Jodi Picoult: Házirend

 Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!

(FB / Weboldal / Moly)

Néha úgy érzem, az emberi szív is csak afféle polc. Ha túl sokat pakolnak rá, valami óhatatlanul leesik, aztán szedegethetjük össze az összetört darabkákat.  - Emma

Fülszöveg:

◈

Jacob ​Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire.

Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással…

Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?

Könyv információk: Eredeti mű: House Rules Eredeti megjelenés éve: 2010 Athenaeum, Budapest, 2017 600 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937137 · Fordította: Mallász Rita

Jodi Picoult a blogon: Sorok között / Lapról lapra Csodalány Törékeny Tizenkilenc ​perc A ​nővérem húga Egyszerű igazság Házirend Megvásárolható ITT: Könyv + e-könyv

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Ugyanazért, amiért az írónő többi regényét is: szeretem a stílusát, a különleges témáit és a csavaros cselekményeit.

Szerintem...

Ez is egy csodálatos JP regény, ám ezúttal egy ritka, de ismert betegség van a középpontban: az Asperger-szindróma. Jacob 18 éves és magasan funkcionáló Aspis, de elég rossz a interakciókban és képtelen értelmezni a képes beszédet. A könyvben egy szemléletes példával jellemzik ezt a dolgot: „Ha például azt kérnék tőle, vegye fel a beszélgetés fonalát, minden bizonnyal kutatni kezdene a földön az elveszettnek hitt fonal után.” Jacobot gyilkossággal gyanúsítják, ami kizökkenti a megszokott ritmusból és megváltoztatja a mindennapjainak a megszokottságát. Nem viseli túl jól, ahogy a körülötte lévők sem!

Nem vagyok autista. Csak autizmussal élek. Lúdtalpas is vagyok, meg magas is. Nem értem, miért éppen az autizmusomról jegyeznek meg. - Jacob

Több nézőpontos, E/1-ben elmesélt sztori

A történetet nem csupán Jacob elbeszélésből ismerjük meg, hanem több karakter passzolgatja egymás között a fő nézőpontot. Jacob öccse, a 15 éves Theóé az egyik kedvenc szemszögem, ugyanis a szintén nagyon okos srác nem csupán az elhanyagoltságtól szenved, hanem fiatal kora ellenére retteg attól, hogy mi lesz, ha a nyakán marad Aspergeres bátyja vagy egyszer hasonló lesz a gyermeke. Egy nagyon komoly, túl korán felnőtt kamasz, akit nem lehet nem szeretni.

A fiúk édesanyja, Emma elvált anyuka, aki tanácsadó rovatot ír az egyik helyi lapba. Majdnem mindenét – még a kisebbik fiát is – feláldozza, hogy a beteg Jacobot felügyelje és „ébren” tartsa. Ha egy Aspergeres gyermek bezárul, akkor nagyon nehéz kicsalogatni a csigaházából. Szerintem Emma csodálatos édesanya, bár nem tud elég időt fordítani Theóra… Nagyon szerettem a nő részeit is, mert árad a szeretet a soraiból. Plusz nagyon jónak (és jópofának) találtam a tanácsait is!

Még akadnak elbeszélők, de inkább a történet stílusára térnék ki a további poénok lelövése helyett. Az egész regény tele van fanyar humorral és – mint már említettem – szeretettel. A szereplőknek minden körülmények között az első a család. Mindent megtennének egymásért. Elképesztően nehéz lehet egy Jacobhoz hasonló betegséggel élővel együtt élni és elviselni a nyűgjeit, a rohamait vagy akár nap, mint nap végigszenvedni a különféle színűen tematikus étkezéseket! 

Szinte az egész könyv alatt azon kattogtam, hogy vajon honnan van ennyi erő Emmában? Hogy képes naponta törődni Jacobbal? Hogy képes azt a rengeteg étrend-kiegészítőt, injekciót, szorongáscsökkentőt, sprayt és egyéb gyógyszert beadni neki – hogy tényleg az egyik legkisebb gondot említsem.

Két gondom van a kiadvánnyal…

Tele van helyesírási hibával (mind elírásokkal, mind hiányzó betűkkel), illett volna átolvasni, ha már újra kiadják ezt a fantasztikus történetet. Illetve elég indokolatlan a borítón a boci szemű gyermek, amikor a főszereplő Aspis srác 18 éves. (Ez utóbbi valamilyen szinten érthető amúgy, mert a többi ország kiadásán is akadnak kölkök a borítón, de na…)

 

Jess összefogott hajjal (mert Jacob fél a kiengedett hajtól)

Összességében

Néha valami úgy kerek, hogy nem kerek – ezt érzem a könyvvel kapcsolatban. De tetszett, leesett az állam, amikor fény derült az egész esetre. Igazán bírtam a halott lányt (Jesst), egy szimpatikus, jó embernek találom, tényleg kár érte… A kedvencem mégis Theó volt, mert ő volt a legérdekesebb karakter abból a szempontból, hogy egyszerre volt jó és rossz ember, illetve jó és rossz testvér. Egy igazi, lázadó kamasz - a Házirendnek hála korlátozott eszközökkel.

Zseniális volt az egész regény!

A tárgyalás és az azt megelőző egyezkedések. A kezdő ügyvéd (Oliver) küszködése ezzel a bűnügy-mániás, Asperges-szindrómás, Bűnvadászok-függő, különleges igényekkel rendelkező fiúval. A Hunt család mindennapjainak a története… A legkeményebb talán az volt, hogy Jacob is kapott saját szemszöget, ezáltal olvashattuk az ő gondolatait is, a véleményét önmagáról, a többiekről és úgy általában a világról. Néha összefolytak előttem a betűk a srác miatt…

Imádtam…

● …Jacob édesanyjának, Emmának a kitartását, a törődését;

● …Theó lázadását, merengéseit;  

● …Jacob bűneseteit és filmes idézeteit;

● …a különféle eseteket;

● …Emmama tanácsait.

Értékelés: 5

Zene a könyvben: Bob Marley - I Shot The Sheriff

Ajánlom, ha…

…szereted Jodi Picoult megrázó történeteit; kedveled a különleges témájú könyveket vagy odáig vagy a nyomozós-tárgyalós sztorikért!

Kedvcsináló idézetek:

◈

A szabályok arra valók, hogy megóvjanak a bajtól, és ne guruljak be. Minden percemet pontosan kiszámíthatóvá teszik. A magam részéről sosem térek el a szabályoktól. Bár mások is hasonlóan gondolkodnának!

Otthon is vannak szabályok, házirendnek hívjuk őket:

1. Takaríts fel magad után!

2. Mindig mondj igazat!

3. Naponta kétszer moss fogat!

4. Ne késs a suliból!

5. Vigyázz a tesódra, hiszen rajta kívül senkid sincs.

- Jacob

◈

Soha-soha nem vennék el pénzt engedély nélkül anyu pénztárcájából, az viszont előfordul, hogy titokban sorba rakom nála a bankjegyeket. A fejetlenségnek még a gondolata is kibírhatatlan. Épp elég, hogy az aprós zsebben nem lehet rendet rakni.

- Jacob

◈

Arra is hamar rájöttem, ebben a felállásban én vagyok a kakukktojás. Ugyanis valahányszor Jacobnak nem tetszett valami – azaz kábé mindig – anyám mindent elhajítva, ész nélkül rohant hozzá. Ez az elhajított minden pedig rendszerint én voltam.

- Theó

◈

– Oliver, találna maga más nőt is. Korabelit.

– Ugyan, az újbor csak szőlőlé. Van, aminek be kell érnie.

– Ez akár meggyőző is lehetett volna, ha nem Mountain Dew-t iszik előtte.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: 

Jodi Picoult: Házirend

House Rules kiadások a GoodReadsen.

◈◈◈◈◈