2020. február 25., kedd



Agatha Christie: Nyílt ​kártyákkal (Hercule Poirot 15.) | Mini-Könyvklub (könyv és film)


Mini-könyvklub 15. felvonás
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.


- A kérdés most már csak az, vajon tévedhet-e Hercule Poirot.
- Senki sem tévedhetetlen - válaszolt ridegen Mrs. Lorrimer.
- Én az vagyok - vágott vissza Poirot. - Nekem mindig igazam van. Annyira, hogy ez már-már engem is megdöbbent.


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább egy nagy lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas.”
Ezt a közvélekedést cáfolja meg ez a kiváló krimi, amelyben csak négy esélyes indul, nyomában négy detektívvel. Mr. Shaitana, a különc gyűjtő, partit ad. Vendége négy olyan gyilkos, aki elkerülte az igazságszolgáltatást, valamint négy nyomozó. Két asztalnyi lelkes bridzsjátékos, akik végig egymás szeme előtt voltak. Valaki mégis élt a lehetőséggel, a házigazda pedig halott. Talán nem meglepő, hogy a fej fej melletti versenyből ismét M. Poirot kerül ki győztesen.
Hercule Poirot ismét munkában címmel is megjelent.

Könyv információk:

Eredeti mű: Cards on the Table
Eredeti megjelenés éve: 1936
Európa, Budapest, 2012
284 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789630795234 ·
Fordította: László Zsófia
Poirot a blogon:

 (befejezett)
Sorozatok, amelyekhez kötődik a könyv:
(Az értékeléshez olvass tovább!       )
A történetről, a könyvről röviden

Mr. Shaitana (Alexander Siddig)
Történetünk kezdetén M. Poirot belefut egy burnótkiállításon a mások által "füstös képűnek" és színpadias külsejűnek titulált Mr. Shaitanába, aki meginvitálja belgánkat egy vacsorára, amit majd bridzsparti követ. A vacsorameghívás mellé Shaitana közli, hogy szeretné bemutatni Poirotnak a legérdekesebb kiállítási darabjait, vagyis néhány olyan embert, akik megúszták az általuk elkövetett bűncselekményeket. Amikor a híres magándetektív megérkezik a Mephisto külsejű férfi gazdagon díszített otthonába, rá kell jönnie, hogy több "kopó" is meghívást kapott. Mrs. Ariadne Oliver, a híres detektívregény írónő mellett a Scotland Yard zsenije, Battle főfelügyelő és a titkosszolgálati munkákat ellátó Race ezredes is felbukkan. Meghívást kapott még a nyílt, barátságos orvos, Dr. Roberts, a kifogástalan megjelenésű, ám hűvös Mrs. Lorrimer, a sportban és szafarikban jártas kalandor, Despard őrnagy és a félénk, halk szavú Meredith kisasszony.

A vacsora során a házigazda jó néhány célzást elejt mindenféle méreggel, elsülő fegyverrel és más dolgokkal elkövetett "balesetekre", illetve orvosi eljárási hibákra, és ezt követően két külön szobába tereli a bridzsezőket. Az egyik szobában a kopók kapnak asztalt, a másikban a többiek, míg Mr. Shaitana csak iszogató szemlélődőként vesz részt a játékban. Az est végén a házigazda a kandalló előtti fotelben ül holtan, akit leszúrtak valamikor a bridzsparti közben. A négy kopó együtt kezdi meg felderíteni a bűncselekményt...

Kép a filmből. A négy "kopó" a bridzspartikat elemzi.

Szerintem…

Igyekszem minden évben legalább egy Agatha Christie könyvet elolvasni, ugyanis az édesanyám hatalmas rajongója az írónőnek, és szinte mindegyik regénye meg is van a polcon... Valamelyiket jobban szereti, valamelyiket kevésbé, és sajnos ez a könyv sem a szíve csücske - [Szerinte unalmas a történet, de erről Poirot Hastings kapitánya is ugyanígy vélekedik, ahogy a szerző előszavából kiderül. :D] -, így nehéz szívvel álltam neki az olvasásnak. [Persze csak miután vagy háromszor elolvastam Vegazus Tudnivalók a bridzsről témájú bejegyzését, hogy értsek is valamit a sztoriból.] 

