Jodi Picoult: A ​nővérem húga - rendhagyó ajánló! (könyv vs. film)

Mini-könyvklub 10. felvonás: vegyes

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

A biztonsági őr – tiszta gestapó, ráadásul egy nő! – összefont karokkal elém lép. – Kutya nem jöhet be – közli. – Ez szolgálati eb. – Maga nem vak. – Extraszisztolés a szívem, neki pedig vizsgája van újraélesztésből.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.

A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.

A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.

A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.

A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Könyv információk: Eredeti mű: My Sister's Keeper Eredeti megjelenés éve: 2004 Athenaeum, Budapest, 2018 372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937755 Fordította: Kocsis Anikó

Jodi Picoult a blogon: Sorok között / Lapról lapra Csodalány Törékeny Tizenkilenc ​perc A ​nővérem húga + rendhagyó ajánló Egyszerű igazság Házirend

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem...

...ez a történet másodszor is letaglózó élmény volt számomra. Azt gondoltam, hogy emlékszem a történetre, de ahogy egyre jobban elmélyedtem benne, úgy bukkantak elő olyan dolgok, amik egészen meglepőek voltak, mert teljesen elfelejtettem őket. Tulajdonképpen sikerült meglepnie ismét. 

Ilyen „régi-új meglepetés” volt Jesse züllése és a gyújtogatásos részek, ilyen volt az apuka (Brian) csillagok iránti vonzódása, és Campbell meg Julia története is. Ez utóbbi egyébként egy nagyon kellemes és humoros plusz szál volt a történet középpontjában álló pereskedés és Kate rákja mellett!

Iszonyatosan jól esett újra elolvasni a könyvet, sőt, miután befejeztem a könyvet (tegnap éjfél előtt), még nekiálltam a filmnek is, mert kedvet kaptam hozzá, és ledaráltam elalvás előtt! Szeretem ezt a történetet, akármilyen borzasztóan is hangzik ez tekintve, hogy miről is szól...

Egyszerűen imádtam Campbellt és Briant, annyira szerethető mindkét férfi! Brian a munkája és a hobbija iránti szeretete által fogott meg, illetve azáltal, hogy mennyire igyekszik „kezelni” a családja körüli dolgokat és a családtagjait. Nem átallja néha a tűzhöz hasonlítani a helyzetüket!

  

„Manapság bármerre fordulok, mindenhol tüzet kell oltanom. Előttem ott van Kate, aki beteg. A hátam mögött Anna az ügyvédjével. Jesse csak akkor nem iszik, ha éppen bedrogozott; Sara menekvésképpen szalmaszálak után kapkod. És itt vagyok én, teljes védőfelszerelésben, biztonságban. Tucatnyi kampó, meg feszítővas, meg rúd van a készletemben. Mind a rombolás szerszáma, pedig inkább valami kötélfélére volna szükségem, amivel egybe tudnám tartani a családom.”

  

Kemény ez a történet!

Döbbenetes, mert az olvasó próbálja kitalálni, hogy mi a jó, hogy mi a helyes, de én például képtelen vagyok állást foglalni „A” vese ügyében. Anna döntése kegyetlennek is tűnik, de könyörületnek is, attól függően, hogy honnan nézzük. Szerintem ebben a sztoriban nincs igazság, hiszen hol is lehetne?

A gyereknél, akinek elege van a szenvedésből?

A szülőknél, akik minden áron életben szeretnék tartani a családtagjaikat?

A testvérnél, aki dühében tombol, rombol?

A testvérnél, aki képtelen eldönteni, hogy melyik szerettének segítsen?

Az anyánál, aki képtelen mindenkin segíteni, mindenkire odafigyelni, ezért rangsorolja a problémákat, a családtagjait, ...a gyermekeit?

Az apánál, aki inkább dolgozik, mintsem hogy otthon maradjon a kezelhetetlen tűz fészkében?

Összességében - KÖNYV VS. FILM

Spoilermentesen!

Míg a könyv összetöri az olvasó szívét, és valami kegyetlenül meghökkentőt ad nekik, addig a film csak egy váz, amire felaggattak pár dolgot és szereplőt a színes, érdekes és élvezetes sztoriból. Hollywood szörnyen elporcukrozta a sztorit, és lenyeste a csodáit. Noha a film a könyv ismerete nélkül önmagában nagyon is élvezetes élményt fog nyújtani, ha megnézed, én mégis kardoskodnék amellett, hogy olvasd el a regényt, mert páratlan!

Értékelés: 5

SPOILERES SZEKCIÓ!

Csak saját felelősségre!

SARA - Akire haragudtam, holott nehéz a helyzete...

Bár abszolút meg tudom érteni, hogy képtelenség ebben a helyzetben nem kivételezni a rákos beteg nagylánnyal, Kate-tel, és lehetetlen mindenkinek ugyanannyit juttatni magunkból, de a Fitzgerald gyerekek édesanyját néha utáltam.

