Mini-könyvklub 14. felvonás
A zuhanás láthatólag semmiféle kárt sem tett a férfiben. Egy különleges képességű – értette meg
Corsi. Tudott róluk, ismerte őket: évezredek óta az emberek között jártak.
Manapság szuperhősöknek nevezték őket, a képregények és a mozifilmek miatt,
bár zömükben nem voltak sem szuperek, sem hősök. Ugyanazok a gyarlóságok
működtették őket, mint bárki mást. Corsi semmit sem tudott az eredetükről,
sokféle legenda keringett a származásukról.
|
Szuperhősök. Különleges képességekkel bíró, álruhás jótevők. A képregények és a mozivászon sztárjai. Rendszerint
Amerikához szokás kötni őket, pedig…
Garai Gábor, azaz Hollóember éjszakánként Budapest
egén járőrözik. Koltai Lilla, vagyis Fürkész, nyitott könyvként olvas mások
gondolatai között. Vész Konrád, alias Fanyűvő sebezhetetlen harcos. Homonnai
Ignác, más néven Pannónia Parancsnok emlékszik valamennyi őse életére, így évezredek
tapasztalata áll a rendelkezésére. Ők négyen alkotják a Garabonciás Osztagot, a
Magyarországot oltalmazó szuperhős alakulatot.
A lehetőségeik azonban nem mérhetőek nyugati
kollégáik lehetőségeihez. Űrbázis helyett elhagyatott városszéli víztorony a központjuk,
repülő erőd híján húszéves kisteherautón indulnak küldetésre. Elégedetlenségük
napról-napra nő, hol egymás ellen áskálódnak, hol a világ szuperhősei felett
álló korlátlan hatalmú szervezet, a Kamara ellen lázonganak.
A megalkuvást nem ismerő Hollóember egyre gyakrabban
érzi, hogy rossz irányba haladnak. A csapat szétesőfélben van, márpedig amikor
a pesti éjszakában elszabadul az ősi iszonyat, csakis ők állhatnak az útjába.
Ám ahhoz, hogy az ellenségükön felülkerekedjenek, először a saját démonaikat
kell legyőzniük.
A Garabonciás
Osztag-sorozat első kötetében Hernád Péter kiváló érzékkel mutatja be a
szuperhősök egyszerre emberfeletti és emberközeli jellegzetességeit, a közeli
jövő Magyarországának ismeretlen, mégis minden ízében ismerős világába is
elkalauzolva a modern fantasztikum kedvelőit.
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2015
Delta Vision, Budapest,
2015
374
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789633950845
|
Sorozat:
2.
Pannónia Parancsnok
3.
Alakváltó
(nem befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A BEJEGYZÉS (enyhén)
SPOILERES
Vágjunk is bele!
Történetünk a magyar szuperhőscsapatról szól, akiket
nemzetközi szinteken Hun-Menként
emlegetnek, ám idehaza csak Garabonciás
Osztagként. Regényünk elbeszélője Garai Gábor (45), aki civilben papként
üzemel, szuperhősként pedig ő Hollóember, aki képes repülni és képesített
vámpírvadász! Nem mondanám elhivatott papnak – hamar kiderül, hogy nem hivatásból lett pap, hanem mert a Vatikán csak
azt engedi vámpírvadásznak tanulni, aki pap lesz – vagy jó
csapatjátékosnak, de ért a vámpírok semlegesítéséhez. Ezt az iszonyatosan badass kezdésből tudjuk meg, amikor is
megsemmisítik Olaszország egyik legidősebb és legelérhetetlenebb vámpírját,
Valentino Corsit.
Annyira erős a regény kezdése, hogy totál izgatottan
folytattam az olvasást, és csak habzsoltam az oldalakat… Addig amíg el nem
fogyott a kezdeti lendület… Ugyanis elég hamar megtudjuk, hogy Gábor nem
elhivatott pap, majdnem mindennél jobban érdekli a foci, szinte az egész életét
odadobná egyetlen női szuperhős társáért (a
gondolatolvasó és élő hazugságvizsgáló Lilláért), és egyébként totál ki van
bukva a Garabonciás Osztagra. Megőrültem attól, hogy a regény nagy részében azt
„hallgattam”, hogy miért nem felelnek meg a társai neki, mennyivel kevesebbek,
mint ő, és hogy mindent rosszul csinálnak/gondolnak/satöbbi.
„A természetfölötti teremtmények közül ugyanis a
vámpír az, amelyik együtt halad a korával. A sárkányok, a tündérek, a manók
és a törpék rég eltűntek, de ezek aztán nem; éppen ellenkezőleg, évszázadról
évszázadra csak erősebbek lettek. Alkalmazkodóképességben még a csótányokat
is túlteljesítették; nekik minden kor, minden rendszer megfelelt. Az utolsó
közülük még akkor is itt lesz, amikor kialszik a Nap, vagy talán még azután
is.”
|
Ami tetszett a könyvben…
Tetszett, hogy irtó erősen kezd, és nagyon ütős a
lezárása is. (Bár kedvet mondjuk nem kaptam a folytatáshoz…) Nagyon jól ki van
találva a Kamara és a különféle országok szuperhős osztagainak a felállása,
ahogy a Vatikán és a vámpírvadász képzés is. Akadnak jó ötletek és szuperhős
képességek a történetben, ahogy jó háttérsztorik is. (Pl. zseniális Fanyűvő élettörténete, aki lényegében sebezhetetlen és
majdhogynem örökéletű, de Pannónia Parancsnok emlékező tehetsége is érdekes.)
Tulajdonképpen szinte alig volt, ami tetszett a könyvben…
Ami NEM tetszett a
könyvben…
A főszereplő annyira lenyűgöző volt az elején, hogy
totál belehabarodtam, aztán lassan kiderült, hogy rémesen beképzelt és totál
lenéz mindenkit maga körül. (Csak azt a
zokni agyú, buta libát nem, akibe természetesen annyira bele volt habarodva,
hogy pl. majdnem villanyvezetékbe repül kukkolás közben… Grrr… A nő Sztari
Jenős mellékszála különösen irritált…) Nagyon irritáló volt Gábor folyamatos
vívódását olvasni, persze érdekes volt, hogy mennyire képtelen választani Lilla
és az élete (a papi hivatása, a
szuperhőssége és a vámpírvadász életmódja) között. (Talán emiatt a folyamatos őrlődés miatt éreztem iszonyatosan ütősnek a
regény végi „páros” fordulatokat!)
A csapatot irányító Parancsnoknak csupán a képessége
tetszett, ugyanis ő képes bármely ősének az elméjét átnyálazni, de akár az ősét
is elő tudja hozni magából, ami azt jelenti, hogy átalakul valakivé. Kövér
alkoholistából így lesz magyar vitéz, aki profin bánik a karddal! Durva, mi?
Kár, hogy a jelenben csak egy elhízott, lassú agyú, tekintély nélküli,
önmagáról túl sokat gondoló valaki, aki ráadásul még meg is vesztegethető(nek
tűnik). (Nagyban rájátszik arra, hogy nem
akarom folytatni a sorozatot, hogy ő a második rész központi karaktere a
fülszöveg alapján.)
Összességében…
Ha szerethetőbbek lettek volna a szereplők, akkor
jobban tetszett volna a regény, bár akkor viszont rengeteget veszített volna az
életszerűségéből. A karakterek túlságosan élők, akik tele vannak jellemhibákkal
és hajlamosak rossz döntéseket hozni, de ezáltal vált hihetővé a Garabonciás
Osztag létezése. Ötletes és életszagú urban fantasy, ezért ha valakit érdekel
egy valóságosnak tűnő szörnyvadász gittegylet harca a ma élő rémekkel – legyen
az akár helyi oligarchia, akár reneszánsz vámpír -, akkor olvassa el bátran.
Azok, akik hajlamosak túlromantizálni a fantasy
lényeket, vagy szeretik a kedvelhető/szimpatikus központi karaktereket, vagy
nem kedvelik a folyamatosan elégedetlenkedő főszereplőket, nem fogják
megtalálni a számításukat, ahogy én sem találtam. Jobban kedvelem a kevésbé
realista fantasykat. (Ejj, ez de rosszul
hangzik… A lényeg az, hogy nem vagyok célközönség. )
Értékelés: 3
Folytatnám?
Nem, bár látom a potenciált a sorozatban és az egész
Garabonciás Osztagban. Sajnos a Hollóemberen kívül egyetlen másik magyar
szuperhős nem fogott meg. (A következő részben Pannónia Parancsnok a központi
karakter, és őt abszolút nem bírtam...)
Kedvcsináló idézetek:
v
Ahhoz képest, hogy az emberiség védelmére tett
fogadalmat, amit az élete árán is betartott volna, az egyénekkel nehezen jött
ki.
v
Papként persze értenie kellett volna a
vigasznyújtáshoz, a lelki segítséghez, de itt újra szembesült régi nagy
bajával; ő a komondor volt, nem pedig a pásztor. Inkább az Ószövetség hatalmas
Istenét szolgálta, mint az Újszövetség szeretetre és türelemre tanító Jézusát.
v
– Már annyiszor mondtam neked, hogy nem olyanok,
mint az Alkonyatban.
– Az Alkonyatban is voltak gonik.
– A valóságban mind azok.
– Talán muszáj nekik az lenni. Ha lenne más
választásuk, lehet, hogy nem ölnének embereket.
Gábor inkább bele sem gondolt, mit válaszolna, ha
mástól hallja ugyanezt a gondolatsort. – Lilla, harminc éve csinálom, jóságos
vámpírkát még egyet sem láttam, de kifacsart embert többet, mint ahány
ismerősöd van a facebookon. Hidd el, így megy ez.
– Akkor hát ezért lettél vámpírvadász?
– Persze. De ne értsd félre, nem a bosszúállás
kedvéért, hanem a megelőzés végett.
vvvvv
A képek a könyvhöz tartozó tábláról származnak:
vvvvv
Sajnálom, hogy végül nem jött be.
VálaszTörlésNe sajnáld, mert régóta kíváncsi voltam már rá! :)
Törlés