

Értékelés: 4

Ajánlom, ha…

…szereted Jodi Picoult megrázó történeteit; kedveled a különleges témájú könyveket vagy odáig vagy a nyomozós-tárgyalós sztorikért!

FILMADAPTÁCIÓ: Ártatlan igazság (2004)

(Plain Truth – IMDb, Port.hu, Snitt)

„Amikor egy csecsemő holttestét megtalálják a pennsylvaniai Amish farmon, a gyanú a hajadon, 18 éves Katie Fitch-re (Alison Pill) terelődik. A rendőrség úgy véli, hogy ő fojtotta meg gyermekét. A lány védelmét Ellie Harris (Mariska Hargitay) védőügyvéd vállalja el. Amikor Katie tagadja, hogy ő szülte a gyermeket, Ellie gyanakodni kezd, hogy sokkal több van a dolog mögött, mint ahogy az első látásra tűnt.” 

A nagymamám valószínűleg fültövön csapna, ha megtudná, hogy miért nem szeretném megnézni ezt a filmet… Elárulom: nem szeretem Mariska Hargitayt! Nem mondom, abszolút illik hozzá a fiús stílusú jogtudor szerepe, de valahogy mégis elvette a kedvem a filmtől. Imádnám, ha lenne egy felújított filmverziója a történetnek! Amiben Katie és Sam tényleg olyan szép, ahogy a könyvben leírják… Amiben nem Mariska játssza a kedvenc könyvbéli karakteremet…

Kedvcsináló idézetek:

◈

– Nálunk az anyám teregetett – mosolyodtam el. – Emlékszem, pálcával bökdöstem a lepedőket, és úgy tettem, mintha lovag lennék.

– Nem királylány?

– Nem. A királylányoknak nem jut semmi szórakozás – horkantottam. – Nem akartam várni holmi királyfira, amikor magam is egész jól meg tudom menteni magam.

◈

– A lánya, aki aludt, mennyi idős?

– Tizennyolc.

Lizzie felpillantott. Sem Sarah Fisher, sem a mentősök nem említették, hogy van még egy fogamzóképes nő a gazdaságban.

– Lehetséges, hogy ő volt terhes, Mr. Fisher?

A férfi úgy elvörösödött, hogy Lizzie aggódni kezdett.

– Még nincs is férjnél!

– Az nem előfeltétel, uram.

Aaron Fisher fagyosan meredt rá.

– Nálunk igen.

◈

– Maga nem ért minket – mondta vádlón. – Csak azért, mert itt él tíz napja, még nem érti, mit jelent egyszerű embernek lenni.

– Akkor értesd meg velem – mondtam, és úgy álltam, hogy ne tudjon sem továbbmenni, sem kikerülni.

– Maguknál az számít, hogyan lehet kiugrani. Ki az okosabb, a leggazdagabb, a legjobb. Számunkra a legfontosabb, hogy elvegyüljünk. Mint a foltok, amelyekből takaró lesz. Egyenként nem sok néznivaló van rajtunk. De rakjon össze minket, és valami csodálatosat lát. 

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: 

JodiPicoult: Egyszerű igazság

PlainTruth kiadások a GoodReadsen.

◈◈◈◈◈