MKK 12. felvonás
Nem
véletlenül vannak a szabályok:
ha betartjuk őket, sikeresek leszünk; ha nem, akkor esetleg porig égetjük a világot. |
Fülszöveg:
v
Shaker Heights.
Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a
szabályos keresztutakon át a lakók
sikeres életéig
minden tökéletesen
elrendezett. Itt él Mrs.
Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével.
Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok
betartása.
Ebbe az
idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és
egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól
bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a
szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni.
A
rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség
mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát
szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja.
Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena
ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő
titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel
jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban.
Regény
a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a
veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig
megakadályozhatjuk a katasztrófákat.
Könyv információk:
Eredeti mű: Little Fires
Everywhere
Eredeti megjelenés éve: 2017
Európa, Budapest,
2018
384
oldal · ISBN: 9789634059738 ·
Fordította:
Dudik Annamária Éva
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
A történet főleg két család körül kering. Az egyik
család a Richardson család, ahol a gazdag szülők mellett ott van a négy gyerek:
Lexie, Trip, Moody és Izzy. Ők az egyik tősgyökeres család Shaker Heightsban
Mrs. Richardson révén, aki egyébként újságíró. Az ő házukat bérli ki a
bolondos, kalandos életű Warren család, akik igazából csak ketten vannak: Mia
és a lánya, Pearl. Mia fotóművész, aki városról városra járva kiélvezi a hely
adta ihletet, ám az ihlet múltával tovább is állnak. A történet előrehaladtával
több ember bukkan fel körülöttük, akik szintén megkapják a maguk különleges
háttérsztoriját, de egyértelműen ők vannak a középpontban.
– Olyan ez, mint
a préri tűz után. Évekkel ezelőtt láttam egy ilyen tüzet, amikor Nebraskában
laktunk. Úgy tűnt, mintha véget ért volna a világ. Felperzselődött a föld,
minden zöld eltűnt, feketeség maradt utána. De a tűz helyén gazdagabb a föld,
új dolgok nőhetnek rajta – eltolta magától Izzyt, ujjával letörölte az arcát,
még egyszer utoljára végigsimított a haján. – Az ember is ilyen, tudod?
Mindig újrakezdi. Megtalálja a módját.
|
A regény szíve és lelke szerintem a történet
elbeszélésnek a módja! Az elbeszélésmód egyedi és érdekes, ugyanis amikor
valaki belefut egy témába vagy eljut egy bizonyos pontig a történetben vagy
összerak egy képet valakiről - ami legyen
akár igaz, akár téves -, akkor az írónő tesz az olvasóval egy több oldalas
kitérőt, ahol elmeséli, hogy mi történt a valóságban! (Például egy lány az
anyja szemére veti, hogy nem várt gyermek, aki véletlenül jött össze, míg az
anyja mindig is nagy családot akart, csak az utolsóval (azzal, aki a szemére
hányja a dolgokat) komplikációk voltak.)
(credit) |
Ráadásul nem csak az ilyesmiket magyarázza meg
utólag, hanem előre lelő poénokat / fordulatokat az írónő. Általában nem
szeretem, amikor egy történet előre lespoilerezi
a várható történéseket – és eleinte ebben a könyvben is zavart -, de tulajdonképpen
ezzel még egyedibbé vált a hangvétele. Tetszett, hogy ezáltal az ÖSSZES
szereplő érzésvilágát és lelkületét, illetve a tetteik mozgatórugóját is
megismerjük! Egész egyszerűen imádtam ezt!
A sztori… hát… nem nagy cucc, viszont nagyon jól összefonódó szálak vannak benne. Így és ebben a
formában viszont bejött és lekötött! Furcsa volt számomra, hogy a sztori
végével kezdünk, vagyis azzal, hogy a Richardson család házát felgyújtotta Izzy
(15), a legkisebb Richardson gyerek, aki egy kis rebellis, és az olvasó
igazából csak azután kezdi el megismerni a szereplőket, miután ebben a gyászos helyzetben
megismerkedik velük.
Sőt a város
jelmondata is az volt, szó szerint, ahogy Lexie mondta volna: „A legtöbb település csak kialakul; a
legjobbakat megtervezik.” Ami azt a filozófiát hirdette, hogy mindent meg
lehet – és meg kell – tervezni, ezáltal elkerülhető az illetlenség, a
kellemetlenség és a szerencsétlenség.
|
Már említettem, hogy nagyon is részletesen
megismerünk minden felbukkanó embert, ami azt jelenti, hogy nagyon sokszor – és
hosszabb időre - letérünk a fő szálról. Elhagyjuk Shaker Heigts-ot, a jelent és
az adott ember múltjában kalandozunk ahelyett, hogy haladnánk tovább a
felgyújtott házhoz vezető eseményekkel. Ezáltal sokféle sorsot és karaktert
ismerünk meg, mindenkinek gazdag, ám nem mindig izgalmas az élettörténete.
Vannak gyermekre áhítozó házaspárok, idegen országban helytállni próbáló
bevándorlók, különös művészzsenik, önmaguknak vagy a gyermekeiknek hazudó
szülők, döntésképtelen bírok, hormonoktól megbolondult kamaszok, elhagyott és
ellopott babák, a múltjuk elől menekülők és szép jövőt, boldog családot remélők
is. Szerettem, hogy ennyi életet ismerhettem meg.
Összességében
Megrázó, kemény témákkal foglalkozó, mégis izgalmas
és olvasmányos regény, és cseppet sem bánom, hogy erre esett a könyvklub tagjainak
a választása. Féltem tőle, mert nem szoktam hasonló történeteket olvasni (kortárs
női szépirodalom a hivatalos besorolása), de általa ismét elhagytam egy kicsit
a komfortzónámat. Kellemes élmény volt, pedig nagyon vonakodtam elkezdeni a
könyvet. A cím egyszerűen tökéletes! Bárhova lépünk Shaker Heightsban, bárkire
nézünk a felbukkanó szereplők közül mindenfelé apró tűzfészkeket látunk. A mindent
elpusztító tűz bárhonnan elindulhat, ráadásul ezt az egész sztorit egy kirakat
tökéletességével megkomponált városba helyezte az írónő!
A legjobban Mia története nyűgözött le. Már említettem, hogy az
írónő kézen fogva vezeti végig az olvasót azon az úton, amit az egyes karakterek bejártak, de számomra Mia életútja kiemelkedett a többi a közül.
Elmeséli, hogy hogyan válik kislányként a fényképezés szerelmesévé, majd
támogatást elfogadva, jó tanácsokat megfogadva igazi művésszé. Persze az ő
életének is megvannak a maga tragédiái – de még mennyi -, mégis ezt a szálat
szerettem a legjobban az egész regényben.
Értékelés: 4
Érdekesség:
A Kis tüzek
mindenütt megjelenése óta kitartóan szerepel a New York Times bestseller
listáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói
2017-ben, és már több mint húsz országban keltek el a kiadás jogai.
A
regényből Reese Witherspoon és Kerry Washington főszereplésével a Hulu készít
sorozatot.
Kedvcsináló
idézetek:
v
Egész életében arra intették, hogy a szenvedély
olyan, mint a tűz: veszélyes. Könnyen kezelhetetlenné válik. Átcsap a falak
fölött, átkel az árkokon. A szikrák akkorákat ugranak, mint a bolhák, és
legalább olyan gyorsan is; a fuvallat kilométerekre képes elvinni az izzó
parazsat. Jobb gondosan vigyázni arra a szikrára, és azt óvatosan továbbadni
nemzedékről nemzedékre, mint az olimpiai lángot. Vagy talán vigyázva óvni, mint
egy örökmécsest: hogy emlékeztessen a fényre és jóságra, amely soha semmit nem
gyújt fel, nem is lenne rá képes. Körültekintőn őrizni. Megszelídíteni. Boldog
fogságban tartani. A lényeg, gondolta, hogy elkerüljük a tűzvészt.
v
Egyenesen Mia szemébe nézett.
– Ami azt illeti, ragaszkodom hozzá, hogy elfogadja
az ajánlatomat. Muszáj, hogy legyen ideje a művészetére.
Mia belátta, hogy nincs értelme tiltakozni, sőt a
tiltakozás csak rontana a helyzeten, ellenséges érzéseket keltene. Megtanulta, hogy
ha valaki a fejébe vette, hogy olyasmit tesz, amit jótéteménynek gondol, akkor
általában képtelenség attól eltéríteni.
v
Izzy némán, érdeklődve figyelte. Nem szólt semmit,
de maga elé húzta a tányért. Tapasztalatai szerint a kedveskedés mindig szánalomból
vagy bizalmatlanságból fakadt, ezt az egyszerű gesztust mégis annak érezte,
aminek látszott: egyszerű, feltételek nélküli kedvességnek.
vvvvv
Little Fires Everywhere
borítók a GoodReadsen.
vvvvv
Örülök, hogy tetszett! Ezek szerint valóban pont ellentétesen állunk a könyvhöz, mert számomra egyedül a sztori volt érdekes (úgy-ahogy), a mindent túlmagyarázó stílustól meg a falra másztam. :D
VálaszTörlés