2019. december 19., csütörtök



Jay McLean: Kick Push - Lebegés (Lebegés 1.) | BTK ajánló




– Igen, Tommy ma hároméves, vagyis épp három éve neveled őt. Te neveled őt. És eszméletlen jól csinálod, mert nézz csak rá – mondja a képekre mutatva –, nézd, milyen szép! Milyen boldog! Ez a te érdemed, Josh! Olyan életet adtál neki, amiben lehet mosolyogni. – Egy pillanatra elhallgat. – Nem csak Tommy születésnapját ünnepeljük ma. Hanem téged is.



Fülszöveg:
A deszkázásban van egy utánozhatatlan pillanat. Egyetlen másodpercig tart az egész. Ha jó vagy, kettőig. Ha nagyon jó, háromig. A pillanat, amikor a levegőben vagy, a deszka valahol alattad, körülötted pedig semmi más, csak a lendület szele. A lebegés.
Tizenhat éves énem úgy gondolta, ez a legjobb érzés a világon. Aztán tizenhét évesen született egy kisfiam. És onnantól minden pillanat utánozhatatlanná vált. Még az a fájdalmas pillanat is, amikor az anyja elhagyott minket.
Tizenhét éves. Egyedülálló. Apa.
Ez lett az életem. Mégis valahogy mindennap megtaláltam a lebegés érzését; vagy legalábbis elhitettem magammal. De hazudtam – magamnak és a környezetemnek is.
Mindaddig, amíg fel nem bukkant ő: kreol bőr, hollófekete haj, smaragdszínű szemek.
Tudod, mi a szívás abban, ha a levegőben vagy? Valahogy le is kell jönni onnan. Van, hogy sikerül a trükk és a deszkára érkezel. Aztán ellököd magad és gurulsz tovább. De van, hogy elbuksz. Méghozzá nagyot. Olyankor pedig nem könnyű felállni, leporolni magad és újrakezdeni. Különösen akkor, ha a smaragdszín szemű lány droggá vált az életedben, te pedig méreggé az övében.

Könyv információk:

Eredeti mű: Jay McLean: Kick Push
Eredeti megjelenés éve: 2015
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
352 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634576433 ·
Fordította: Pulai Veronika
Sorozat:
2. Coast
(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

A történetről…

Történetünk kezdetén a 16 éves Joshsal közli a barátnője, Natalie, hogy terhes, és végül nem vetetik el a gyermeket, hanem megfogadják, hogy együtt végigcsinálják. A fiú szülei elhajtják, a lány szülei befogadják őket, ám nem sokkal később a lányuk olajra lép, mert nem bírja a babázást, és a kedves nagyszülők kiteszik az utcára a fiút és az unokájukat, Tommyt... Egy kissé furcsa, Hawaii-ról származó hölgy, Chazarae befogadja Josht és a kisfiát, akinek az idős nő segítségével sikerül is talpra állnia, majd egy évvel később felbukkan a nagybátyja és munkát ajánl neki. (Minimális spoiler: Apu nyilván nem büszkélkedett el a féltestvérének a fia kitagadásával meg az unokával, ezért ez egy szuper érdekes találkozás volt a könyvben! :D)


Egy kisebb ugrás után, Tommy 3 éves kora körül felbukkan az idős néni kissé ingatag lelki világú, majdnem néma unokája, Becca, aki szép lassan beilleszkedik a kis családba. Becca egy titok, hiszen nem elég, hogy halk szavú, csendes és nem igazán beszél a múltjáról vagy a családjáról, képtelen elviselni azt is, ha hozzáérnek… Persze Josh felfigyel a smaragdszemű lányra.

Szerintem…

Rengeteg érzés kavarog bennem, ha erre a történetre gondolok… Nagyon érzelmes sztori, ami tele van tűzdelve drámai pillanatokkal, dühkitörésekkel és sírásrohamokkal. Őszintén szólva nehéz eldöntenem, hogy tetszett-e, mert a szívem és az eszem két külön véleményen van a regénnyel kapcsolatban. Gyönyörűen megírt, ötletes történet, aminek az alapsztorijához hasonlóval még nem találkoztam. Nem volt még szerencsém babával egyedül maradó fiatal apukával, pláne nem olyannal, akit kitagadnak a szülei és feladja élete álmát a fia boldogságáért. (Oké, nem feladja, hanem onnantól fogva, hogy megszületett Tommy Josh élete álma a kisfia felnevelése lett.)


A regény hangvétele mindig tökéletesen alkalmazkodik az aktuális állapotokhoz, vagyis ha kell, akkor érzelmes, felkavaró, dühös, agresszív, torokszorító, szomorú, et cetera. Én imádom, ha ennyire átjönnek a főszereplők érzelmei, ha ennyire sikerül egy hullámhosszra kerülnöm velük olvasás közben. Egyébként emiatt egészen gyorsan haladós volt számomra a regény!


Az utolsó személy, aki őszintén elfogadott, Chazarae volt, és meggyőződésem, hogy az is csak valamilyen felsőbb hatalom műve lehetett. Nem vagyok vallásos, és nem hiszek Istenben, legfeljebb olyankor, amikor egy csendes, de néha kissé bogaras hawaii nénike formájában jelenik meg, aki beszél a növényeihez.


Amit szerettem…

Nagyon szerettem Josht, és a kisfiát, Tommyt. Josh egy olyan férfipéldakép, amilyennel nagyon ritkán találkozom az irodalomban, hiszen konkrétan bármit megtenne a kisfiáért, a kisfia mosolyáért és a boldogságáért, amit lenyűgözőnek tartok. El sem tudom képzelni, hogy bírt megbirkózni mindennel, és hogy micsoda akaraterő van benne…! De szerettem azt is, ahogy igyekszik megtanítani a fiának a gördeszkázást, a sportot, amit az édesapjától tanult. Szimpatikus karakter, habár vannak dühkitörései, de szerintem annyit nyelt már életében, hogy én nem csodálkoztam a kiakadásain…

Imádtam, ahogy Josh lúzerkedett Beccával a közös pillanataikban, amennyi drámát kaptam a párosuktól, legalább annyi vicces részük is volt. Persze az abszolút kedvencem Tommy volt, aki irtó édes párost alkotott akár Beccával, akár Joshsal volt éppen közös része. Természetesen a fiatalok hobbijait – a deszkázást és a fotózást – nagyon bírtam, és mert mindkettővel foglalkoztam már az életem során, közelebb került hozzám a történet is.

Amit nem szerettem…

A regény Josh és Becca szemszögeit (E/1) váltogatva meséli el szerelmi drámájukat, és míg Josh részeiért odáig voltam, addig Becca fejezeteit nem szerettem, ahogy a lányt sem. Becca egy nagyon érdekes, ám széttraumatizált karakter [OFF: eddig eszembe se jutott, hogy létezhetne ez a szó], és bár nem vagyok egy ősanya típus, még én sem engedtem volna a gyermekem közelébe az első „rohama” után, amíg nem tudom, hogy mi a kattanása... Azt hiszem, kicsit haragudtam a nagyijára is, amiért nem fogta fel, hogy a családdal való megismerkedés meg az új otthon helyett egy intézet kellett volna a lánynak, ahol egy pszichiáter megkezelgeti. Egyedül Becca reakciói miatt húztam fel magam a könyv egyes részeinél, mert borzasztóan reagált… (No spoiler!) …bármire. (Egyébként odacsapott nekem érzelmileg a háttértörténete, de empatikusabb lettem volna, ha hamarabb észhez tér valamivel kapcsolatban. Még mindig no spoiler... A könyv legvégére mindenesetre már nem utáltam.)

Összességében

Míg a szívemnek tetszett ez a szépen elbeszélt romantikus dráma, addig az eszem többször is kiakadt a lehetetlen reakciókon, semmiből jött hisztiken és bosszantó fordulatokon. Amennyire imádtam Josht (és Tommyt), annyira távol éreztem magamtól Beccát. Egy pontig érdekes volt a lány titokzatossága, majd mind jobban idegesített, hogy nem derült ki semmi vele kapcsolatban, pedig Josh igazán megérdemelte volna, hogy megtudja, hogy kit enged a gyermeke közelébe…
Érdekes történet, és úgy gondolom, hogy mindenképpen különleges élmény volt elolvasni. Most egyelőre várom a folytatását, ugyanis a vége annyira tetszett, hogy kíváncsi lettem!

Kedvencek: Tommy, Josh, deszkázás, fotózás, elbakizott romantikus pillanatok, Robby és Kim, Chris (a „rajongó”)

Értékelés: 3,5


Ajánlom: Ha szereted a cuki gyerek mellékszereplőket és/vagy a kedves, idősebb segítőket. Érdekel, hogy milyen megpróbáltatásokon megy keresztül egy (fiatal) egyedülálló szülő. Ha szereted a gördeszkás témájú sztorikat.
Nem ajánlom: Ha nem szeretsz összetört/ megtört/ traumatizált/ elhagyott emberekről olvasni.

Külföldi borítók:

Kedvcsináló idézetek:
v
Josh dolgozik, és legtöbbször Tommyt is magával viszi. Kivéve szerdánként. Szerdánként Tommy itt marad. A szerda a kedvenc napom a héten. Tommy Beccinek hív. Szeretem. És őt is szeretem. Meg is mondtam neki. És azt is, hogy ő a legjobb barátom. Azt felelte, én is az övé. Vagyis már legjobb barátok vagyunk. Barátok, akik beszéd nélkül is értik egymást. Ha suttogok, ő is suttog, mert azt hiszi, játszunk. Ha megszólalok, nem tart tök gáznak.
Pedig gáz vagyok.
De ő nem tudja, és ezt imádom.
v
– Jól vagy? – kérdezi, miután befejezem.
Böfögök.
Egyenesen az arcába.
Basszus, mekkora paraszt vagyok!
– Becca, menekülj!
– Mi van? – kérdezi kuncogva.
– Komolyan mondom, menekülj, tök gáz vagyok.
– Nem vagy gáz – suttogja lágy pillantással és széles mosollyal. Elneveti magát, és nem tudok mit tenni, én is vele nevetek.
A kocsi padlójára hajítom az üres palackot.
– Az van, hogy… régóta nem csináltam ilyet, kész idegroncs vagyok, te meg… annyira félelmetes vagy.
– Félelmetes? Én? – kérdezi hitetlenkedve.
– Persze – válaszolom, de még mindig nem nézek rá. – Nézel te tükörbe, Becca? A szépséged önmagában is félelmetes, az meg, hogy csókolózunk…
v
Nincs annál szomorúbb és kegyetlenebb, mint amikor valaki, akit szeretsz, a szemed előtt hullik darabokra, te pedig semmit sem mondhatsz vagy tehetsz, hogy segíts rajta.

v v v v v
A képek a Pinterest táblámról származnak:
A könyv kiadásai a GoodReads-en: Kick, Push
v v v v v

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában végre hazánkba is megérkezett Jay McLean: Kick, Push - Lebegés című nagysikerű regénye, amelyben egy fiúnak a profi gördeszkás karrier kapujában, 17 évesen kell az apaság szépségeivel és nehézségeivel szembenéznie. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három könyvpéldány egyikét!



Nyereményjáték:

A könyvben központi szerepet kap a gördeszkázás. A turné állomásain profi gördeszkások fotóit találjátok meg, a feladat pedig az, hogy a rafflecopter dobozba beírjátok az adott blogon található sportoló nevét. A játék végén a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásának köszönhetően három példányt sorsolunk ki a könyvből.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése