Köszönet a recenziós
példányért az írónőnek és az Álomgyár kiadónak!
– Legyél hálás azért, amid van, és
inkább becsüld meg azt az egy nőt az oldaladon a több száz üresfejű cicababa
helyett.
|
♡
Te melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz
az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát
mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez
határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a
bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem
tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia
látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen
Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy
hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban
bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben
megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a
családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a
csábításnak?
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2017
Álomgyár,
2017
272 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9786155692536
|
Sorozat:
1. Többek
által
Megvásárolható
ITT:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Nagyon tetszett az írónő
debütáló regénye és be kell vallanom, hogy egy kicsit bele is szerettem az
akkor még mellékszereplő Maximba. Amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás,
aminek ráadásul a főszereplője, majd kiugrottam a bőrömből!
A felépítésről és a főbb szereplőkről…
Két főszereplőnk van:
Nastya Kashnikova és Maxim Grehov. Maga a történet E/1-ben van elmesélve és a
két főszereplő között váltakoznak a szemszögek, de a könyv érdekessége, hogy
akadnak múltbéli jelenetek és visszatekintések is. Nagyon kreatív és bátor
megoldás, nagyon dinamikussá és érdekessé tette a regényt! Fontos szerepet játszanak a könyvben az előző regényből megismert karakterek (Anna és Tamás), illetve Nastya férje (Borisz), Maxim későbbi legjobb barátja (Szása) és egy Dima nevű bájos kisfiú.
Többek
szerint egy szoknyapecér vagyok, aki minden nőt megfektet. Ez azonban csak a
látszat. Ezt látja mindenki, mert azt szeretném, hogy ezt lássák. Amíg
mindenki azt hiszi, hogy egy felületes gazember vagyok, aki tojik az
érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez, addig jó. Sohasem
engedtem, hogy az emberek igazán megismerjenek, és nem is szándékozom ezen
változtatni.
|
Szerintem…
Egyrészről örültem, hogy
visszakaptam imádott Maximomat, aki született nőcsábász és kétszer sosem kufircol ugyanazzal a nővel, másrészről
viszont nagyon megkedveltem a karakán Nastyát is, aki üzleti ügyben érkezik
Magyarországra és ezt a széltolót kapja tolmácsául. Naná, hogy a múltbéli
bonyodalmak elvonták a figyelmemet a jelen szörnyűségeiről, de aztán…! Nastya
múltja, amiben Maximmal szórakozik jóval vidámabb, mint a jelene, amikor is egy
brutális orosz „üzletember” elnyomott és leigázott felesége. Borisz persze nem
tudta kiölni Nastyával a makacsságot, így akadnak keményebb részei a regénynek,
amiket szívem szerint átugrottam volna.
Nagyon jó volt a játékos,
szerelmes múlt váltakozása a szomorú, fájdalmas jelennel. Egyszerre imádtam
olvasni a könyvet és taposott bele a lelkembe, és egyszerűen képtelen voltam a
megszokott tempómban olvasni ezt a regényt. Talán nehezen engedtem el Maxim
kezét? Igen, abszolút. Annyira vártam a történetét, hogy csak halogattam a
happy endet, az elszakadásunkat. Persze az elejétől a végéig csodálatos a
történet, ráadásul nagyon olvasmányos is amellett, hogy izgalmas.
Maxim múltja szép, de
igazán a jelene – a Second Hand Dogs korszaka fogott meg, amikor tényleg átmegy
rocksztárba! Sajnáltam, mert Nastya szépen túljárt az eszén, mégis megragadó
volt az érzelmi hullámvasutazása – gondolok itt a ballépéseire (Julia) vagy
azokra a részekre, amikor a zenekari tagokkal bohóckodik.
Oh, és muszáj
megemlítenem, hogy egyszerűen imádtam azt a bromance-t, amit Maxim és Szása
közé írt az írónő!
Akivel egyáltalán NEM
bírtam zöld ágra vergődni, az a vadállat Borisz volt, aki Nastya orosz férje. Az
a rész, amikor felbukkan Sveta, valami döbbenetesen jó fordulat, de mégsem
sajnáltam ezt a szörnyeteget egy percig sem. Ha valami brutálisan jó és
abszolút kiakasztót kéne kiemelnem a műből, akkor az Borisz karaktere lenne.
