Agatha Christie: Nyílt ​kártyákkal (Hercule Poirot 15.) | Mini-Könyvklub (könyv és film)

Mini-könyvklub 15. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

- A kérdés most már csak az, vajon tévedhet-e Hercule Poirot. - Senki sem tévedhetetlen - válaszolt ridegen Mrs. Lorrimer. - Én az vagyok - vágott vissza Poirot. - Nekem mindig igazam van. Annyira, hogy ez már-már engem is megdöbbent.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább egy nagy lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas.”

Ezt a közvélekedést cáfolja meg ez a kiváló krimi, amelyben csak négy esélyes indul, nyomában négy detektívvel. Mr. Shaitana, a különc gyűjtő, partit ad. Vendége négy olyan gyilkos, aki elkerülte az igazságszolgáltatást, valamint négy nyomozó. Két asztalnyi lelkes bridzsjátékos, akik végig egymás szeme előtt voltak. Valaki mégis élt a lehetőséggel, a házigazda pedig halott. Talán nem meglepő, hogy a fej fej melletti versenyből ismét M. Poirot kerül ki győztesen.

Hercule Poirot ismét munkában címmel is megjelent.

Könyv információk: Eredeti mű: Cards on the Table Eredeti megjelenés éve: 1936 Európa, Budapest, 2012 284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795234 · Fordította: László Zsófia	Poirot a blogon: 4. Az Ackroyd-gyilkosság 10. Gyilkosság az Orient expresszen 14. Gyilkosság Mezopotámiában 15. Agatha Christie: Nyílt kártyákkal 20. Poirot karácsonya  (befejezett)
Sorozatok, amelyekhez kötődik a könyv: Hercule Poirot 15. Battle főfelügyelő 3. Race ezredes 2. Ariadne Oliver 2.

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A történetről, a könyvről röviden

Mr. Shaitana (Alexander Siddig)

Történetünk kezdetén M. Poirot belefut egy burnótkiállításon a mások által "füstös képűnek" és színpadias külsejűnek titulált Mr. Shaitanába, aki meginvitálja belgánkat egy vacsorára, amit majd bridzsparti követ. A vacsorameghívás mellé Shaitana közli, hogy szeretné bemutatni Poirotnak a legérdekesebb kiállítási darabjait, vagyis néhány olyan embert, akik megúszták az általuk elkövetett bűncselekményeket. Amikor a híres magándetektív megérkezik a Mephisto külsejű férfi gazdagon díszített otthonába, rá kell jönnie, hogy több "kopó" is meghívást kapott. Mrs. Ariadne Oliver, a híres detektívregény írónő mellett a Scotland Yard zsenije, Battle főfelügyelő és a titkosszolgálati munkákat ellátó Race ezredes is felbukkan. Meghívást kapott még a nyílt, barátságos orvos, Dr. Roberts, a kifogástalan megjelenésű, ám hűvös Mrs. Lorrimer, a sportban és szafarikban jártas kalandor, Despard őrnagy és a félénk, halk szavú Meredith kisasszony.

A vacsora során a házigazda jó néhány célzást elejt mindenféle méreggel, elsülő fegyverrel és más dolgokkal elkövetett "balesetekre", illetve orvosi eljárási hibákra, és ezt követően két külön szobába tereli a bridzsezőket. Az egyik szobában a kopók kapnak asztalt, a másikban a többiek, míg Mr. Shaitana csak iszogató szemlélődőként vesz részt a játékban. Az est végén a házigazda a kandalló előtti fotelben ül holtan, akit leszúrtak valamikor a bridzsparti közben. A négy kopó együtt kezdi meg felderíteni a bűncselekményt...

Kép a filmből. A négy "kopó" a bridzspartikat elemzi.

Szerintem…

Igyekszem minden évben legalább egy Agatha Christie könyvet elolvasni, ugyanis az édesanyám hatalmas rajongója az írónőnek, és szinte mindegyik regénye meg is van a polcon... Valamelyiket jobban szereti, valamelyiket kevésbé, és sajnos ez a könyv sem a szíve csücske - [Szerinte unalmas a történet, de erről Poirot Hastings kapitánya is ugyanígy vélekedik, ahogy a szerző előszavából kiderül. :D] -, így nehéz szívvel álltam neki az olvasásnak. [Persze csak miután vagy háromszor elolvastam Vegazus Tudnivalók a bridzsről témájú bejegyzését, hogy értsek is valamit a sztoriból.] 

Kezdjük ott, hogy szerintem ez egy remek történet! Nagyon izgalmas, hogy egy különcöt megölnek a saját vendégei, mert attól félnek, hogy valami kompromittálót tud róluk mondani a vacsorára hívott nyomozóknak. Ráadásul végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy Mr. Shaitana vajon tudta, hogy meg fog halni? Direkt ejtett el kétértelmű célzásokat? Léteznek ennyire flúgos emberek? És az is kérdéses, hogy vajon tényleg mind a négy átlag meghívott elkövette-e a bűncselekményt, amellyel gyanúba keveredett a házigazda, majd a nyomozók előtt is. Tetszett, ahogy egyre több és több apró részletet tudunk meg a világfi Dr. Robertsről és a titokzatos módon elhalálozott Craddock házaspárról, Anne Meredith "munkahelyi" titkairól, Despard őrnagy vadregényes túravezetéseiről Dél-Amerikába, ahonnan valaki nem tért vissza. 

– Szerinted okos ez a Poirot? – Nem olyan, mint Sherlock Holmes – mondta Rhoda. – Gondolom, a maga idejében egészen jó agy lehetett. De most már persze gyagyás, hiszen van vagy hatvanéves.

Mrs. Oliver és M. Poirot

A regény épp annyira humoros, amennyire egy detektívregény humoros lehet. Poirot mindig egy picit komikus figura, gyakran élcelődnek a kinézetén és a stílusán, de én most először találkoztam olyan résszel, ahol rendesen kiakadt. Van a regényben egy rész, ahol Poirot Mrs. Lorrimerrel beszélget, és egy ponton meggyanúsítja a nőt, hogy hazudik neki, ugyanis ha igazat mond, akkor Poirot téved, márpedig Poirot sosem téved! Iszonyatosan élveztem, ahogy ragel, ahogy kicsit önmagából kifordulva kikéri magának a tévedhetetlenségét. A történetet abszolút Poirot és Mrs. Oliver vitte előre nálam, ugyanis imádtam, ahogy a gyanús, múltbéli halálesetek körül szaglásznak! [Magáért Mrs. Oliverért nem voltam oda, mert elég visszatetsző számomra a nyomozási stílusa... vagyis a női megérzés alapján hadd ne csukjunk le embereket, pls.] Mármint Poirot inkább másfelől közelített a nyomozás felé - szobaleírást kért a kihallgatottaktól, illetve azt, hogy idézzék vissza a bridzsparti leosztásait neki -, míg Mrs. Oliver mindenbe beleütötte az orrát, de tulajdonképpen egyre csak azt hangoztatta, hogy szerinte "XY" a gyilkos, mert a női megérzése azt súgja, és sokkal jobban mennének a dolgok, ha a Scotland Yardon nőuralom lenne. 

[Mrs. Ariadne Oliver kapcsán volt egy érdekes beszélgetésünk Vegazussal, ugyanis szerinte Agatha Christie önmagát figurázta ki ebben a hölgyben. Az egyik érve az, hogy a regénybéli írónőnek van egy finn magándetektíve, akit Sven Hjersonnak hívnak... Nos, nekem eszembe sem jutott ez írónők közötti párhuzam, de igaznak bizonyult a felvetés! Egy kicsit utána olvasva a hasonlóságnak rátaláltam arra az információra, hogy Ariadne Oliver szívesen meggyilkolná Sven Hjersont, akit szívből utál, méghozzá azért, mert kezdetben nem tudott semmit a finnekről és emiatt pontatlanul írt (A pontatlanságot említi is a könyvben!), mint ahogy Agatha Christie is ezt nyilatkozta Hercule Poirot-val kapcsolatban. Amennyire szeretem AC-t, annyira nem kedveltem Mrs. Olivert, és különösen bántott az a rész a történetben, ahol unalmas munkaként hivatkozik az írásra... Csak remélni merem, hogy AC nem érzett így...]

Összességében…

Ez bizony 228 oldalnyi tömény izgalom volt annak ellenére, hogy hiába olvastam utána, lövésem sincs a bridzs szabályairól. Tetszett Poirot, szerettem a sok kopót, akik mind a múltbéli, ám megúszott bűncselekményekről próbáltak mind többet megtudni. 
Nagyon szerettem volna szeretni Despard őrnagyot, aki egyébként Mr. Shaitana után a legizgalmasabb karakter volt a történetben, ám aki valami elképesztő módon rasszista... Zavart, hogy többször is leszólta a házigazdát, amiért nem egy "manly man" karakter, vagyis nem férfihoz illő a szobája a sok selyem meg brokát miatt, túl hosszú a haja, satöbbi.

A gyilkost nyilván most sem találtam el, mert úgy meg van csavarva a végére a történet, hogy nem győztem feldolgozni az eseményeket. Tulajdonképpen nem volt rossz a regény lezárása, mert tényleg nagyon csavaros és izgalmas, de a filmbéli lezárást sokkal jobban szerettem.

