– Hogy mi a baj a
balettal? Nézz rám, Billy! Tréfálsz velem?
– Teljesen normális dolog
– mondtam, miközben felé fordultam.
– Normális? – ordította.
Egy kicsit megijedtem, mert még a szája is elfehéredett.
– Én is jártam balettra –
szólt közbe a Nagyi.
– Látod?
– Persze, a nagyanyádnak
normális, meg a kislányoknak. De nem a fiúknak. A fiúk fociznak, meg
bokszolnak vagy birkóznak.
|
❖
Billy Elliot kemény, humoros,
ugyanakkor szívet melengető történetében ezúttal Melvin Burgess (Canegie
Medal-díj) mutat az olvasónak újabb mélységeket, híven tükrözve az eredeti film
szenvedélyét és bensőséges jóindulatát. Billy édesanyja két éve halott,
édesapja és bátyja a bányászok elkeseredett sztrájkjának aktív résztvevője. Az
édesapa azt akarja, hogy a fiú bokszolni tanuljon, mint ahogy mindenki ezt a
sportot űzte korábban generációk óta a családban, Billyt viszont a balett
csodája és elegáns világa varázsolja el. Ez könyv egy tizenkét éves fiú
határozott és elszánt harcáról szól, kezdetben titokban, később pedig családja
odaadó támogatásával. Csakis az ő segítségükkel és erőfeszítésükkel sikerül
Billynek elindulnia egy minden korábbitól eltérő jövőbe.
Könyv információk:
Eredeti mű: Billy
Elliot
Eredeti megjelenés
éve: 2001
Cartaphilus,
Budapest, 2016
190 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9789632664668 ·
Fordította: Gaál Tekla
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Ez tipikusan olyan regény, amire rásütötték a „klasszikus” címkét,
ezáltal elvárás, hogy tudjuk ki Billy Elliot és mi a története. Az
alapműveltség részét képezi, én pedig szeretem szélesíteni a látókörömet.
Illusztráció (@hongsi84) |
Szerintem…
A történet egy több nézőpontból elmesélt fejlődésregényszerűség, ahol
nyomon követjük, hogyan talál rá egy 12 éves srác arra a hobbira, amit szívesen
űz, és amit jól is csinál. Nem úgy, mint az édesapja és a tradíciók által
ráerőltetett hobbit, a boxot. Egy bányászvárosban játszódik a történet, ahol a
szakszervezet éppen sztrájkot hirdetett, szóval szinte áll a kés a levegőben.
Ehhez még hozzájön Billy közvetlen környezetének (a családjának) a zárkózott,
kicsit begyöpösödött stílusa, ami által végigkövethetjük az egymáshoz való
viszonyaikat, ezek változását, szétmenésüket és újra egymásra találásukat.
A legérdekesebb nézőpont nyilván a főszereplőé, Billyé, aki poénból
elkezdi utánozni a boxterem végében pliéző tütüs lányok lábtartásait és…
megtetszik neki a balett. Érdekes, hogy kezd el külön életet élni, hogy kezd el
titokban más edzésre járni és ezek által milyen változások menne a lelkében.
Megdöbbentő a történet ezen része!
Az ember azt gondolná, hogy legalább a saját
otthonában egy kis megértésre talál, de nem, ááá, nem.
|
Bár nem tetszett se az apa (Jackie), se a bátyó (Tony) hozzáállása a
különféle dolgokhoz – legyen az a sztrájk, a sztrájktörők, a melegség vagy a
balett -, valahol megértettem őket. Féltek. Féltek az újtól, féltek a mástól,
de imádtam, hogy a családi összetartozás és a szeretet jegyében mégis odaálltak
Billy mellé. Innen nézve a legnagyobb változáson talán az édesapa, Jackie ment
keresztül. Teljesen lepadlóztam a férfitól! Nem gondoltam volna, hogy ekkora
szíve van!
Nagyon kedveltem Billy legjobb barátját, Michaelt és az ő történetét,
mert ő is próbált rátalálni önmagára abban a begyöpösödött közösségben. SPOILER: Teljesen átéreztem a félelmét attól, hogy egyedül marad, ha Billyt
felveszik az iskolába. Tartott tőle, hogy nem lesz más barátja, ezért fél
szívvel örült volna a barátja sikerének, de a szíve másik fele nem bánta volna,
ha nem sikerül neki a felvételi. Jobb ketten
furcsának lenni, mint egyedül túlélni, nem? Spoiler vége! Azért nem semmi, hogy ezt képes volt megfogalmazni
magának az ő korában és abban a környezetben, amiben él.
Fordításbéli különbségek
Passage (2011) vs. Cartaphilus
(2016)
A könyv tele van káromkodással, nem is értettem, hogy mi értelme ennyi
trágár beszédnek, azt meg pláne nem fogtam fel, hogy mi alapján húzták ki
némelyik csúnya szót és hagyták benne a másikat?! Ezeket „a p...-ba is”, „a k….
anyját” kipontozták, de benne maradt, hogy „mocskok”, „hülye”, „köcsög”,
„buzi”, „fenébe”, „basszus”, „szarság” és „a rohadt életbe”. Nem tartom
következetesnek ezt a megoldást.
Például az újabb kiadásban az szerepel, hogy „- A kurva életbe”, míg a
régiben „A k… életbe”. Egy másik ponton az újban „A JÓÉLETBE” van, de a régiben
meg „A ROHADT ÉLETBE”.
Összességében
Szívszorítóak a dührohamok, a káromkodások, a feszültséggel teli otthoni
légkör. Szinte elveszik egymás elől a levegőt a folyamatos idegeskedéssel az
idősebb Elliot férfiak – totál megértettem, hogy miért várja a könyv elején
Billy, hogy reggelente lelépjenek végre otthonról sztrájkolni…
A káromkodások nélkül meglettem volna, de így is érdekes élmény volt.
Tulajdonképpen egészen meghozta a kedvemet a Hattyúk tava megnézéséhez és a
hónap végén épp lesz nálunk a Szentpétervári Balett az előadással. Szerintem be
fogok ülni és meglesem „Billyt”. (Persze az se lenne utolsó, ha bejutnék
valamelyik 2018-as Billy Elliot, a
Musical előadásra az Erkel Színházba. Álmodozni szabad, ugye?)
Még egy utolsó gondolat: rémes, amikor egy színdarabból vagy
filmből utólag – a szövegkönyv alapján – írnak könyvet. Valahogy sosem az
igazi… Talán ezért is nem 5 csillag nálam a sztori.
Értékelés: 4
ADAPTÁCIÓ:
Billy
Elliot (2000)
Zseniális film és adaptációnak is frenetikus. Illetve ugye a film volt
előbb, ezért úgy változtatnám meg ezt a gondolatot, hogy csodás történetet
talált ki az író és izgalmasan meg is valósította.
A könyvet olvasni is érdekes volt, de mindezt filmen végigkövetni és
látni az egyes karaktereket: na, az volt a hab a tortán. A főszereplő kis srác
táncmozdulataitól kirázott a hideg néha, mert olyan csetlő-botlónak tűnt, de
imádni való volt, ahogy dacosan kitartott. Gyakorolt, bujkált, igyekezett kihozni magából a maximumot, miközben az egész világ ellene volt (vagy úgy érezte, hogy így van). Alapból is elég duzzogó feje van,
ami szuper volt Billy szerepéhez, összességében amúgy az összes színész hozta a karaktert. Iszonyat jó volt a casting!
Adaptáció: 5/5 ☆☆☆☆☆
Film értékelése: LÁTNI KELL. (Egyszer mindenképpen.)
ELŐZETES:
Kedvcsináló idézetek:
❖
…, persze hogy tudtam, mire gondol. A fiúk nem szoktak balettozni. A
balett nem olyan, mint a foci vagy a bunyó, nem kemény fiúknak való. És nem is
olyan, mint sztrájkolni, meg harcolni a jogaidért, meg összefogni a társaiddal,
és kitartani a végsőkig. Meg nem olyan, mint a bányászélet. Meg olyan sem, mint
a szakszervezet. Szóval nem olyan, mint amilyenek mi vagyunk.
❖
– Ehhez mit szólsz? – kérdeztem és kihúztam egy szoknyát, de Billy a
fejét ingatta. – Nem akarod? Ja, igazad van. Ez a szín nem állna jól neked.
– Nem érdekel, hogy jól áll-e. Nem veszek fel semmiféle rohadt szoknyát.
– Azt hittem, te is akarod.
– Csak azért, mert táncolok, nehogy azt merd hinni, hogy buzi vagyok, te
hülye köcsög.
– Attól, mert felveszem a nővérem ruháit, még én sem vagyok buzi, te
köcsög.
❖
Billy mindig jó haverom volt. Őt nem érdekli, hogy én egy kicsit más
vagyok. Nem is tudom miért nem, pedig ő sose tűnt másnak, mindig olyan volt,
mint a többiek, azt leszámítva, hogy mellém állt, ahelyett, hogy cikizett
volna. Szerintem csak véletlenül lett a barátom. Lehet, hogy az elején nem
vette észre, milyen fura is vagyok valójában, aztán meg már minden maradt a
régiben. Kicsit mindig féltem attól, hogy egyszer majd rájön, milyen lökött
vagyok, és akkor nem lesz többé a barátom, de hál’ istennek nem így történt. És
aztán elkezdett balettozni, és akkor már ő is legalább olyan furcsa volt, mint
én, úgyhogy nem aggódtam többé.
❖❖❖❖❖
A képek a
Pinterest táblámról származnak: Billy Elliot
Billy Elliot kiadások
a GoodReadsen.
❖❖❖❖❖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése