Egyvalamiben viszont a fák és a varjak – sőt a természet minden lénye – megegyeznek. Ez pedig az a törvény, hogy nem szabad szóba állnunk az emberekkel.
A törvény a mi védelmünket szolgálja.
Legalábbis elméletben.
Sokszor eltűnődöm azon, hogy ez a nagy hallgatás vajon jó-e. Olyan sokszor szerettem volna megszólalni, beleavatkozni valamibe, segíteni az embereknek. Aztán mégsem szóltam egy szót sem. Mert a törvény az törvény, amióta világ a világ.
|
Fülszöveg:
✿
Helló! Én egy öreg északi vörös tölgyfa vagyok, de a barátaim csak Vörösnek hívnak. Régóta nagy gonddal őrzöm a környéket egy Bongó nevű varjú és számos kis állat társaságában, akik az odvaimban rendezték be lakásukat. És még egy fontos dolog: az itt élő emberek minden évben, május elsején eljönnek, hogy az ágaimra kötözzék a kívánságaikat. Az álmok, vágyak és remények suttogó fája vagyok. Egy kívánságfa. Eddig csendesen figyeltem az élet körforgását, és sohasem avatkoztam közbe. De úgy tűnik, sok-sok év után ki akarnak vágni, így itt az idő, hogy most, utoljára én magam teljesítsem egy különleges kislány kívánságát. Elmesélem hát neked ezt a történetet a barátságról és a szeretet erejéről. Nyisd ki a füled!
Könyv információk:
Eredeti mű: Wishtree
Eredeti megjelenés éve: 2017
Maxim, Szeged, 2019
200 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789634991229 ·
Fordította: Abrudán Katalin
|
✿
Kiadói sorozat:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért figyeltem fel a könyvre?
2017-ben láttam meg a Goodreads Choice Award döntősei között, és azonnal megtetszett a borítója meg a fülszövege. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy érkezik magyarul.
A történetről...
Elbeszélőnk egy 216 évgyűrűs Vörös nevű vörös tölgy, aki tele van gyönyörű gondolatokkal, érdekes megfigyelésekkel és vicces lakókkal. A lakói sokfélék: akadnak borzok, oposszumok, baglyok és mosómedvék is köztük, de a legjobb barátja egy Bongó nevű varjúlány. Vörösre mindenféle kívánságokkal teleírt anyagot szoktak aggatni, mert a népszokás szerint ő egy kívánságokat teljesítő "rongyos bokor" vagy "kívánságfa". Újabban minden este a lombja alá ül egy Tamar nevű muszlim kislány, akinek az állatokon kívül nincsenek barátai, és valami oknál fogva a családjával se barátkoznak a környéken élők... sőt néha dühös beszólásokat is kapnak.
Vörös egy roppant békés, mindenkit toleráló és mindent elfogadó bölcs fa, ám amikor belevésnek egy TŰNJ EL! feliratot, akkor nem bírja tovább. A sztori érdekes fordulatot vesz, hiszen nem elég, hogy ki akarják vágatni őt, elhatározza, hogy teljesíti Tamar kívánságát.
Szerintem...
Rég olvastam ennyire tüneményes és szívhez szóló történetet! Nagyon élveztem Vörös elbeszélését, filozofálgatásait, de még a tényleg bénácska favicceit is, amiken Bongó is csak sóhajtozni tudott. Egyrészt mesél a fák és a különféle állatok elnevezési szokásairól, és én teljesen odáig vagyok ezekért a részekért a mesében, mert nagyon jópofák! Tudtátok, hogy mindegyik mosómedvét TE-nek hívják, mert feledékenyek? Vagy hogy az oposszumok arról nevezik el magukat, amitől félnek (pl. SzőrösPók)? IMÁDTAM!
Másrészt ott van a kívánságos része a sztorinak, ami annyira kedves! Nekem nagyon szimpatikus a gondolat, hogy a kívánságomat elsuttogjam egy fának, majd lazán az egyik ágára kössem az anyagdarabot, amire le is írtam a vágyam, és miután sokan így tettünk, kapunk egy érdekesen-viccesen feldíszített fát. Maga a történet pedig ezt a két lényeges dolgot - a fa lakóit és a kívánságokat - összeköti egy bevándorló kislánnyal, akinek nincsenek barátaim ezért kíván egyet magának, és az állatok segítenek Vörösnek teljesíteni azt.
– Na, de Vörös! Te nem a kívánságok teljesítője vagy! Te az a hely vagy, ahol a kívánságokat összegyűjtik. Te csak egy… egy lombos szemeteskuka vagy. Jó értelemben véve!
– Kétszáztizenhat évgyűrű növesztésén át ültem a gyökereimen, és hallgattam az emberek kívánságait. És úgy sejtem, hogy azok a kívánságok nagyon sokszor nem teljesültek. Bongó megigazgatta egyik kiálló tollát.
– Van úgy, hogy az a legjobb. Emlékezz csak vissza az óvónénire, aki buldózerre vágyott!
– Túlságosan is passzív vagyok. Csak ülök itt, és nézem, hogy mi folyik a világban.
– Vörös! Hiszen fa vagy! Amiről beszélsz, az lényegében a munkaköröd.
|
Persze ott van a háttérben a komoly mondanivaló is, hogy nem fogadunk be másokat, nem törődünk egymással, zokszó nélkül megválunk olyan dolgoktól, amik régóta életünk szerves részét képezik... és Vörösnek mindenről megvan a maga véleménye, amit őszintén az olvasó elé tár. Legyen szó akár fakivágásról, akár migránsokról, akár barátságról, akár elnevezésről, mindent elmesél nekünk és mindenhez hozzáfűz valamit - akár emléket, akár egy mástól hallott történetet.
Összességében
Kedvenc: az elnevezések!
Értékelés: 5
Külföldi borítók:
Kedvcsináló idézetek:
✿
A borzok mindig kellemes illatok után nevezik el magukat. Nem tudom, hogy azért csinálják-e, mert kissé érzékenyek a saját szagukkal kapcsolatos híresztelésekre, vagy egyszerűen csak ilyen ironikus a humoruk.
✿
Szóval, szóba elegyedünk-e az emberekkel? Beszélgetünk-e velük, úgy igazából? Használjuk-e mi is ezt a képességet, ami kizárólag az emberre jellemző? Jó kérdés. Hiszen a fáknak végtére is meglehetősen bonyolult kapcsolatuk van az emberrel. Az egyik pillanatban még ölelgetnek minket. A másikban meg asztalokat és nyelvleszorító spatulákat készítenek belőlünk.
✿
Szerintem Bongó túlságosan is pesszimista, ahhoz képest, hogy milyen fiatal madár.
Bongó szerint én túlságosan is optimista vagyok, ahhoz képest, hogy milyen vén fa vagyok.
És ez igaz. Optimista vagyok. Szeretek előre tekinteni. Öreg vagyok, és sok mindent láttam: jót is, rosszat is. De sokkal több jót láttam, mint rosszat.
Úgyhogy Bongó és én abban egyetértünk, hogy nem muszáj mindig egyetérteni. És ez jól is van így.
Bongó szerint én túlságosan is optimista vagyok, ahhoz képest, hogy milyen vén fa vagyok.
És ez igaz. Optimista vagyok. Szeretek előre tekinteni. Öreg vagyok, és sok mindent láttam: jót is, rosszat is. De sokkal több jót láttam, mint rosszat.
Úgyhogy Bongó és én abban egyetértünk, hogy nem muszáj mindig egyetérteni. És ez jól is van így.
✿✿✿✿✿
A képek a Pinterest táblámról származnak:
Wishtree a GoodReads-en.
✿✿✿✿✿
A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Katherine Applegate: Kívánságfa című gyerekkönyve, mely a 2017-es Goodreads Choice Awards legjobb gyerekkönyv szavazásán a fináléba jutott. A 216 éves vörös tölgyfa történetét ő maga meséli el, amit kortól függetlenül ajánlunk az olvasók figyelmébe. Kövesd az öt állomásos blogturnét, és játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a 3 példány egyikét a kiadó felajánlásában.
Nyereményjáték:
Mennyire ismered a fákat? A játék során érdekes állításokat teszünk közzé a fákkal kapcsolatban, azt kell eldöntenetek, igaz vagy hamis az adott mondat. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a választ!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Sok szerencsét!
|
A tölgyfa makkja egy átlagos erdőben több mint 100 állatfaj fő táplálékforrását jelenti.
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
12.05. Kelly & Lupi olvas
12.08. Olvasónapló 12.11. Flora the Sweaterist 12.14. Hagyjatok! Olvasok! 12.17. Sorok között |
Hű, de jónak tűnik! :)
VálaszTörlés