Az egész élete a feje tetejére állt, amikor kiderült a kislányáról, hogy leukémiás, belement a tökéletes genetikai donor baba létrehozásába, újra és újra kitette Annát mindenféle rémségnek, hogy Kate állapota javulhasson, nem figyelt oda a folyamatosan háttérbe szoruló fiára... És még hosszan sorolhatnám a baklövéseit, amiket a rák miatti szemellenző miatt okozott, de a ténylegesen egy dolgot vagyok képtelen megbocsátani neki: amikor már a kilencedik hónapban volt Annával, akkor se önmagától jutott eszébe, hogy még nem választott nevet a hamarosan megszülető gyereknek.

Érdekes módon azt el tudtam fogadni, hogy Brian erre nem figyelt, de az ő szemszögéből sosem derült ki... Őszintén szólva simán el tudom képzelni, hogy már jó ideje játszadozott az Androméda névvel, hiszen csípőből rávágta, és meg is indokolta, hogy miért kéne annak elnevezni a lányt. Ha mégsem, egy édesanyától szerintem durvább a mulasztás, hiszen a baba benne van, vele mozog, kel, táplálkozik...

KÖNYV VS. FILM (A nővérem húga)

Annyira szépen összeszedtem a korábbi bejegyzésemben (amit teljes egészében IDE KATTINTVA elolvashatsz), hogy mi bajom volt a filmmel, mit alakítottak át benne, hogy csak ismételni tudom önmagam - és bemásolom ezt a részt!

A gondjaim a filmmel:

1) A munkamániás Suzanne nagynéni helyett kaptunk egy bentlakó plusz rokont és egy rakat gusztustalan modorú távolabbi rokont, akik természetesen ott lebzselnek a kórházban, hogy mindenki agyára menjenek. (Komolyan szörnyű volt, a végén csodálom, hogy nem verték le őket…)

2) Jesse a könyvben iszik, drogozik és gyújtogat, míg a könyvben vidáman a családjával lébecol vagy el-eltünedezik, amit senki nem vesz észre.

3) Anna és Kate kapcsolata isteni lett, bár a színésznő, aki a haldoklót játszotta – szerintem – néha nagyon bambára vette a figurát. Vagy csak a dorogok/fájdalomcsillapítók miatt?! Mindegy, néha bárgyún mosolygott.

4) Brian akárcsak a könyvben, a filmben is egy szerethető szereplő lett, neki nagyon örültem, hogy alig tértek el az alapstílusától. Bár az asszony odébb lökős rész az rémes volt…

5) A régebben jogász, mostanra főállású édesanya szerepére felvenni a nőt, akiről lesír a függetlenség, aki a legtöbbször vagy buta vagy hideg karaktereket játszik? KOMOLYAN? Annyira volt hihető Cameron Diaz Sara szerepében, mint--- nem is tudom, oh, huppsz, egy másik borzalmas választás!

6) Alec Baldwin Campbell Alexander a dögös, harmincas, beszólós, cukorfalat ügyvéd szerepében?! NEMÁR!!! Komolyan nem lehetett volna a két kulcsszerepre másokat beválogatni? Nagy színészek mindketten, de rémes választások az adott film adott karaktereinek szerepébe… voltak jó pillanataik, de annyi.

7) Apropó, Campbell Alexander. EGYETLEN egy darab szolgálati kutyás poén volt benne és egy minimális utalás sem volt a Juliával való kapcsolatra!

8) Julia Romano, Anna jogi gyámja. EGYSZER, ha felbukkant a filmben.

9) A legkisebb gond az, hogy DeSalvo bíró férfi helyett nő. A legkisebb.

SPOILER vége

Kedvcsináló idézetek:

♡

Olyat is játszom, hogy megpróbálom elképzelni, milyen lennék, ha én lennék a tulajdonosa az előttem pörgő-forgó ruhakupacnak. Ha én mosnám azokat a farmerokat, akkor talán tetőfedő lennék, a karom izmos, a hátam barna. Ha olyan virágos lepedőm volna, akkor talán éppen hazaugrottam volna a Harvardról, ahol kriminalisztikát tanulok. Ha enyém volna az a selyem kepp, akkor talán operabérletem lenne. Aztán megpróbálom magam elképzelni, amint élem is ezeket az életeket, de nem megy. Csak úgy látom magam, mint Kate donorját, aki máris készülhet a következő bevetésre.

Kate meg én sziámi ikrek vagyunk, csak éppen nem látni, hogy hol vagyunk összenőve. Ami még nehezebbé teszi a szétválasztást.

♡

– Miért, hogy néz ki egy apuka?

Egy kicsit elgondolkozik. – Olyan, mint a kötéltáncos a cirkuszban. Mindenkivel szeretné elhitetni, hogy amit csinál, az óriási művészet, de azért látni rajta, hogy csak azért imádkozik magában, hogy átevickéljen a túloldalra.

♡

– Előtte egyedül éltem, Campbell, ha ezt akarod tudni. – A pohár széle fölött néz rám. – És te…?

– Nekem már volt hat feleségem, van tizenöt gyerekem, meg egy juhnyájam.

Az ajka kissé fölfelé görbül. – Az ilyen emberek, mint te, mindig arra emlékeztetnek, mennyire nem jutok ötről a hatra.

♡♡♡♡♡

Képgyűjtemény a Pinteresten: Jodi Picoult: A nővérem húga.

Különböző My Sister's Keeper kiadások borítói a GoodReads-en!

♡♡♡♡♡