Oldalak

2018. november 14., szerda

Eszes Rita: Rókatündér | BTK értékelés




Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története. A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!


– Nekem már nincsenek titkaim előtted. Nem játszmázom. Biztos nem könnyű mindig ez az út, de ha most rálépsz, elkísérlek. Együtt tanulhatunk meg járni rajta és mindig szabadok lehetünk.


Fülszöveg:
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit. Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát. Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást. Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét? Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban? És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Könyv információk: 
Eredeti megjelenés éve: 2018

Könyvmolyképző, Szeged, 2018
296 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634575313
Megjelenés: 2018.11.20.
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

A történetről...

Főszereplőnk Midori, egy 18 éves rókatündér (kicune), aki egész eddigi életében a nagymamájával élt Hakodatén az erdőben, lehetősége nyílik arra, hogy cserediákként Oszakára költözhessen, ahol háromhavonta más pótszülőkkel élve megtapasztalhatja a normális 18 évesek életét. Egyrészt izgatja a különleges nyaralás, másrészt tudja, hogy oka van az elküldésének, hiszen rókaként túl sok időt tölt egy Akira nevű fiúval...
A regény Midori oszakai idejét örökíti meg, amikor végre barátokra talál, amikor kénytelen az emberi szokásokat megismerni és betartani, amikor beszabályozzák, amikor iskolába járhat, megtekintheti Japán nevezetességeit. Persze a hangsúly azon van, hogy a lány emberként mennyire másképp él, mennyire megváltoztatják az életét a barátok. 

Szerintem...

Már a fülszöveg elolvasásakor felujjongtam, hogy „Végre valami új!”, és alig vártam, hogy elkezdhessem olvasni Midori csan történetét. Nagyon féltem, hogy a címe és a borítója miatt talán túl magasra tettem az elvárásaim lécét, és nem csak kicsit lesz japán, picit lesz kicunés, miközben nagyon tini könyv lesz... De nem. Beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, mert elég sokat megtudtam a rókaszellemekről, miközben végig tudatában voltam annak, hogy japánban játszódik a történet.
Midori csan néha túl sok volt nekem a folyamatos bizonytalanságával és a túlzásba vitt félénkségével, amiket egyébként teljesen megértettem, de égis egy izgalmas kalandra indult... Mit várt? Azt, hogy a történet végére mennyire előnyére változott, le sem tudom kottázni! Nagyon megszerettem őt is és a többi szereplőt is.


„– Rókaarcod van. – Erre megáll bennem az ütő. Felszisszenek, ahogy a csillaglabdámat rejtő medál felforrósodik a mellkasomon, és az ölembe ejtem a tükröt. Valahol az állam is ugyanabban a magasságban járhat, pedig igyekszem tartani magamat. Lennie kell normális magyarázatnak, Rei nem mondhatta komolyan, amit mondott! Ugrásra készen ülök, ő meg felnevet. – Jó ég, ne nézz így rám, ez bók volt, nem sértés! Nem vagy kicsit túl sokat külföldiek között mostanság?”


A legjobbak a könyv mellékszereplői voltak, főleg Midori legjobb barátai, Rei és Tristan vitték a prímet nálam. Egyszerűen imádtam őket, a stílusukat, a vadságukat, a vidámságukat és a történetüket! Az egyik legérdekesebb dolog a Rókatündér című regény kapcsán az, hogy az általam megszeretett mellékszereplőkkel való törődésük miatt kedveltem meg a főszereplőket, Midorit és Akirát! Sosem jártam még így.
Egyébként Akira felbukkanása az egyik legviccesebb része volt számomra, és az övé az egyik legmeredekebb háttérsztori a könyvben, de közben meg annyira bejött a srác bölcsessége és a gondolatai, hogy aztán pikk-pakk beleszerettem.  (Szeretnék egy saját Akirát!)

(Ahogy én elképzelem őket.)

A történetvezetés nagyon profi. Szeretem, amikor nem érzem a főszereplő(k) gondját (itt pl. Midori kicuneségét) minden más szálat elnyomó központi elemnek, hanem a többi karakternek is megvannak a maguk problémái, amikkel ugyanannyit foglalkozik a történet. Mindenki nyűgével foglalkoznak, próbálnak rajtuk segíteni vagy kifutják magukat, úgymint Rei családi elhanyagoltsága, Akira továbbtanulási gondjai, Chanel életvitele. Ezek miatt szinte természetesnek hatott Midori rókasága és az e körüli nyűglődése.

Kobe Luminarie, Japán

Elég sok kedvenc részem volt, például imádtam, amikor Tristan és Rei sms-ekkel bombázta Midorit, ahogy odáig voltam Akira nagyapjáért és azért a fejezetért, amiben Midorival együtt megismerjük. Nagyon különlegesnek tartom Fukuda szenszei és a kicunék kapcsolatát, illetve a Midorival való beszélgetéseit. Ugyanis Fukuda szenszei egy keresztény lelkész, aki Istenben hisz, de közben meg ismer két rókaszellemet! Nagyon jó beszélgetéseik vannak a vallás és a hit kapcsán, amik abszolút nem mennek a regény könnyedségének a rovására.

