Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Olyan rossz ez a reggel, mint megírni egymás után tíz dolgozatot. Mint utolsónak beérni az iskolai futóversenyen. Mint megenni egy poloskákból készült pörköltöt – sorolta magában, és már majdnem ki is mondta, de anya arcán látta, hogy ez most nem volna jó ötlet. Így csak csöndben kullogott mellette az iskola előtti kanyarig.

Fülszöveg:

❖

„El fogsz tűnni. Mint Anna macskája. Elrabolnak vagy köddé válsz. Melyiknek örülnél jobban?” Végre nem kell suliba járni, mert kirándulni megy az osztály! Ám a hatodikból páran egy ártatlannak tűnő tréfára készülnek: kiszöknek éjszaka az erdőbe, és lepedőbe öltözve, kísértetként huhogva megijesztik két osztálytársukat. Egy „igazi” kísértet közbelépésével azonban a kaland komolyra fordul, és három gyereknek valóban nyoma vész az egykori remeteségben. A diákok nem mernek szólni a kísérőtanároknak, hiszen tilosban járnak, inkább maguk derítik ki, hova tűntek a többiek. Az osztályban leosztott szerepek átértékelődnek, mert a sikerhez mindenkire szükség van. Az izgalmas éjszakai kaland során azonban nemcsak az álkísértetről kerül le végül a csuklya, de mindenkinek szembe kell néznie a saját félelmeivel is. 

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2017 Pagony, Budapest, 2017 240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102779

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Tetszett az írónő másik könyve - Az ​osztály vesztese -, illetve ez a könyv is esélyes a 2017-es ifjúsági irodalmi Merítés–díjra, ezért lemeóztam. :))

A történetről

Az alaptörténet egészen hétköznapi: egy osztály (a 6. b osztály) elmegy táborozni az erdőbe 3 napra. Ki ne ment volna már osztálykirándulra életében?

Az olvasó Levivel találkozik először, aki nem érzi jól magát az osztályközösségében - mindannyian hallottunk már hasonlóról -, ezért nem akar menni, illetve kapott egy fenyegető levelet is. (Ld.: a fülszöveg első néhány mondata.)

Nem is a történet az igazán érdekes szerintem, hanem az elmesélésének a megoldása, ugyanis a könyv nem egy főszereplőt kísér végig a történet elejétől a végéig, hanem a 6.b összes érdekesebb tagját megismerjük közelebbről. Levi után egy picit Annával vagyunk és megismerjük a családi és iskolai körülményeit, aztán Tomi következik, aki csak egy báb a Márk uralta bandában. Tomi után Atival tartunk, aztán Márk, majd Móni következik... Jönnek és mennek a központi szereplők, így haladunk előre a sztoriban: mindenkit kézen fogunk egy pár oldal erejéig, majd mással megyünk tovább.

Hirtelen jött a gondolat, hogy eltűnni talán mégsem lesz annyira rossz. Aki köddé válik, azt nem lehet kinevetni többé.

Szerintem…

Ez egy titokzatos, kicsit ijesztő történet, ami egy kísértet járta erdőről és benne található remeteségről szól. Kis csapatunk néhány tagját elragadja egy titokzatos, fehér csuklyás alak, akiről nem tudunk szinte semmit azon kívül, hogy nagyon ötletes rejtélyeket (vagyis nyomokat) hagy hátra a fiataloknak. Ahogy halad a sztori, úgy lesz egyre parásabb a szitu, ugyanis egy szellemszerű alak tényleg elrabol néhány gyereket egy sötét erdőben, ahol a fiatalok nem támaszkodhatnak a felnőttek segítségére vagy a technikára... Jó ideig töprengtem azon, hogy vajon igazi-e a szellem, és ha nem az, akkor ki lehet? Ha viszont mégis egy igazi remete szelleme kísért az erdőben, akkor mi lesz az „elveszett” gyerekekkel? Ha az író nem egy ifjúsági regényt szeretett volna írni, akkor ebből a történetből simán lehetett volna egy horrorisztikus rémmesét kanyarítani!

Tetszett, hogy tényleg olyan, mintha egy osztályt ábrázolt volna, mert egy átlagos osztályban mindig vannak „főszereplők” (vagy hangadók, ha úgy tetszik) és vannak, akik csak növelik az osztálylétszámot, de igyekeznek nem kiríni a tömegből. A főnök (itt: Márk, a hadvezér) elveszik a csicskásai (itt: serege) nélkül és a háttérbe szorult, idáig irányítgatott bandatag bár szeretne kitörni, mégis beparázik, ha egyedül kell dönteni valamiben. Nagyon megfogott ez a két rész a történetből, mert itt éreztem azt, hogy az írónőnek sikerült elkapnia a valóságot. Egyébként egyik gyerek se került közel hozzám, mégis kedveltem az egész osztályt. 

Szerettem olvasni, tanulságos történetnek tartom.

Összességében

Nincsenek időben ide-oda ugrálások, egyenesen haladunk előre és csak akkor váltunk nézőpontot / központi karaktert, amikor a tovább haladáshoz szükséges. Nagyon ötletesnek tartom ezt a megoldást - levett a lábamról -, mert lehetőségünk van több gyereket megismerni ez által és nem akadunk el a történetben sem. Tetszett, hogy a könyv vége felé haladva egyre borzongatóbb volt a csuklyás szellem miatt a könyv! A befejezése kicsit lehetett volna jobb vagy izgalmasabb, ugyanis elég semmilyenre sikerült egy ilyen frenetikus sztorihoz képest.

Különösen tetszett, hogy nagyon értékes gondolatokat fogalmaz meg szépen és/vagy szomorúan. (Ld.: az idézeteket.)

Értékelés: 4,5 

Ajánlom, ha…

…szereted az összetett, titokzatos történeteket; ...kedveled, ha nem csupán egy vagy két szemszöget követve jutsz el a megoldásig (vagy a könyv végéig); …szereted a tanulságos ifjúsági regényeket-

Nem ajánlom, ha…

…nem szereted az erdőben bolyongós / elveszős sztorikat, amikben gyerekek nyomoznak egymás után; …nem bírod szellemeket; …nem kedveled a sokszereplős és/vagy váltott szemszögű történeteket.

Kedvcsináló idézetek:

❖

Döntött. Nem megy vissza a szállásra. El fog tűnni. Mint múlt héten a sajtos pogácsák a menzáról. Mint Anna macskája. És soha senki nem fogja többé anyámasszony katonájának nevezni. Sem Márk, sem Ati, sem Zsiga bácsi. És apa sem.

❖

Róla mindenki azt gondolta, hogy magának való. És aki magának való, az igazából nem való senkinek…

❖

Pedig délután még örömmel játszott el a gondolattal: milyen lehetett a remetéknek egyetlen szó nélkül kibírni? De akkor még nem jött rá arra, hogy a némaságban nem az a legrosszabb, hogy te nem beszélhetsz. Annál sokkal-sokkal szörnyűbb, hogy mások sem szólnak hozzád. Mintha nem is léteznél. Mintha eltűntél volna.

❖❖❖❖❖

A képek a Pinterest táblámról származnak: 

Random Pictures For My Blog

❖❖❖❖❖