Kicsinyes, gyáva, gyenge, dühös, vad, erős, ijesztő, torz lelkű – Borisz nagyon
sokféle és nagyon izgalmas. Ha nem utáltam volna annyira Nastya és Maxim miatt,
akkor akár kedvenc is lehetett volna.
Összességében
Imádtam ezt az elképesztő
történetet, nagyon tetszett a játékos-szerelmes múlt és a rémes-szomorkás jelen
váltakozása, a sztori lassú felépülése és Maxim. Imádom ezt a pasit, de Nastya
is egy döbbenetesen erős, makacs nő! Azt hiszem, rég szurkoltam ennyire
szerelmeseknek könyvben, mondjuk rég találkoztam olyan szörnyeteggel is, mint a
kettejük közé pofátlankodó Borisz. Rémes, hogy mindig görcsbe állt a gyomrom,
ahányszor feltűnt a színen…
Nem hosszú a könyv, de
nehezen haladtam, mert amilyen vékony, annyi minden van benne. Ráadásul tudtam,
hogy ha befejezem, akkor el kell engednem Maxim kezét, márpedig imádtam ezt az
őrült utazást vele, Szásával, Nastyával és Dimával!
Kedvenc karakterek: Maxim (♥), Nastya és Dima
Értékelés: 5
Ajánlom, ha…
…kedveled a több szálon
futó történeteket és az érdekes mellékszálakat; a könyveket, amikben fontos
szerepet kap a szerelem, illetve az újrakezdés is; …szeretsz egymásra találó
régi szerelmesekről olvasni; …kíváncsi vagy egy igazán jó romantikus regényre,
aminek a főszereplőjébe te is beleszerethetsz egy kicsit olvasás közben!
Nem ajánlom, ha… nem kedveled a magyar neveket a
könyvekben vagy jobban szereted az elejétől a végéig vidám történeteket. Akkor
se ajánlom, ha nem szereted az erotikus / new adult / komolyabb történeteket.
Kedvcsináló idézetek:
♡
Őrült sebességgel
vezetett, a kanyaroknál szinte nem is fékezett, a lámpákon is úgy hajtott át,
mintha színvak lenne.
– Egyáltalán tudod, hogy
mi a jó franc az a zebra? – mordultam rá, miután leparkoltunk.
– Afrikai állat – mondta
ártatlanul, miközben a sisakot húzta le a fejéről.
– KRESZ-t tanultál
valaha?
– Egyszer elolvastam.
– Marha jó! Gondolhattam
volna, hogy vetted a jogsidat – dünnyögtem.
♡
Amióta a szüleim
meghaltak, mást sem csinálok, csak szerepeket játszom: a vér szerinti gyereket,
a laza, gondtalan nőcsábászt, a sztárt, és a nem tudom még, mi egyebet.
Egyáltalán van értelme belefolyni egy újabb szerepbe? Ami ráadásul olyan
kényelmetlen, mint egy kényszerzubbony.
♡
– Valld be, hogy imádsz!
– Ühm – nyögött fel,
mikor a kezemmel rátaláltam a kedvenc helyemre a lába között. – Aha…Imádlak!
– Akkor most azt, hogy
rajongsz értem – kérleltem mosolyogva, mert előre tudtam, mi lesz a reakciója.
– Dehogy mondok ilyet –
lökött el magától felháborodva. – Így is akkora…
– Jó nagy, mi? –
kérdeztem kacsintva.
– Istenem, mekkora bohóc
vagy! Én az egódról beszélek! Nem a farkadról, te majom!
♡ ♡ ♡ ♡
♡
A képek a Pinterest tábláimról származnak:
♡ ♡ ♡ ♡
♡
Úgy örülök, hogy ennyire tetszett ^^ Láttam, hogy régóta olvasod, ami nem annyira jellemző rád, ezért kicsit meg is ijedtem, hogy nem fog tetszeni.
VálaszTörlésAztán jöttél ezzel az írással, és leromboltad a kétségeim :D