Kezdjük ott, hogy szerintem ez egy remek történet! Nagyon izgalmas, hogy egy különcöt megölnek a saját vendégei, mert attól félnek, hogy valami kompromittálót tud róluk mondani a vacsorára hívott nyomozóknak. Ráadásul végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy Mr. Shaitana vajon tudta, hogy meg fog halni? Direkt ejtett el kétértelmű célzásokat? Léteznek ennyire flúgos emberek? És az is kérdéses, hogy vajon tényleg mind a négy átlag meghívott elkövette-e a bűncselekményt, amellyel gyanúba keveredett a házigazda, majd a nyomozók előtt is. Tetszett, ahogy egyre több és több apró részletet tudunk meg a világfi Dr. Robertsről és a titokzatos módon elhalálozott Craddock házaspárról, Anne Meredith "munkahelyi" titkairól, Despard őrnagy vadregényes túravezetéseiről Dél-Amerikába, ahonnan valaki nem tért vissza. 


– Szerinted okos ez a Poirot?
– Nem olyan, mint Sherlock Holmes – mondta Rhoda. – Gondolom, a maga idejében egészen jó agy lehetett. De most már persze gyagyás, hiszen van vagy hatvanéves.


Mrs. Oliver és M. Poirot
A regény épp annyira humoros, amennyire egy detektívregény humoros lehet. Poirot mindig egy picit komikus figura, gyakran élcelődnek a kinézetén és a stílusán, de én most először találkoztam olyan résszel, ahol rendesen kiakadt. Van a regényben egy rész, ahol Poirot Mrs. Lorrimerrel beszélget, és egy ponton meggyanúsítja a nőt, hogy hazudik neki, ugyanis ha igazat mond, akkor Poirot téved, márpedig Poirot sosem téved! Iszonyatosan élveztem, ahogy ragel, ahogy kicsit önmagából kifordulva kikéri magának a tévedhetetlenségét. A történetet abszolút Poirot és Mrs. Oliver vitte előre nálam, ugyanis imádtam, ahogy a gyanús, múltbéli halálesetek körül szaglásznak! [Magáért Mrs. Oliverért nem voltam oda, mert elég visszatetsző számomra a nyomozási stílusa... vagyis a női megérzés alapján hadd ne csukjunk le embereket, pls.] Mármint Poirot inkább másfelől közelített a nyomozás felé - szobaleírást kért a kihallgatottaktól, illetve azt, hogy idézzék vissza a bridzsparti leosztásait neki -, míg Mrs. Oliver mindenbe beleütötte az orrát, de tulajdonképpen egyre csak azt hangoztatta, hogy szerinte "XY" a gyilkos, mert a női megérzése azt súgja, és sokkal jobban mennének a dolgok, ha a Scotland Yardon nőuralom lenne. 

[Mrs. Ariadne Oliver kapcsán volt egy érdekes beszélgetésünk Vegazussal, ugyanis szerinte Agatha Christie önmagát figurázta ki ebben a hölgyben. Az egyik érve az, hogy a regénybéli írónőnek van egy finn magándetektíve, akit Sven Hjersonnak hívnak... Nos, nekem eszembe sem jutott ez írónők közötti párhuzam, de igaznak bizonyult a felvetés! Egy kicsit utána olvasva a hasonlóságnak rátaláltam arra az információra, hogy Ariadne Oliver szívesen meggyilkolná Sven Hjersont, akit szívből utál, méghozzá azért, mert kezdetben nem tudott semmit a finnekről és emiatt pontatlanul írt (A pontatlanságot említi is a könyvben!), mint ahogy Agatha Christie is ezt nyilatkozta Hercule Poirot-val kapcsolatban. Amennyire szeretem AC-t, annyira nem kedveltem Mrs. Olivert, és különösen bántott az a rész a történetben, ahol unalmas munkaként hivatkozik az írásra... Csak remélni merem, hogy AC nem érzett így...]

Összességében…

Ez bizony 228 oldalnyi tömény izgalom volt annak ellenére, hogy hiába olvastam utána, lövésem sincs a bridzs szabályairól. Tetszett Poirot, szerettem a sok kopót, akik mind a múltbéli, ám megúszott bűncselekményekről próbáltak mind többet megtudni. 
Nagyon szerettem volna szeretni Despard őrnagyot, aki egyébként Mr. Shaitana után a legizgalmasabb karakter volt a történetben, ám aki valami elképesztő módon rasszista... Zavart, hogy többször is leszólta a házigazdát, amiért nem egy "manly man" karakter, vagyis nem férfihoz illő a szobája a sok selyem meg brokát miatt, túl hosszú a haja, satöbbi.
A gyilkost nyilván most sem találtam el, mert úgy meg van csavarva a végére a történet, hogy nem győztem feldolgozni az eseményeket. Tulajdonképpen nem volt rossz a regény lezárása, mert tényleg nagyon csavaros és izgalmas, de a filmbéli lezárást sokkal jobban szerettem.

Értékelés: 4


10. évad 2. rész
Nyílt kártyákkal / Cards on the Table (2005)

Szeretem David Suchet Poirot karakterét, így tudtam, hogy olvasás után nekiugrom a filmnek. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy megnézem angolul is, majd magyar szinkronnal is, de úgy alakult, hogy Vegazussal megnéztük eredetiben (azért volt, hogy párszor belekérdeztem, hogy 1-1 szó mit jelent). Tulajdonképpen totál érthető átlag angoltudással, de miután megnéztem a magyar verziót, rá kellett döbbennem, hogy az eredeti verzió nagyon vérszegény... A magyar hangok éltek, átjött a humor is, és sokkal sejtelmesebb volt az egész. (Szóval kivételesen nem az eredeti verziót ajánlom!) Ettől eltekintve mindegyik színészt remek választásnak tartom a szerepre, nagyon illettek a filmbéli karaktereikhez (és a könyvbélieket is hasonlóan képzeltem el, mégha nem is épp így voltak leírva).

A történet jó ideig hűen követi a könyvet, majd egy éles kanyarral megy az egész a levesbe.... Oké, nem az egész, de a nagyja, ugyanis totál más indítékok jelennek meg a háttérben, és felbukkan pár új szál is. Adaptációnak nem a legjobb, de önálló történetként megállja a helyét.

Adaptáció: 5/2 ☆☆

!SPOILERES VÉLEMÉNY!

Nekem tetszett, hogy érdekesebbek, élettel telibbek a karakterek a filmben, mint a könyvben. Race ezredes mondjuk továbbra is egy nagy nulla volt az én szememben, mert körülbelül hagyta a másik három kopót nyomozni, alig tett egy-két fűszálat keresztbe... de a filmben legalább bedobja, hogy a főfelfügyelő is lehetett volna a tettes, hiszen ő vette észre a házigazda halálát! És ezzel egy egészen új szálat hozott be a történetbe, ugyanis kiderül, hogy a főfelügyelőnek is van vaj a füle mögött, mert Shaitanának volt néhány kompromittáló fotója róla. [Véleményem szerint szerelmesek voltak, de ez sajnos nem derült ki, ezért csak tippelni lehet az ügyükre.] A könyvhöz képest új dolog Mr. Shaitana fotómániája, és szinte mindenkiről mindenféle képeket készít hobbiból, amit én kifejezetten szerettem a filmben!

