|
A
jelek szerint a „Szeresd felebarátodat!" felcserélhető arra, hogy
„Ítélkezz felebarátod felett!", ha az ember családja nem a templom
szabályai szerint játszik.
|
Fülszöveg:
«
Parker imád softballozni! A tizenhét éves lány
megállíthatatlan a pályán, igazi őstehetség, mégis otthagyja a csapatot, amikor
az anyja lelép egy másik nővel, és az egész város botránytól hangos. Parker
ezután mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, őt aztán tutira a pasik érdeklik. Ha
ehhez az kell, hogy bombanővé változzon, és egy csomó sráccal kikezdjen, hát
legyen! Nem számít, ez mennyire dühíti a baseballcsapat szexi kapitányát, vagy
hogy a fiatal segédedzővel veszélyesen közel kerülnek egymáshoz. A lánynak idő
kellene, hogy rendet tegyen a fejében és a szívében, de a szerelemben nincs
időkérés, az csak száguld felé, mint egy csavart labda. Vajon Parker
megnyerheti ezt a meccset?
|
Könyv információk:
Eredeti mű: Stealing
Parker
Eredeti megjelenés éve:
2012
Móra, Budapest,
2016
304
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789634153306 ·
Fordította:
Kulcsár Júlia
|
Hundred Oaks könyvek:
+
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Attól, hogy az írónő másik Hundred Oaks könyvétől
nem voltam elájulva, gondoltam adok neki még egy esélyt. Meg aztán mit
mondhatnék? Szeretem a LOL-könyveket!
Szerintem…
(SPOILERES
ÉRTÉKELÉS!)
Bajban vagyok, mert nem volt ugyan rossz, de
valahogy mégsem tetszett. Apróságokon bukott el nálam, például a főszereplő
leányzó azon gondolatán, hogy ha boldog boldogtalan fiúval smárol, és abba
hagyja a kedvenc sportját (amiben ráadásul jó is), akkor majd nem nézik
leszbikusnak. Azt hiszitek, viccelek? Nem, a főszereplő, Parker EZT csinálja!
Mert azt hiszi, hogy az emberek azt hiszik, hogy ÖRÖKÖLTE a vonzódását a lányok
iránt az anyjától! (Mintha
örökölhetné… OMG.) Idegesítő volt, hogy
mind a drogozást, mind az alkoholizmust félresöpörték, és senki nem erőltette
igazán, hogy csóri srácot tegyék már be valami elvonóra… Van apa, aki átnézne a
drog- és alkoholmámorban úszó fián?! (Ugye nincs?)
Az sem tetszett, hogy a kedvenc pasimról a történetben
kiderül, hogy csupán addig érdekli a fiatal, értelmes lány, amíg úgy gondolja,
hogy ha játssza a jó pasit, akkor meg…khm…
lefektetheti ő is. Persze csak titokban, elbújva a világ elől hajlandó
romantikázni a lánnyal, de nyilvánosan nem hajlandó mutatkozni vele, vagyis
eljátszadozik vele a kocsiban, de moziba már nem viszi, mert „rizikós”.
Nos, hamar eltűnt a pasi a kedvenc-listámról!
(SPOILER
VÉGE!)
Mégis tetszett a regény mondanivalója. Hogy váláskor
nem a szülő válik a gyermekétől, hanem a szülők válnak el egymástól. Hogy
emiatt nem szabadna térfelet választanunk, és a szüleink – jó esetben – nem várják
el tőlünk, hogy maximálisan mellettük állva rühelljük a csalárd másikat, aki
lehet, hogy a boldogtalan kapcsolatot csak egy boldogabbra akarta cserélni, és
ezáltal meglelte a helyét a világban.
Tetszett, hogy kimondja, hogy jobb önmagunknak
lennünk a boldogságunk és a boldogulásunk érdekében. Rámutat, hogy a csoport –
legyen az vallási vagy bármilyen -, ami körülvesz, nem mindig tudja, mi nekünk
a jó. Nem kötelező az elvárásaik szerint tennünk, nem várhatják el tőlünk, hogy
feláldozzuk a boldogságunkat az elismerésükért. Kimondja, hogy Isten akkor is
ott van, ha nem járunk templomba, vagyis nem kell feltétlenül a közvetítő közeg
közénk és az Úr közé. A hit csak van, és erőt meríthetünk belőle, ha szükségünk
van rá (és Rá).
Összességében
Argh… Annyira unom, amikor a kamaszos vágyat
elemésztő, örök szerelemnek állítják be a történetekben! Nagyon sok bosszantó
elem van a történetben, de a legfőbb gondom Parkerrel, a főszereplő csajszival
volt. Rühelltem. Sajnálom, de néha nyakon vágtam volna a butaságai miatt, míg
máskor legszívesebben megráztam volna, hogy tegyen már végre valamit! (Persze nekem is volt egyszer régen egy
fiatal, nagyon dögös tesitanárom – Huh! -, de ez a sztori… Nope.) Talán a néha
felbukkanó humoros és/vagy Harry Potter-fanatikus részek mentették meg nálam.
Úgy érzem, jobb volt a sztorija – vagyis inkább a mondanivalója -, mint a
másik Hundred Oaks könyvnek (Kivédhetetlen
szerelem), de annyi jobb LOL-könyv van a piacon, ne ezt olvassátok vagy
legalább ne ezzel kezdjétek a sorozattal való ismerkedést…
Értékelés: 3
Olvasnék-e még az
írótól?
Nem tudom, szerintem nem. Nem tetszenek a
témaválasztásai és a habkönnyűnek beállított szereplő problémák, amik azért
többet érdemelnének, mint hogy simán jön X karakter, Y szembeállítja a
cselekedetei közt fennálló logikai bukfencekkel, mire X annyit mond, hogy „Oh,
tényleg!” és megoldódott minden. (Gondolok jelen esetben arra, hogy SPOILER
másként bánok
egy meleg rokonnal, mint a meleg legjobb barátommal? Miért fogadom el és támogatom
az egyiket, ha a másikkal jó ideje szóba se állok? Spoiler
vége.)
Kedvcsináló
idézetek:
«
Elmosolyodott.
– Te követsz engem?
– Csak szerdánként.
Nevetett, és tovább rágózott.
«
Aki az óriásburgert szereti, rossz ember nem lehet.
«
Végigbeszéltük a filmet, kigúnyoltuk Draco szörnyű,
hátranyalt haját meg Hermione tudálékosságát. Míg meg nem jelent a képernyőn
Oliver Wood.
– Annyira szexi! – nyögtem – Szeretnék egy olyan
sráccal randizni, akinek brit akcentusa van.
– Te? Randizni? – horcogott Drew.
– Oliver Wood kedvéért félretenném az elveimet.
Nézd, milyen jól mutat seprűnyélen!
vvvvv
Képek a HUNDREAD
OAKS Pinterest táblámról származnak.
A könyv kiadásai a GoodReads-en: Stealing
Parker
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése