Hernád Péter: Hollóember (Garabonciás Osztag 1.) | Mini-könyvklub

Mini-könyvklub 14. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

A zuhanás láthatólag semmiféle kárt sem tett a férfiben. Egy különleges képességű – értette meg Corsi. Tudott róluk, ismerte őket: évezredek óta az emberek között jártak. Manapság szuperhősöknek nevezték őket, a képregények és a mozifilmek miatt, bár zömükben nem voltak sem szuperek, sem hősök. Ugyanazok a gyarlóságok működtették őket, mint bárki mást. Corsi semmit sem tudott az eredetükről, sokféle legenda keringett a származásukról.

Fülszöveg:

Szuperhősök. ​Különleges képességekkel bíró, álruhás jótevők. A képregények és a mozivászon sztárjai. Rendszerint Amerikához szokás kötni őket, pedig…

Garai Gábor, azaz Hollóember éjszakánként Budapest egén járőrözik. Koltai Lilla, vagyis Fürkész, nyitott könyvként olvas mások gondolatai között. Vész Konrád, alias Fanyűvő sebezhetetlen harcos. Homonnai Ignác, más néven Pannónia Parancsnok emlékszik valamennyi őse életére, így évezredek tapasztalata áll a rendelkezésére. Ők négyen alkotják a Garabonciás Osztagot, a Magyarországot oltalmazó szuperhős alakulatot.

A lehetőségeik azonban nem mérhetőek nyugati kollégáik lehetőségeihez. Űrbázis helyett elhagyatott városszéli víztorony a központjuk, repülő erőd híján húszéves kisteherautón indulnak küldetésre. Elégedetlenségük napról-napra nő, hol egymás ellen áskálódnak, hol a világ szuperhősei felett álló korlátlan hatalmú szervezet, a Kamara ellen lázonganak.

A megalkuvást nem ismerő Hollóember egyre gyakrabban érzi, hogy rossz irányba haladnak. A csapat szétesőfélben van, márpedig amikor a pesti éjszakában elszabadul az ősi iszonyat, csakis ők állhatnak az útjába. Ám ahhoz, hogy az ellenségükön felülkerekedjenek, először a saját démonaikat kell legyőzniük.

A Garabonciás Osztag-sorozat első kötetében Hernád Péter kiváló érzékkel mutatja be a szuperhősök egyszerre emberfeletti és emberközeli jellegzetességeit, a közeli jövő Magyarországának ismeretlen, mégis minden ízében ismerős világába is elkalauzolva a modern fantasztikum kedvelőit.

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2015 Delta Vision, Budapest, 2015 374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950845

Sorozat: 1. Hollóember 2. Pannónia Parancsnok 3. Alakváltó (nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A BEJEGYZÉS (enyhén)  SPOILERES

Vágjunk is bele!

Történetünk a magyar szuperhőscsapatról szól, akiket nemzetközi szinteken Hun-Menként emlegetnek, ám idehaza csak Garabonciás Osztagként. Regényünk elbeszélője Garai Gábor (45), aki civilben papként üzemel, szuperhősként pedig ő Hollóember, aki képes repülni és képesített vámpírvadász! Nem mondanám elhivatott papnak – hamar kiderül, hogy nem hivatásból lett pap, hanem mert a Vatikán csak azt engedi vámpírvadásznak tanulni, aki pap lesz – vagy jó csapatjátékosnak, de ért a vámpírok semlegesítéséhez. Ezt az iszonyatosan badass kezdésből tudjuk meg, amikor is megsemmisítik Olaszország egyik legidősebb és legelérhetetlenebb vámpírját, Valentino Corsit.

Annyira erős a regény kezdése, hogy totál izgatottan folytattam az olvasást, és csak habzsoltam az oldalakat… Addig amíg el nem fogyott a kezdeti lendület… Ugyanis elég hamar megtudjuk, hogy Gábor nem elhivatott pap, majdnem mindennél jobban érdekli a foci, szinte az egész életét odadobná egyetlen női szuperhős társáért (a gondolatolvasó és élő hazugságvizsgáló Lilláért), és egyébként totál ki van bukva a Garabonciás Osztagra. Megőrültem attól, hogy a regény nagy részében azt „hallgattam”, hogy miért nem felelnek meg a társai neki, mennyivel kevesebbek, mint ő, és hogy mindent rosszul csinálnak/gondolnak/satöbbi.

„A természetfölötti teremtmények közül ugyanis a vámpír az, amelyik együtt halad a korával. A sárkányok, a tündérek, a manók és a törpék rég eltűntek, de ezek aztán nem; éppen ellenkezőleg, évszázadról évszázadra csak erősebbek lettek. Alkalmazkodóképességben még a csótányokat is túlteljesítették; nekik minden kor, minden rendszer megfelelt. Az utolsó közülük még akkor is itt lesz, amikor kialszik a Nap, vagy talán még azután is.”

Ami tetszett a könyvben…

Tetszett, hogy irtó erősen kezd, és nagyon ütős a lezárása is. (Bár kedvet mondjuk nem kaptam a folytatáshoz…) Nagyon jól ki van találva a Kamara és a különféle országok szuperhős osztagainak a felállása, ahogy a Vatikán és a vámpírvadász képzés is. Akadnak jó ötletek és szuperhős képességek a történetben, ahogy jó háttérsztorik is. (Pl. zseniális Fanyűvő élettörténete, aki lényegében sebezhetetlen és majdhogynem örökéletű, de Pannónia Parancsnok emlékező tehetsége is érdekes.) Tulajdonképpen szinte alig volt, ami tetszett a könyvben…

Ami NEM tetszett a könyvben…

A főszereplő annyira lenyűgöző volt az elején, hogy totál belehabarodtam, aztán lassan kiderült, hogy rémesen beképzelt és totál lenéz mindenkit maga körül. (Csak azt a zokni agyú, buta libát nem, akibe természetesen annyira bele volt habarodva, hogy pl. majdnem villanyvezetékbe repül kukkolás közben… Grrr… A nő Sztari Jenős mellékszála különösen irritált…) Nagyon irritáló volt Gábor folyamatos vívódását olvasni, persze érdekes volt, hogy mennyire képtelen választani Lilla és az élete (a papi hivatása, a szuperhőssége és a vámpírvadász életmódja) között. (Talán emiatt a folyamatos őrlődés miatt éreztem iszonyatosan ütősnek a regény végi „páros” fordulatokat!)  

A csapatot irányító Parancsnoknak csupán a képessége tetszett, ugyanis ő képes bármely ősének az elméjét átnyálazni, de akár az ősét is elő tudja hozni magából, ami azt jelenti, hogy átalakul valakivé. Kövér alkoholistából így lesz magyar vitéz, aki profin bánik a karddal! Durva, mi? Kár, hogy a jelenben csak egy elhízott, lassú agyú, tekintély nélküli, önmagáról túl sokat gondoló valaki, aki ráadásul még meg is vesztegethető(nek tűnik). (Nagyban rájátszik arra, hogy nem akarom folytatni a sorozatot, hogy ő a második rész központi karaktere a fülszöveg alapján.)

Összességében…

Ha szerethetőbbek lettek volna a szereplők, akkor jobban tetszett volna a regény, bár akkor viszont rengeteget veszített volna az életszerűségéből. A karakterek túlságosan élők, akik tele vannak jellemhibákkal és hajlamosak rossz döntéseket hozni, de ezáltal vált hihetővé a Garabonciás Osztag létezése. Ötletes és életszagú urban fantasy, ezért ha valakit érdekel egy valóságosnak tűnő szörnyvadász gittegylet harca a ma élő rémekkel – legyen az akár helyi oligarchia, akár reneszánsz vámpír -, akkor olvassa el bátran.

Azok, akik hajlamosak túlromantizálni a fantasy lényeket, vagy szeretik a kedvelhető/szimpatikus központi karaktereket, vagy nem kedvelik a folyamatosan elégedetlenkedő főszereplőket, nem fogják megtalálni a számításukat, ahogy én sem találtam. Jobban kedvelem a kevésbé realista fantasykat. (Ejj, ez de rosszul hangzik… A lényeg az, hogy nem vagyok célközönség. )

Értékelés: 3

Folytatnám?

Nem, bár látom a potenciált a sorozatban és az egész Garabonciás Osztagban. Sajnos a Hollóemberen kívül egyetlen másik magyar szuperhős nem fogott meg. (A következő részben Pannónia Parancsnok a központi karakter, és őt abszolút nem bírtam...)

Kedvcsináló idézetek:

v 

Ahhoz képest, hogy az emberiség védelmére tett fogadalmat, amit az élete árán is betartott volna, az egyénekkel nehezen jött ki.

v 

Papként persze értenie kellett volna a vigasznyújtáshoz, a lelki segítséghez, de itt újra szembesült régi nagy bajával; ő a komondor volt, nem pedig a pásztor. Inkább az Ószövetség hatalmas Istenét szolgálta, mint az Újszövetség szeretetre és türelemre tanító Jézusát.

v 

– Szívesen megnézném – vallotta be.

– Már annyiszor mondtam neked, hogy nem olyanok, mint az Alkonyatban.

– Az Alkonyatban is voltak gonik.

– A valóságban mind azok.

– Talán muszáj nekik az lenni. Ha lenne más választásuk, lehet, hogy nem ölnének embereket.

Gábor inkább bele sem gondolt, mit válaszolna, ha mástól hallja ugyanezt a gondolatsort. – Lilla, harminc éve csinálom, jóságos vámpírkát még egyet sem láttam, de kifacsart embert többet, mint ahány ismerősöd van a facebookon. Hidd el, így megy ez.

– Akkor hát ezért lettél vámpírvadász?

– Persze. De ne értsd félre, nem a bosszúállás kedvéért, hanem a megelőzés végett.

vvvvv

A képek a könyvhöz tartozó tábláról származnak:

Garabonciás Osztag by Hernád Péter

vvvvv