Értékelés: 4

Érdekesség Vegazusnál: Tudnivalók a bridzsről a Nyílt kártyákkal c. Agatha Christie könyvhöz

SOROZAT: Agatha Christie: Poirot (1989–2013):

10. évad 2. rész

Nyílt kártyákkal / Cards on the Table (2005)

Szeretem David Suchet Poirot karakterét, így tudtam, hogy olvasás után nekiugrom a filmnek. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy megnézem angolul is, majd magyar szinkronnal is, de úgy alakult, hogy Vegazussal megnéztük eredetiben (azért volt, hogy párszor belekérdeztem, hogy 1-1 szó mit jelent). Tulajdonképpen totál érthető átlag angoltudással, de miután megnéztem a magyar verziót, rá kellett döbbennem, hogy az eredeti verzió nagyon vérszegény... A magyar hangok éltek, átjött a humor is, és sokkal sejtelmesebb volt az egész. (Szóval kivételesen nem az eredeti verziót ajánlom!) Ettől eltekintve mindegyik színészt remek választásnak tartom a szerepre, nagyon illettek a filmbéli karaktereikhez (és a könyvbélieket is hasonlóan képzeltem el, mégha nem is épp így voltak leírva).

A történet jó ideig hűen követi a könyvet, majd egy éles kanyarral megy az egész a levesbe.... Oké, nem az egész, de a nagyja, ugyanis totál más indítékok jelennek meg a háttérben, és felbukkan pár új szál is. Adaptációnak nem a legjobb, de önálló történetként megállja a helyét.

Adaptáció: 5/2 ☆☆

!SPOILERES VÉLEMÉNY!

Nekem tetszett, hogy érdekesebbek, élettel telibbek a karakterek a filmben, mint a könyvben. Race ezredes mondjuk továbbra is egy nagy nulla volt az én szememben, mert körülbelül hagyta a másik három kopót nyomozni, alig tett egy-két fűszálat keresztbe... de a filmben legalább bedobja, hogy a főfelfügyelő is lehetett volna a tettes, hiszen ő vette észre a házigazda halálát! És ezzel egy egészen új szálat hozott be a történetbe, ugyanis kiderül, hogy a főfelügyelőnek is van vaj a füle mögött, mert Shaitanának volt néhány kompromittáló fotója róla. [Véleményem szerint szerelmesek voltak, de ez sajnos nem derült ki, ezért csak tippelni lehet az ügyükre.] A könyvhöz képest új dolog Mr. Shaitana fotómániája, és szinte mindenkiről mindenféle képeket készít hobbiból, amit én kifejezetten szerettem a filmben!

Továbbá tetszett az is, hogy Dr. Roberts történetét a Craddock házaspárral totál átírták, és ezzel eléggé feldobták a sztorit az eredetihez képest. De nem csak ők, hanem Despard őrnagy is más színt kapott, kicsit kevésbé volt rasszista [bár itt is megemlíti, hogy Shaitana nem volt eléggé férfias véleménye szerint... oh, my gosh...], és Meredith meg a barátnője, Rhoda viszonyán is változtattak a szövegkönyvesek. Tulajdonképpen jobban tetszett a film (főleg a magyar szinkronos verzió, mert szuperek a kiválasztott szinkronszínészek), mint a könyv, de mindkettő élvezetes egymástól függetlenül. Aki már olvasta könyvben, annak meglepetést fog okozni a film, és vica versa, csak ne bosszankpdjatok azon, hogy nem lett tökéletes az adaptáció! 

Rémes borítók a könyvhöz (mert szerintem vicces meglesni a legtrébb borítókat… és mert ehhez a könyvhöz nem készült igazán szép borító): 

Kedvcsináló idézetek:

v

- (...) Az írás nem különösebben élvezetes. Éppolyan kemény munka, mint bármi más.
- Pedig nem is tűnik annak - mondta Rhoda.
- Magának nem - vágott vissza Mrs. Oliver -, mert nem kell csinálnia. Én bizony munkának érzem. Vannak olyan napok, amikor csak úgy tudok dolgozni, hogy újra meg újra elmondom magamnak, mekkora összeget kaphatok a következő regény folytatásos közléséért.

v

- Nyolc ember volt jelen, valamint ő maga. Négy "kopó" és négy gyilkos.
- Lehetetlen! - kiáltott fel Mrs. Oliver. - Teljességgel lehetetlen. Egyikük sem lehet bűnöző!
Battle főfelügyelő gondterhelten csóválta a fejét.
- Mrs. Oliver, én nem volnék ebben ennyire biztos. A gyilkosok nagyon is hasonlítanak a hétköznapi emberekhez, és úgyis viselkednek. Kedvesek, csendesek, jó modorúak, és gyakran igen értelmesek.
- Ez esetben dr. Roberts a tettes - közölte határozottan Mrs. Oliver.

v

- Volt valami oka, hogy utálja Mr. Shaitanát?
- Minden okom megvolt rá.
- Hogyan? - A főfelügyelő egészen megdöbbent.
- Arra, hogy utáljam, de arra nem, hogy megöljem - mondta Despard. - Eszem ágában sem volt megölni, de istenemre, nagyon jólesett volna belerúgni. Kár, hogy most már késő.
- Miért akart volna belerúgni, Despard őrnagy?
- Mert olyan füstös képű volt, akire ez nagyon is ráfért volna. Még a csizmám orra is viszketett tőle.

vvvvv

A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek - Agatha Christie

Egyéb Hercule Poirot Mysteries #15 kiadások a GoodReadsen.

vvvvv