Hagyjatok! Olvasok!: Julia Quinn: A herceg és én (Bridgerton család 1.)

– Ha már itt tartunk – mondta tenyerét összedörzsölve –, Daphne elmondta, miért nem sikerült megfelelő udvarlókra találnia.

– Tényleg? – kérdezte Anthony gúnyosan.

– A személyes véleményem az, hogy ez a te meg az öcséid majomszerű ragaszkodása miatt van, de ő azt mondja azért, mert senki nem tekinti romantikus hősnőnek.

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.

Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni...

Könyv információk:

Eredeti cím: The Duke and I

Eredeti megjelenés éve: 2000

GABO, Budapest, 2021

392 oldal · e-könyv

ISBN: 9789635660865 ·

Fordította: Bozai Ágota

MOLY / GOODREADS

A Bridgerton család:

1. A herceg és én

2. A vikomt, aki engem szeretett

3. Tisztességes ajánlat

4. Mr. Bridgerton csábítása

5. Sir Phillipnek szeretettel

6. Rossz kor

7. Csókja megmondja

8. Esküvő lesz

És boldogan éltek (1.5-8.5; 8.6)

(befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el...?

Nemrég úgy alakult az egyik hétvégém, hogy volt időm megnézni a könyvsorozatból adaptált Netflixes sorozatot, ami nagyon magával ragadott a rengeteg korhoz méltatlan szöveg, sok-sok erotikus jelenet és a már-már bosszantóan polkorrekt / sokszínű casting ellenére is. Úgy döntöttem, hogy nekiugrom a regényeknek is (közösen olvasva őket az egyik barátnőmmel – ő még csak most kezdte a sorozatot is nézni).

Szerintem...

Történetünk egy igazán átlagosnak mondható, történelmi romantikus regény, amiben egy sokgyermekes család nagyobbik leánya összeakad a házasodni nem vágyó, messziről hazatérő herceggel, aki az egyik bátyja legjobb barátja. Előbb cinkostársak és barátok lesznek, majd szép lassan egymásba szeretnek, ami az első pillanattól jelen lévő szikrának is nagyban köszönhető. Eddig elég átlagos, ugye? Szerintem az!

Szerencsére az írónő karakterei élővé és szórakoztatóvá teszik a történetet, a párbeszédek humorosak, ugyanakkor ott lapul a történetben egy adagnyi dráma is. Az én kedvenceim a kistestvérükért bármilyen vérre menő harcba beleugró Bridgerton bátyók lettek – Anthony, Benedict és Colin -, akiket a sorozatban a nemtörődömségük, önzőségük és léhaságuk miatt nem igazán csíptem. Minden részt imádtam, amikor (szinte) habzó szájjal és vérben forgó szemekkel készek lettek volna Simon hercegre vetni magukat vélt vagy megtörtént események miatt!

(részlet a sorozatból)

– Hol van? Bridgerton! – kiáltott harsányan.

Három gesztenyebarna fej fordult felé. Simon nagy léptekkel indult el a pázsiton, tekintetében gyilkos düh.

– Az idióta Bridgerton!

– Azt hiszem, ez rád vonatkozik – mondta Anthony nyugodtan, Colin felé biccentve.

– Mit kellett volna tennem? Hagyjam, hogy otthon kisírja a szemét?

– Igen! – felelte három férfihang.

Némi kritika… A regény egyik nagy hibája, hogy a sorozatban rengeteg szálon futnak az események, míg a könyvben csak és kizárólag Daphne és Simon körül forog minden. (Így ugye a tévésorozatban megkedvelt karakterek vagy teljesen a háttérbe olvadnak, vagy csak nyúlfarknyi szerepük van a történetben!) Ezzel nem is lenne baj, hiszen mind a házasságra és sok gyerekre vágyó lány, mind a házasulni nem vágyó és magjait elvetni nem kívánó herceg roppant érdekes és szerethető alakok, de ez így kevés volt, pedig micsoda harcokat vívtak ők ketten önmagukkal és egymással! Talán emiatt is szerettem meg őket, és fogom folytatni a könyvsorozatot (is).

Benedict, Anthony és Colin Bridgerton

Továbbá nem tetszett a regény túlírtsága se, ami nagyban köszönhető az újra és újra felbukkanó szövegeknek, témáknak. Simon néha szó szerint ugyanúgy vergődött az apja iránti dühén vagy a gyerekkori traumáin, mint pár fejezettel korábban, de Daphne részeinél is feltűnt néha az ismétlés. Témailag is unalmas volt amúgy néha ez a rengeteg gyötrődés… Így is átjött, hogy a korábbi herceg, Simon apja egy … alak.

(Pl. ez nem történt meg a könyvben...)

Összességében

Olvassátok és szeressétek!

Szórakoztató, de pikáns történelmi romkom, amiben egy fiatal hajadon megment egy herceget a saját butaságaitól (meg a vérre szomjazó fivérei bosszújától)! A történet tele van szerethető és érdekes karakterekkel, akik picit klisések a sztorival együtt, de mindezt feledteti az olvasóval az írónő stílusa és humora. Egyetlen pontnál akadtam ki, de az a filmben is felháborított, viszont itt azért valamennyire megbocsáthatónak éreztem (Daphne tette a könyv utolsó negyedében).

Kedvenceim: Simon és azok a bizonyos komornyikos részek a könyv vége felé... meg a védelmező bátyók bármikor!

Értékelés: 4,5

Ajánlás: Minden történelmi romantikus regény rajongónak, de a Netflixes sorozat kedvelőinek is ajánlom.

Sorozatajánló: A Bridgerton család (2020–) 1. évad

Na, ezzel a sorozattal kivártam azt, hogy lecsengjen a körülötte kialakult hype… Én vagyok az az ember, aki gutaütést kap, ha valami még a fürdőszobai csapból is folyik… Pechemre általában rájövök, hogy épp annyira rá tudok csavarodni a túlhypeolt dolgokra, mint mások… így voltam most is. Nem terveztem elolvasni ezt a regényt, de a filmsorozat ledarálása után (8 rész fél nap alatt!) úgy döntöttem, hogy ide a regényekkel! Persze a Netflix sorozatbéli casting elég sokszínű, de sejtettem, hogy se Simon, se mások nem lesznek barna bőrűek a könyvben, mégis meglepett, hogy egyedül az idősebb Bridgerton-fiúk lettek csak a könyvhöz igazítva… Daphne se barna hajú és szemű, az édesanyjuk is teljesen másképp néz ki… (Ha hajlamos vagy a moziban morogni azon, hogy az egyik imádott könyvbéli karaktered a filmben más hajszínű, akkor totál ki fogsz borulni ezeken… (...engem például emiatt bosszant a sorozatos borítójú könyv is.))

A filmsorozat mellett szól, hogy a színészek irtó jók, a főszereplők között nagyon is működik a kémia, az egész korstílus – ruhák, épületek, zenék, táncok – minden frenetikus, és bizony a szövegért is odáig voltam! Pikáns, szórakoztató – bár néha picit túl erotikus – volt. Talán egyedül azon kaptam sokkot, amikor egy békés sétálgatás közben megsúgja Daffnak, hogy tud önkielégíteni… De nem ez volt a legkevésbé autentikus dolog a szériában, szóval no para…

Lady Whistledown Társasági Lapja az egyik olyan dolog volt, ami sokkal jobb és izgibb volt a tévésorozatban! Csípős nyelvű fricskák, tényleg pletykás hangvételben megírt szószátyár sztorik a Társaságról és néha a korhoz méltatlan szókimondás – ezek jellemezték a filmbéli írásokat, míg a könyvben néha csupán egyetlen bölcselet (~~nem, nem valami várt pletyka~~) volt a fejezet elején.

Adaptáció: 5/2 ««

Az első könyv adaptációjának rossz, mert biztos, hogy a többiből is beemeltek szálakat jó előre, hogy pörögjenek az események, de az is lehet, hogy álmodtak is a könyvbéli események mellé még dolgokat. (Ezzel viszont amúgy nincs baj, bár remélem, hogy a legtöbb szál felbukkan majd a további regényekben.)

Kedvcsináló idézetek:

♡

– Nem tudod… – mondta Anthony halk, de a dühtől szinte remegő hangon –, te nem tudod, hogy miket csinált.

– Biztos vagyok benne, hogy nem többet, mint amit te – jegyezte meg Violet fortélyosan.

– Pontosan erről van szó! – bődült Anthony – Szentséges ég! Pontosan tudom, mi jár most a fejében, és annak semmi köze se költészethez, se rózsákhoz!

Simon éppen arra gondolt, hogy rózsasziromágyra fekteti Daphnét.

– Hát, a rózsákhoz talán mégiscsak köze van – mormogta.

– Megölöm – jelentette be Anthony. (…) – Arra sem méltó, hogy Daphne cipője talpát megnyalja.

Simonnak erre még erotikusabb gondolatok jutottak eszébe. Úgy döntött nem kommentálja.

♡

– Értem. Szóval nincs szándékodban részt venni a társasági életben. Csodálkozom elhatározásodon. De engedd meg, hogy figyelmeztesselek: akkor is megtalálnak, ha nem veszel részt az előkelő világ eseményein.

Simon, aki ezt a pillanatot választotta, hogy brandyjébe kortyoljon, majdnem félrenyelt, amikor meglátta Anthony arckifejezését. Köhögött, krákogott, de végül sikerült megszólalnia: – Könyörgöm, kicsodák? (…)

– A lányos anyák, te fajankó! Azok a tűzokádó sárkányok, akiknek férjhez adandó korú lányaik vannak. Elfuthatsz, de előlük nem bújhatsz el. És figyelmeztetlek, az én anyám a legveszedelmesebb közöttük.

– Szentséges isten! Én még azt hittem, Afrika az igazán veszélyes terep!

Anthony kissé sajnálkozó pillantást vetett barátjára.

– Levadásznak.

♡

Jobb gyermektelenül olyan férfival élni, akit szeret, mint olyannal nemzeni gyermeket, akit nem szeret.

♡

– Ön tréfálkozik velem?

A férfi mosolygott rá.

– Ön szerint?

– Szerintem igen. (...)

– Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…

Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.