Celeste Ng: Kis ​tüzek mindenütt | Mini-Könyvklub

MKK 12. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

Atöbbiek értékelését itt olvashatjátok el.

Nem véletlenül vannak a szabályok:  ha betartjuk őket, sikeresek leszünk;  ha nem, akkor esetleg porig égetjük a világot.

Fülszöveg:

v

Shaker ​Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása.

Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni.

A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja. Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban.

Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig megakadályozhatjuk a katasztrófákat. 

Könyv információk: Eredeti mű: Little Fires Everywhere Eredeti megjelenés éve: 2017 Európa, Budapest, 2018 384 oldal · ISBN: 9789634059738 · Fordította: Dudik Annamária Éva

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem…

A történet főleg két család körül kering. Az egyik család a Richardson család, ahol a gazdag szülők mellett ott van a négy gyerek: Lexie, Trip, Moody és Izzy. Ők az egyik tősgyökeres család Shaker Heightsban Mrs. Richardson révén, aki egyébként újságíró. Az ő házukat bérli ki a bolondos, kalandos életű Warren család, akik igazából csak ketten vannak: Mia és a lánya, Pearl. Mia fotóművész, aki városról városra járva kiélvezi a hely adta ihletet, ám az ihlet múltával tovább is állnak. A történet előrehaladtával több ember bukkan fel körülöttük, akik szintén megkapják a maguk különleges háttérsztoriját, de egyértelműen ők vannak a középpontban.

– Olyan ez, mint a préri tűz után. Évekkel ezelőtt láttam egy ilyen tüzet, amikor Nebraskában laktunk. Úgy tűnt, mintha véget ért volna a világ. Felperzselődött a föld, minden zöld eltűnt, feketeség maradt utána. De a tűz helyén gazdagabb a föld, új dolgok nőhetnek rajta – eltolta magától Izzyt, ujjával letörölte az arcát, még egyszer utoljára végigsimított a haján. – Az ember is ilyen, tudod? Mindig újrakezdi. Megtalálja a módját.

A regény szíve és lelke szerintem a történet elbeszélésnek a módja! Az elbeszélésmód egyedi és érdekes, ugyanis amikor valaki belefut egy témába vagy eljut egy bizonyos pontig a történetben vagy összerak egy képet valakiről - ami legyen akár igaz, akár téves -, akkor az írónő tesz az olvasóval egy több oldalas kitérőt, ahol elmeséli, hogy mi történt a valóságban! (Például egy lány az anyja szemére veti, hogy nem várt gyermek, aki véletlenül jött össze, míg az anyja mindig is nagy családot akart, csak az utolsóval (azzal, aki a szemére hányja a dolgokat) komplikációk voltak.)

(credit)

Ráadásul nem csak az ilyesmiket magyarázza meg utólag, hanem előre lelő poénokat / fordulatokat az írónő. Általában nem szeretem, amikor egy történet előre lespoilerezi a várható történéseket – és eleinte ebben a könyvben is zavart -, de tulajdonképpen ezzel még egyedibbé vált a hangvétele. Tetszett, hogy ezáltal az ÖSSZES szereplő érzésvilágát és lelkületét, illetve a tetteik mozgatórugóját is megismerjük! Egész egyszerűen imádtam ezt!

A sztori… hát… nem nagy cucc, viszont nagyon jól összefonódó szálak vannak benne. Így és ebben a formában viszont bejött és lekötött! Furcsa volt számomra, hogy a sztori végével kezdünk, vagyis azzal, hogy a Richardson család házát felgyújtotta Izzy (15), a legkisebb Richardson gyerek, aki egy kis rebellis, és az olvasó igazából csak azután kezdi el megismerni a szereplőket, miután ebben a gyászos helyzetben megismerkedik velük.

Sőt a város jelmondata is az volt, szó szerint, ahogy Lexie mondta volna: „A legtöbb település csak kialakul; a legjobbakat megtervezik.” Ami azt a filozófiát hirdette, hogy mindent meg lehet – és meg kell – tervezni, ezáltal elkerülhető az illetlenség, a kellemetlenség és a szerencsétlenség.

Már említettem, hogy nagyon is részletesen megismerünk minden felbukkanó embert, ami azt jelenti, hogy nagyon sokszor – és hosszabb időre - letérünk a fő szálról. Elhagyjuk Shaker Heigts-ot, a jelent és az adott ember múltjában kalandozunk ahelyett, hogy haladnánk tovább a felgyújtott házhoz vezető eseményekkel. Ezáltal sokféle sorsot és karaktert ismerünk meg, mindenkinek gazdag, ám nem mindig izgalmas az élettörténete. Vannak gyermekre áhítozó házaspárok, idegen országban helytállni próbáló bevándorlók, különös művészzsenik, önmaguknak vagy a gyermekeiknek hazudó szülők, döntésképtelen bírok, hormonoktól megbolondult kamaszok, elhagyott és ellopott babák, a múltjuk elől menekülők és szép jövőt, boldog családot remélők is. Szerettem, hogy ennyi életet ismerhettem meg. 

   

Összességében

Megrázó, kemény témákkal foglalkozó, mégis izgalmas és olvasmányos regény, és cseppet sem bánom, hogy erre esett a könyvklub tagjainak a választása. Féltem tőle, mert nem szoktam hasonló történeteket olvasni (kortárs női szépirodalom a hivatalos besorolása), de általa ismét elhagytam egy kicsit a komfortzónámat. Kellemes élmény volt, pedig nagyon vonakodtam elkezdeni a könyvet. A cím egyszerűen tökéletes! Bárhova lépünk Shaker Heightsban, bárkire nézünk a felbukkanó szereplők közül mindenfelé apró tűzfészkeket látunk. A mindent elpusztító tűz bárhonnan elindulhat, ráadásul ezt az egész sztorit egy kirakat tökéletességével megkomponált városba helyezte az írónő! 

A legjobban Mia története nyűgözött le. Már említettem, hogy az írónő kézen fogva vezeti végig az olvasót azon az úton, amit az egyes karakterek bejártak, de számomra Mia életútja kiemelkedett a többi a közül. Elmeséli, hogy hogyan válik kislányként a fényképezés szerelmesévé, majd támogatást elfogadva, jó tanácsokat megfogadva igazi művésszé. Persze az ő életének is megvannak a maga tragédiái – de még mennyi -, mégis ezt a szálat szerettem a legjobban az egész regényben.

Értékelés: 4

Érdekesség:

A Kis tüzek mindenütt megjelenése óta kitartóan szerepel a New York Times bestseller listáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói 2017-ben, és már több mint húsz országban keltek el a kiadás jogai. 

A regényből Reese Witherspoon és Kerry Washington főszereplésével a Hulu készít sorozatot.

Kedvcsináló idézetek:

v

Egész életében arra intették, hogy a szenvedély olyan, mint a tűz: veszélyes. Könnyen kezelhetetlenné válik. Átcsap a falak fölött, átkel az árkokon. A szikrák akkorákat ugranak, mint a bolhák, és legalább olyan gyorsan is; a fuvallat kilométerekre képes elvinni az izzó parazsat. Jobb gondosan vigyázni arra a szikrára, és azt óvatosan továbbadni nemzedékről nemzedékre, mint az olimpiai lángot. Vagy talán vigyázva óvni, mint egy örökmécsest: hogy emlékeztessen a fényre és jóságra, amely soha semmit nem gyújt fel, nem is lenne rá képes. Körültekintőn őrizni. Megszelídíteni. Boldog fogságban tartani. A lényeg, gondolta, hogy elkerüljük a tűzvészt.

v

Egyenesen Mia szemébe nézett.

– Ami azt illeti, ragaszkodom hozzá, hogy elfogadja az ajánlatomat. Muszáj, hogy legyen ideje a művészetére.

Mia belátta, hogy nincs értelme tiltakozni, sőt a tiltakozás csak rontana a helyzeten, ellenséges érzéseket keltene. Megtanulta, hogy ha valaki a fejébe vette, hogy olyasmit tesz, amit jótéteménynek gondol, akkor általában képtelenség attól eltéríteni.

v

Izzy némán, érdeklődve figyelte. Nem szólt semmit, de maga elé húzta a tányért. Tapasztalatai szerint a kedveskedés mindig szánalomból vagy bizalmatlanságból fakadt, ezt az egyszerű gesztust mégis annak érezte, aminek látszott: egyszerű, feltételek nélküli kedvességnek.

vvvvv

A képek a Pinterest táblámról származnak: Celeste Ng - Kis tüzek mindenütt

Little Fires Everywhere borítók a GoodReadsen.

vvvvv