Julianne Donaldson: Blackmoore

  

– Rabszolgaság és nyomorúság? – hűlt el Henry. – Én nem így látom – csóválta meg a fejét. – Szerintem a házasság a rokonlelkek egymásra találása. Kapocs, ami természetesen kötelezettségekkel is jár, de éppen ebben rejlik az ereje. A legkedvesebb barátod egy életen át kitart melletted, és hűséges, odaadó társaddá válik. Én ilyennek látom a házasságot. Ezért is hiszek benne.

  

Fülszöveg:

♡

Kate ​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.

Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért. Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.

Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani? Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.  

Könyv információk: Eredeti mű: Blackmoore Eredeti megjelenés éve: 2013 Könyvmolyképző, Szeged, 2016 340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997390 · Fordította: Molnár Edit

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Van nekem egy barátnőm, aki a tavalyi születésnapomon elvitt a Libribe és azt mondta: válasszak! Fél-egy óra kóricálás és könyvgerinc cirógatás után döntöttem emellett a regény mellett, mert az Edenbrooke már ott állt a polcon és nagyon magányos volt.

A történet eleje…

1820 júliusában járunk. Főszereplőnk, a 17 éves Kate (korábbi becenevén: Kitty) Worthington szíve vágya eljutni Blackmoore birtokra, amit a szomszéd testvérpár - a 18 éves Sylvia és a 20 éves Henry Delafield - közül a fiú fog megörökölni… egyszer. Katenek  négy testvére van, szeret zongorázni és vonzzák a fiús hobbik (pl.: íjászni). Egyébként is elég különleges a leányzó, hiszen nem férjhez szeretne menni, hanem a vénlány Charlotte nénit szeretné elkísérni Indiába.

Hogy eljuthasson Blackmooreba, majd Indiába, fogadást köt az édesanyjával. Ha elutasít 3 leánykérést a blackmoori tartózkodása alatt, akkor a nő békén hagyja és mehet amerre lát. A lány kitalálja, hogyan oldhatja meg a legkevésbé kínosan a lánykéréseket, viszont mindegyik elutasításért válaszolnia kell egy kérdésre… Így kénytelen kiadni önmagát.

– Kate – suttogta Henry, és közelebb lépett hozzám –, te más vagy, mint az édesanyád. Egészen más fából faragtak, mint a nővéreidet. A te lelked mélységei kifürkészhetetlenek. Bátor vagy, hűséges és becsületes. Aranyból van a szíved – szorította a mellére a kezemet, és gyorsan betakarta a másik kezével. – Csak nagyon fél. Pedig ha rám bíznád, szerelmem, én életed végéig óvnám és védelmezném. – Azzal leszegte a fejét, és az ujjaimra szorította az ajkát.

Szerintem…

Bár alapjaiban egy kiszámítható történelmi romantikus történet volt, mégis élvezetes volt olvasni, mert nem csak a szerelmen volt a hangsúly a történetben. Kate egy megfontolt, komoly hölgy, aki nagyon szereti az a madarakat – igazi ornitológus a szentem (ornitológia = az állattan madarakkal foglalkozó tudományága) -, ezért nagyon sok velük kapcsolat rész volt a könyvben. A főbb szerelők mellett van néhány alig (vagy egyáltalán nem) felbukkanó személy, akik roppant titokzatos történetet kaptak és ezeket csak apránként ismerjük meg. Mondjuk nekem tetszett, hogy nem terítette ki mindenki lapjait és sztoriját elém az írónő, izgalmas volt lassacskán megfejteni a titkokat.

Érdekes és magával ragadó a történet, de egyszerűen rosszul voltam a Worthington család nőtagjaitól – Kate-t leszámítva természetesen -, persze Henry nőrokonait se kedveltem egy pillanatig sem. Ha ilyen botrányos perszónákkal lettem volna körülvéve, tuti megszöktem volna. El nem tudom képzelni, hogy bírta Kate elviselkedni a viselkedésüket? Hogy bírta, hogy a pletykák rá is árnyékot vessenek? Főleg az édesanyja volt gyalázatos… Szerettem a regény főszereplőjét, hogy sosem süllyedt le a vele kekeckedők szintjére, hanem kibírta a csapásokat.

Tetszett a zongora kapcsán behozott stílusváltás, ami egy nagyon elegáns jelzése volt annak, hogy a lány valójában egy érzésekkel teli, szabad lélek. Tulajdonképpen az első pillanattól kedveltem Henryt is, de a múltbéli részeknél vált igazán a kedvencemmé. Kedves, törődő, mély fájdalmát és szerelmét elég rosszul titkoló fiatal férfi… akit a nők simán leigáznak, ha – a békesség kedvéért - hagyja.

A történet felépítése… 

…nagyon bejött, ugyanis egyszerre haladtunk a jelenben és ismertünk meg egy-egy fontosabb, Kate-re nagy hatást gyakorló múltbéli eseményt! Elég megrázóak ezek a visszaemlékezések, de Kate a múltja által vált ezzé a bátor és kitartó nővé. Megkeményítette magát az édesanyjával kapcsolatos pletykák és a Delafield család dolgai miatt, viszont egy igen karakán, szerethető személy lett – nem úgy, mint a családjának a többi tagja, akitől gutaütést kaptam majdnem.

Problem?

Gyalázatosnak tartom, hogy a szolgálókat és a beteg nagypapát nem számolva nem volt egyetlen rendes, normális mellékszereplője sem a történetnek! Rémes. Ráadásul majdnem az elején félretoltam a könyvet, mert Kate édesanyja valami elviselhetetlen módon megkeserítette a sztorit…

Összességében

Máshogy jó, mint az Edenbrooke, mert Kate-tel igazán sorsközösséget tudtam vállalni, hiszen egy belevaló, lázadó. Abban a korban ennyire lehetett fiús egy lány anélkül, hogy kinézték volna… Fájt, amikor bántották, lealázták. Őszintén és kerek perec kijelenthetem, hogy rühelltem mind Kate undorítóan és tisztességtelenül viselkedő rokonait, mind Henry áskálódó, mindent irányítani vágyó családját!*

(*Drukkoltam a tengerbe vetésükért...)

Kate és az édesanyja alkuja tette igazán izgalmassá a regényt, de a legjobban a visszaemlékezések tetszettek. Izgalmas volt lépésről-lépésre rájönni, hogy mitől lett a lány olyan, amilyen. Ezek miatt lett több ez a történet, mint egy szimpla, szerelemtől tocsogós, happy endes lávsztori.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha… szereted a vagány női főszereplőket; a régimódi úriembereket; a történelmi romantikus, illetve a más korban játszódó regényeket; kedveled a zenével és/vagy a szabadságvággyal átitatott műveket!

Nem ajánlom, ha… nem kedveled a történelmi romantikus regényeket, a Jane Austen hangvételű történeteket vagy a lázadó női főszereplős könyveket!

Kedvcsináló idézetek:

♡

– Ami igazán kedves a szívünknek, azt mindennél szebbnek látjuk – mondta halkan. – Márpedig én szeretem ezt a vidéket, Kate, jobban, mint bármi mást. Számomra ez a leggyönyörűbb hely a világon. Ez az otthonom. Azt… – Itt elhallgatott, és úgy hunyorgott, mintha a nap vakította volna el, ám a tekintetét továbbra is rám szegezte. – Azt akarom, hogy mindennap ez a látvány fogadjon, egész hátralévő életemben.

♡

Veled is előfordult már, hogy hiába sóvárogtál valami után, és szinte belebetegedtél a vágyakozásba? Hogy szó szerint eszedet vesztetted a fájdalomtól?

♡

– Mi a szív latinul? – kérdeztem suttogva Henrytől.

– Cor – hajolt közel hozzám. Összeakadt a tekintetünk, és Henry úgy bámult rám sötétszürke szemével, mintha újabb titok lapulna a háttérben; egy titok, amit csak ő ismer. – Legyen Cora – suttogta, és a szája halvány félmosolyra húzódott. –

Abból senki sem jön rá.

A lelkembe látott. Egyetlen pillantás is elég volt, hogy átlássa a helyzetet, a szavai legalábbis erre utaltak. Megértette, hogy erre a macskára bízom a szívemet, de nem szeretném, ha ezt bárki is megtudná. Kivéve őt.

♡♡♡♡♡

Képgyűjtemény a Pinteresten: BLACKMOORE

Blackmoore kiadások a GoodReadsen!

♡♡♡♡♡