Oscar Wilde: Dorian Gray képmása (könyv és film)

 Mini-könyvklub 8. felvonás: klasszikus

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

– Milyen szomorú! – suttogta Dorian Gray, szemét még mindig a saját portréjára szegezve. – Milyen szomorú! Idővel borzalmas, rémisztő öregember lesz belőlem. Ez a kép viszont örökre fiatal marad. Soha nem lesz már öregebb, mint ezen a júniusi napon… Bárcsak fordítva lenne! Ha én lehetnék az, aki örökre fiatal, és a képnek kellene megöregednie! Ezért – ezért – bármit megadnék! Igen: semmi sincs, amit ne adnék meg ezért!

Fülszöveg:

❖

Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.

A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.…

Jelen kiadásunkban ezt a 2011-ben megjelent, cenzurázatlan ősváltozatot tárjuk a magyar olvasók elé Dunajcsik Mátyás új, ihletett fordításában, hogy végre megismerhessék Dorian Gray történetét abban a formában is, ahogy azt Oscar Wilde eredetileg elképzelte.

  

Könyv információk: Eredeti mű: The ​Picture of Dorian Gray Eredeti megjelenés éve: 1890 Helikon, Budapest, 2014 336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275567 · Fordította: Dunajcsik Mátyás Dorian Gray arcképe értékelés a blogon.

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

…igazából már olvastam a történet cenzúrázott változatát, de egyrészt fel kellett frissíteni a havi könyvklubos irományomhoz a könyvet (újraolvasással), másrészt úgy voltam vele, hogy ha már úgyis belevágok, akkor meg miért ne az új fordítást, a cenzúrázatlan verziót olvassam el?

– (…) A mai kor embere túl sokat olvas ahhoz, hogy bölcs legyen, és túl sokat gondolkozik ahhoz, hogy szép maradjon.

    

Ajánlom? Naná!

Csodásan megfogalmazott, ám néha ömlengő szövegű történet. Főleg a rengeteg kitérő volt számomra sok(k), úgymint Dorian és a vallás, a kultuszok, a miszticizmus viszonya a IX. fejezetben. Hosszasan tárgyalta a mendemondákat Grayről és a gyűjteményeinek (pl.: hangszerek, ékkövek), aktuális mániáinak (pl.: opera, hímzések vadászata) is nagy figyelmet szentelt az író, amit egy idő után untam. Csupa egybefüggő szöveg… Nem mondom, hogy felsorolásszintű volt, mert az nem lenne igaz, de az elbeszélt történetek nem voltak túl izgalmasak. Amúgy érdekesnek tartom, hogy micsoda dolgokkal ütötte el az idejét, csak így egybefüggően elbeszélve volt sok, ugyanis egyetlen fejezetbe sűríti Dorian 21. és 32. életéve között eltelt időt és az elfoglaltságait…

Akik iránt semmit sem érzünk, azokkal könnyű kedvesnek lenni.

A regény történelmi háttere

Anglia 1885-ös büntetőjogi törvénymódosítása (Criminal Law Amendment Act 1885) értelmében a homoszexualitás nem csupán erkölcstelen volt, hanem büntetendő is. A törvénymódosítás nyomán több mint 49 ezer meleget ítéltek el, közülük sokakat kasztráltak, ebből is látszik, hogy a jogrendszer rendkívül szigorúan szabályozta a férfiak közötti szexuális kapcsolatot. Érdekesség: A középkor óta létező jelenséget VIII. Henrik 1533-ban kötél általi halállal rendelte büntetni, mely egészen 1861-ig hatályban maradt. (forrás)

– A lelkiismeret és a gyávaság igazából ugyanaz, Basil. A lelkiismeret csupán a cég fedőneve. Semmi más.

  

Az új kiadásról röviden!

Szerintem a Helikon által kiadott verzió abszolúte veri a cenzúrázott verziót, így érdemes ezt elolvasni. Az elején ugyan van néhány oldalnyi (108 oldal) előszó és pár gondolat a jelen kiadásról, de érdemes őket a regény után górcső alá venni.

Nicholas Frankel előszavában kicsit jobban megismerjük az író, Oscar Wilde jelenét, ami számomra megdöbbentő volt, mert sosem mélyedtem el még ennyire az életében és a korban, amiben élni kényszerült. Nekem valahogy alap az azonos nemű párok elfogadása, míg őt üldözték, majd lecsukták érte… A 62. oldaltól viszont Frankel a jelen kiadást magyarázza – a létrejöttét, az átírását a kiadáshoz, a fogadtatását -, illetve kitér arra, hogy mennyiben tér el a kétféle történet. Nem kell nagy dolgokra gondolni, úgy mondanám, hogy ez a verzió szabadabb szájú!

  

– (…) Bármit megtennék, hogy visszaszerezzem a fiatalságomat, kivéve az edzést, a koránkelést, és hogy tiszteletreméltó legyek.

  

A legizgalmasabb rész, ami eddig vagy elkerülte a figyelmemet, vagy nem is volt említve a korábbi verzióban: Le Secret de Raoul – a könyv, amit Catulle Sarazzin írt és Lord Henry adott kölcsön Dorian Graynek elolvasásra. A történet teljesen magával ragadja a fiút, ez lesz a kedvenc könyve és több színű kötésben is megszerzi, hogy kedvétől függően vehesse kézbe a különféle kiadásokat.

  

Dorian Grayt egy könyv mérgezte meg.

Összességében

Olyan gyönyörű volt. Nagyon bejön az új fordítás.

Olyan filozofikus volt. Egyszerűen imádtam Lord Henry szövegét, fejtegetéseit.

Olyan szomorú volt. Annyira szörnyen szántam Basilt…


A kiadást élmény kézbe venni - kívül is, belül is szép és igényes -, tele van csodás gondolatokkal (főleg Lord Henry szabadszájúságának köszönhetően) és bár egy igazi rémtörténet, mégis „szép” olvasmány - egy szépen megfogalmazott irodalmi műremek.

Én személy szerint nagyon szeretem Dorian Gray sztoriját, mert a főszereplő borzalmasan változékony és roppant befolyásolható, hatalmas fejlődésen megy át néhány gondolat és egy könyv hatása miatt. Megdöbbentőnek tartom azt is, hogy miként használja ki váratlan halhatatlanságát, mennyire elpazarolja az életet, amit kapott – csak mert helyes… és mert ki akarja használni, hogy „A társadalom, legalábbis a civilizált társadalom nehezen hisz el bármi rosszat azokról, aki egyszerre gazdagok és elbűvölőek is.”

Értékelés: 5*

*Kedvenc.

1. ADAPTÁCIÓ:

Dorian Gray (2009)

 (Port.hu, IMDb, Snitt)

Miután átnéztem az összes filmet IMDb-n, amiben szerepel Dorian Gray nevű szereplő (katt ide a listáért), úgy döntöttem, hogy csupán kettőről fogok írni.

Ebben a feldolgozásban Ben Barnes (36) játssza a címszereplő szépfiút, aki egy igazi szemcukorka (jepp, eyecandy… sajnos magyarítva borzasztó :D) és nagyon jó párost alkotnak a filmbéli Lord Henryvel, akit az én drága Colin Firth-öm (57) alakít!

Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆

Adaptációnak FANTASZTIKUS, bár nem tökéletes (a vége felé akadnak eltérések). Minden megvan benne, amiről a könyvben olvastunk, illetve az is, amire csupán utalt a regény írója.  Igen, Dorian Gray nagyon is romlott személy és ezt frankón ábrázolja a film.

ELŐZETES:

2. ADAPTÁCIÓ:

Londoni rémtörténetek (2014–2016)

 (Port.hu, IMDb, Snitt)

Igazából nem Dorian Gray képmásának vagy arcképének a történetét meséli el a sorozat, de több gótikus irodalmi thriller/horror helyet kapott benne, így az örökifjú Dorian Gray is. Benne van a kép, benne vannak a fiatalember összes mocska és még annál is több! Szerintem zseniális, de brutális és túlfűtött a sorozat.

Dorian Gray-t egy meglepően helyes színész alakítja Reeve Carney (34), aki nagyon adja a kívül gyönyörű, ám belül romlott karaktert! Ráadásul mivel nagyobb részt kap a relatíve hosszú sorozatban, jobb rálátásunk nyílik Dorian Gray sokszínűségére. Sokfélék a bűnei, sokfélék a gondolatai – tetőtől talpig hozza a karaktert, már-már szeretetre méltónak éreztem.

Adaptáció: 5/2 ☆☆

Mivel nem tökéletes adaptáció, hiszen nem Dorian egész történetét meséli el, csupán vele vagyunk néhány mocskos évében, amint épp Londonban tölt el.

ELŐZETES:

Kedvcsináló idézetek:

❖

– Drága gyermekem, egy nő nem lehet zseni; a nők a dekoratív nem. Soha nincs semmi mondanivalójuk, de mindig elbűvölően mondják. Ők testesítik meg az anyag győzelmét az elme fölött, ahogy mi, férfiak testesítjük meg az elme győzelmét az erkölcs fölött. Csak kétféle nő létezik: az egyszerűek és a színesek. Az egyszerű nők nagyon hasznosak. Ha tiszteletre méltó hírnévre vágysz, csak el kell vinned őket vacsorázni. A másikak meg nagyon elbűvölőek. Ugyanakkor van egy nagy hibájuk. Azért festik magukat, hogy megpróbáljanak fiatalnak látszani.

❖

– (…) A barátaimat a kinézetük, az ismerőseimet a jellemük, az ellenségeimet pedig az éles eszük alapján válogatom meg. Az ember sosem lehet elég körültekintő, ha az ellenségei megválasztásáról van szó. Márpedig nekem egy sincs, akit könnyen bolonddá lehetne tenni. Egytől egyig rendelkeznek némi elmeéllel, így aztán mindegyik tisztel is engem.

❖

A kísértéstől csak egyféleképpen lehet megszabadulni – ha engedünk neki. Próbálj csak ellenállni – és a lelked máris belebetegszik a vágyakozásba, hogy olyan dolgot akarjon, amit megtiltott magának, hogy olyan dologra vágyjon, amit szörnyeteg törvényei szörnyűséges és törvénytelen dologgá tettek.

❖

– Igen, Harry, úgy hiszem, igazad van. Nem tudom megállni, hogy ne mondjak el neked dolgokat. Igazán különös befolyással vagy rám. Ha valaha bűncselekményt követnék el, azzal is hozzád jönnék, és megvallanám neked. És te megértenél engem.

– A hozzád hasonlók – az élet akarnok napsugarai – nem követnek el bűncselekményeket, Dorian.

❖❖❖❖❖

A képek a Pinterest táblámról származnak:  Dorian Gray arcképe

The Picture of Dorian Gray kiadások a GoodReadsen.

❖❖❖❖❖