Összességében

Nálam tarolt Japánnal, a rókákkal (akiket éppen a kicunék miatt imádok), és azzal, hogy egy kliséktől hemzsegő világban, ahol azt gondolnám, hogy már mindent megírtak, amit lehetett, sikerült valami egyedit alkotnia az írónőnek. Ez a cserediákos ötlet nagyon bejött, ahogy a furcsa helyzetekből adódó vicces beszélgetések és szituációk, illetve az izgalmas barátságok-szerelmek is. Egy utolsó fordulatot (spoiler: részeg éjszaka utáni terhesség) leszámítva teljesen egyedinek és klisémentesnek éreztem a könyvet. Jól esett olvasni.
Midori tépelődése néha belassította ugyan a sztorit, de mégis a dohányzása miatt vontam le majdnem fél csillagot (sajnálom, ez a vesszőparipám...), aztán arra jutottam, hogy iszonyat jók a történet karakterei és a hangulata is bőségesen kárpótolt a cigizésért. Annyira jó volt Midoriékkal Japánban barangolni, most még jobban húz oda a szívem, mint valaha...

Értékelés: 5

Kinek ajánlom?

◦ Mindenkinek, aki imádja a rókákat, a japán hiedelemvilággal foglalkozó vagy Japánban játszódó történeteket.
◦ Az sem fog csalódni benne, aki valami különleges hangvételű, romantikus, könnyed YA-regényt szeretne olvasni. (Vagy ajándékozni! Tök jó ajándék Japán-fan lányoknak!)

A kicunékról bővebben:

A kicune【きつね|狐】 japán szó, jelentése róka. Eredetileg a sintó vallás segítőkész, kedves, róka alakú istene. Hagyományosan a rókákat tekintették az Inari nevű sintoista kamik hírvívőinek. Ezáltal megnőtt természetfölötti jelentőségük a köztudatban. Elsődleges tulajdonságukként az emberré változást szokták megemlíteni. Minél több farka van, annál bölcsebb, öregebb és hatalmasabb egy kicune. A legidősebb és legkiválóbb rókák a kilenc farkúak, társaik közt is a legmegbecsültebb egyedek. (Pl. Midori csan nagymamájának 3 farka van, mert több, mint 300 éves!)
Az Inarikat szolgáló kicunét, zenkonak (善狐, kb. jó róka) nevezik. Őket égi rókáknak, fenségesnek tekintették, és egyszerűen Inari rókáknak is hívták. A kicunék egy másik fajtája a jako (野狐, kb. mezei róka, más néven nogicune). Ő az, aki ravaszul, rosszindulatúan viselkedik. (Bővebben...)

Kedvcsináló idézetek:
– A titkok nem viharfelhők, Midori. Nem tudsz behúzódni valahová, és kivárni, hogy eltűnjenek a fejed fölül maguktól. Inkább olyanok, mint a víz cunami idején. Egyszer csak elviszik mindened. – Kifújja a füstöt, aztán hosszan utánanéz, ahogy magasra emelkedik az esti sötétségben. Csak utána pillant rám fél szemmel. – Ez persze csak az én személyes tapasztalatom. Nem akarom erőltetni. Elfogadom, ha te másképp látod, és nem kell elmondanod semmit, ha nem akarsz.
– Szeretnék boldog lenni. És ezt nem csak úgy mondom, hanem tenni is akarok érte. Ez a célom. Nem fogok udvariasan hallgatni, a szabályok szerint játszani, vagy elégedettnek látszani, csak mert mindenki ezt várja.
Meglep, hogy ezt mondja. Talán én nem is tudom, milyen igazán boldognak lenni. Úgy értem, általában jól érzem magam a bőrömben, de kicsit olyan vagyok, mint a víz: felveszem a környezetem alakját. Idomulok.
Úgy tűnik, az arany középút csupán a mesékben létezik. Vagy mindent tagadni kell, ahogyan Chanel teszi, vagy mindent felvállalni és utána beleállni, ahogyan Rei. Vagy azt kell mutatni, hogy erőtlen vagy, vagy igazán megfélemlíteni őket. Amit én csinálok, csupán egyensúlyozás. És lehetsz bármilyen jó benne, ha egyensúlyozol, előbb-utóbb leesel.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡ 
A képek a Pinterest táblámról származnak: Rókatündér by Eszes Rita
♡ ♡ ♡ ♡ ♡


Nyereményjáték:

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól.
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Feladvány:


Észak-Afrikától Iránig terjedő területen élő, sivatagi, félsivatagi rókafaj.


ÁLLOMÁSOK:

11.16. - Ambivalentína (interjú)
11.18. - Ambivalentína (értékelés)
11.20. - Sorok Között (interjú)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése