Hagyjatok! Olvasok!: 180 seconds - 180 másodperc | Blogturné Extra (kedvenc idézeteim)

A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra

Karácsonyra egy új Jessica Park regénnyel kedveskedett nekünk a Könyvmolyképző Kiadó. A mindent elsöprő szerelmi történetről a Blogturné Klub tagjai mesélnek és extra állomásokat is találsz a turnén.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Három perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet.

Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.

Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…

Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.

A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik. (Fülszöveg folytatása…)

Kiadó: Könyvmolyképző

368 oldal · puhatáblás ·

ISBN: 9789634576747

Fordította: Soponyai Alexandra Bianka

Eredeti mű: 180 Seconds

Eredeti megjelenés éve: 2017

VEDD MEG! / OLVASS BELE! / MOLY.HU / GOODREADS

<< ÉRTÉKELÉS >>

--- Olvassatok tovább az extrához! ---

vvvvv

– Simon?

– Igen, Allison?

Sóhajtok, és veszek néhány lélegzetet, miközben a kanapéból kilógó ocsmány cérnaszálakkal játszadozom. – Majdnem biztos vagyok benne, hogy szarvai vannak a csajnak.

Simon megvonja a vállát.

– Azért erre nem vennék mérget. – Szünetet tart. – Habár…

– Habár mi? – kérdezem, és a hangomban iszonyat cseng.

Hosszú csönd következik, amitől ideges leszek. Végül Simon nagyon lassan így szól:

– Azért egy szarva lehet, hogy van.

Felé rántom a fejemet, és rámeredek.

Simon tapsol egyet, és megpróbál kicsikarni belőlem egy mosolyt.

– Mint egy egyszarvúnak! Ó, te jó ég, lehet, hogy a szobatársad egy egyszarvú!

– Hé! Most már elég legyen! – szól rám élesen. – Itt vagy nekem te! Mit szoktam mindig mondani?

Kavarog a fejem.

– Nem tudom…

– Kapaszkodj bele abba az egyvalakibe. Emlékszel? Te itt vagy nekem, neked meg itt vagyok én. Ha pedig elég szerencsés vagy ahhoz, hogy találj egy – csak egyetlen egy – embert ebben a szívtelen világban, aki miatt az egésznek van értelme, akit szeretsz, akiben bízol, és akiért ölnél, akkor kapaszkodj bele, de baromi szorosan, mert valószínűleg ez minden, amit valaha kapni fogsz. Nekünk pedig megadatott ez – mondja Steffi magabiztosan.

Az életem nem más, mint puzzle-darabok összessége, amik sosem fognak egyetlen egésszé összeállni.

– Azért vágtam bele a jelenetünket a videóba, mert valami nagyon különleges történt. Valami, ami hatással volt rám, és ez teljesen felkészületlenül ért. Szeretnéd, hogy elmagyarázzam? Nem vagyok biztos benne, hogy el tudnám. Egyszerűen… – Úgy tűnik, kezdi kényelmetlenül érezni magát. – A lényed egyszerűen magával ragadott. Nem hiszem, hogy valaha is ennyire összehangolódtam volna bárkivel. Mintha belemásztál volna a fejembe, hallgattál, kérdéseket tettél fel, vigasztaltál, közeledtél felém. – Esben hitetlenkedve felnevet, amit nagyon is átérzek, majd beletúr a hajába, és fészkelődni kezd a székén.

Talán csak a gin miatt vagyok hajlandó beismerni, de Esben tényleg állati helyes. Lassan felemelem az egyik kezemet, és az arcához érintem az ujjbegyeim. Esben rezzenéstelenül ül, miközben végigsimítom az arcát, követem az állkapcsa határozott vonalát egészen az álla alá. Aztán a kézfejemmel centiméterről centiméterre haladva visszatérek oda, ahonnan elindultak az ujjaim. Örökké tudnám érinteni ezt a bőrt.

– Megborotválkoztál – mondom.

– Igen – válaszolja mosolyogva.

– Esben.

– Igen, Allison?

– Kaphatnék még egy kis sajtos makarónit? Még mindig részeg vagyok egy kicsit, és éhes is.

– Hát persze – nevet.

Lehet, hogy megint sírva fogok fakadni.

Simon küldött nekem egy plüssmacit. Egy gesztenyebarna plüssmacit, hosszú, lógó kezekkel és lábakkal, pöttyös masnival a nyakában. Szorosan magamhoz ölelem, és behunyom a szememet. Soha, senkitől nem kaptam még plüssállatot, és ez a felismerés mélységesen megrendít. Ez megbocsáthatatlan és feldolgozhatatlan. A nevelőszüleimnek valószínűleg eszébe sem jutott, hogy nincs plüssállatom. Őszinte mosollyal az arcomon lövök egy szelfit, és elküldöm Simonnak. Szinte azonnal válaszol: Minden gyereknek jár egy plüssállat. Túl öreg vagy hozzá, és már akkor is az voltál, amikor találkoztunk, de… minden apa tartozik a gyerekének egy plüssmacival, szóval jobb későn, mint soha.

Behunyom a szememet, és tovább ölelem a macit. Mély levegőt veszek. Jobb későn, mint soha. Igen.

– Ha egy listára vágysz az indokaimról, azt megadhatom neked. Szép vagy és édes és harcias. Érdekes vagy és vicces és furi. Hatalmas erővel rendelkezel, ami különösen vonzó számomra. Arról nem is beszélve, hogy állati jól csókolsz. Jobban, mint bárki. De az igazság valójában annyi, hogy… – Esben fészkelődni kezd ültében, ami szerintem szükségtelen bizonytalanságot fejez ki. – Nem kedvelhetlek csak úgy, magyarázat nélkül? Egyszerűen, mert kedvellek?

Amíg a mikró a háttérben duruzsol, a videó alatti kommenteket olvasgatom. Felfoghatatlanul sok van. Több mint tízezer. Elolvasok pár sort, majd lejjebb görgetek, aztán végigfutok még néhányon.

– Mi az az instalove? – Rávetem magamat a második adag sajtos makarónira, Esben pedig oldalvást fekszik az ágyon, a fejét a kezén támasztja.

– Ó… – Úgy istenigazából elpirul, és az a gyanúm, hogy ez nem sűrűn esik meg vele. – Ööö… ez egy kicsit kínos…

– Csomóan az instalove hashtaget emlegetik velünk kapcsolatban.

– Valójában az számít igazán, mit teszel az ilyen pillanatok után.

A világ mintha egyre gyorsabban és hevesebben forogna velem, és bár megállíthatnám, nem teszem. Kockáztatok.

– És te mit fogsz tenni? – kérdem Esbentől.

Esben elgondolkodva méreget.

– Várok. Várni fogok.

– Mégis mire?

– Rád.

– Ó.

10.

Lenyűgöző, hogy erőlködés nélkül is képes mindig kiegyensúlyozottnak látszani, még akkor is, amikor ez nem különösebben indokolt.

Nyereményjáték:

Jessica Park neve a hazai olvasók előtt sem ismeretlen, több regénye is megjelent már itthon.

A mostani játék során minden állomáson egy Jessica Park regényből találtok idézetet, a feladatotok, hogy rájöjjetek mely regényből idézünk, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a választ :)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)