Továbbá tetszett az is, hogy Dr. Roberts történetét a Craddock házaspárral totál átírták, és ezzel eléggé feldobták a sztorit az eredetihez képest. De nem csak ők, hanem Despard őrnagy is más színt kapott, kicsit kevésbé volt rasszista [bár itt is megemlíti, hogy Shaitana nem volt eléggé férfias véleménye szerint... oh, my gosh...], és Meredith meg a barátnője, Rhoda viszonyán is változtattak a szövegkönyvesek. Tulajdonképpen jobban tetszett a film (főleg a magyar szinkronos verzió, mert szuperek a kiválasztott szinkronszínészek), mint a könyv, de mindkettő élvezetes egymástól függetlenül. Aki már olvasta könyvben, annak meglepetést fog okozni a film, és vica versa, csak ne bosszankpdjatok azon, hogy nem lett tökéletes az adaptáció! 

Rémes borítók a könyvhöz (mert szerintem vicces meglesni a legtrébb borítókat… és mert ehhez a könyvhöz nem készült igazán szép borító): 


Kedvcsináló idézetek:
v
- (...) Az írás nem különösebben élvezetes. Éppolyan kemény munka, mint bármi más.
- Pedig nem is tűnik annak - mondta Rhoda.
- Magának nem - vágott vissza Mrs. Oliver -, mert nem kell csinálnia. Én bizony munkának érzem. Vannak olyan napok, amikor csak úgy tudok dolgozni, hogy újra meg újra elmondom magamnak, mekkora összeget kaphatok a következő regény folytatásos közléséért.
v
- Nyolc ember volt jelen, valamint ő maga. Négy "kopó" és négy gyilkos.
- Lehetetlen! - kiáltott fel Mrs. Oliver. - Teljességgel lehetetlen. Egyikük sem lehet bűnöző!
Battle főfelügyelő gondterhelten csóválta a fejét.
- Mrs. Oliver, én nem volnék ebben ennyire biztos. A gyilkosok nagyon is hasonlítanak a hétköznapi emberekhez, és úgyis viselkednek. Kedvesek, csendesek, jó modorúak, és gyakran igen értelmesek.
- Ez esetben dr. Roberts a tettes - közölte határozottan Mrs. Oliver.
v
- Volt valami oka, hogy utálja Mr. Shaitanát?
- Minden okom megvolt rá.
- Hogyan? - A főfelügyelő egészen megdöbbent.
- Arra, hogy utáljam, de arra nem, hogy megöljem - mondta Despard. - Eszem ágában sem volt megölni, de istenemre, nagyon jólesett volna belerúgni. Kár, hogy most már késő.
- Miért akart volna belerúgni, Despard őrnagy?
- Mert olyan füstös képű volt, akire ez nagyon is ráfért volna. Még a csizmám orra is viszketett tőle.

vvvvv
A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek - Agatha Christie
Egyéb Hercule Poirot Mysteries #15 kiadások a GoodReadsen.
vvvvv


3 megjegyzés:

  1. Hahaha, megnézted utána magyarul is? :D Jól tolod! Ezek szerint tényleg bejött a film, még jobban is mint a regény!

    VálaszTörlés
  2. Érdekes, én nem emlékszem erre a Despard féle "manly man" megjegyzésre, pedig háromszor olvastam már a könyvet :O
    Despard és Race is az átlag angol akar lenni, Race attól zseniális kém, hogy unalmasnak, kiszámíthatónak tűnik, tehát ezért bőbeszédűek, fölényesek vele az emberek. Ez is szerep nála, mint Poirot-nál az, hogy megjátssza a külföldi különcöt.
    Ó, te nem tudtál Mrs Oliverről? Jé :))
    Én imádom, ahogy kifigurázza önmagát meg valószínűleg kora feminista harcosnőit is.

    Bridzstudás szerintem még mindig nem kell az olvasáshoz, pont elég annyi, amit Poirot elmagyaráz. Ha valaki gyilkolni akar, direkt magasra licitál, hogy a társa és mindenki más az asztalnál a játékra figyeljen - ne a külvilágra.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés