T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél | Mini-könyvklub

  

Mini-könyvklub 23. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

 

– Az itt töltött idő alatt mély benyomást tett mindenkire, aki a szigeten él. – Ők is rám. – Furcsa, hogy ez lett belőle, nemde? Néha akkor találjuk meg a legváratlanabb dolgokat, amikor nem is keressük őket.

Egy ​varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok. Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje. Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra. Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek. A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

 

Könyv információk:   Metropolis Media, Budapest, 2021 426 oldal · puhatáblás ISBN: 9789639866195 Fordította: Szente Mihály Műfaj: urban fantasy/fantasy, humoros, LMBTQ, misztikus, romantikus   T. J. Klune könyvei: Ház ​az égszínkék tengernél A suttogó ajtón túl (Az író további könyvei…)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A történetről…

 

A Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium elküldi a rendkívül titkos Marsyas Árvaházba a legkötelességtudóbb alkalmazottját, az egyedülálló Linus Bakert. A férfi betéve tudja a Szabályok és utasítások című könyvet, munkáját tekintve precíz, továbbá tárgyilagos, ezért választotta őt a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy lefolytassa Arthur Parnassus árvaházának vizsgálatát.

Ellenőrünk nem is sejti, hogy a távoli szigetre érkezve a 6 éves Antikrisztus (Lucy) várja, akinek elég beteg a humora, ugyanakkor irtó cuki. Továbbá van egy picit több, mint 200 éves, szintén vérszomjas humorú lánygnóm (Talia), egy erős tündér (Phee), egy csipogó, de irtó édes sárkánymadár (Theodore), egy azonosítatlan fajú zöld paca (Chauncey), akinek minden vágya, hogy londíner legyen és egy nagy félénk alakváltó törpespicc (Sal). A gyerekekre a sziget tündére (Ms. Chapelwhite)  és egy elegáns, ám furcsa férfi vigyáz (Mr. Parnassus).

 

Szerintem…

 

Ha hisztitek, ha nem, totál belehabarodtam ebbe a történetre – és egyúttal az író stílusába is! Bár humoros az elbeszélési mód és elég izgalmas az alaptörténet, miszerint egy varázslényes minisztérium ráküldi a szuper titkos árvaházra a létező leglojálisabb és tárgyilagosabb ellenőrüket, ő pedig ott egy hatéves Antikrisztust talál… engem mégis maguk a karakterek vettek le a lábamról!

 

Linus Baker totális telitalálat! A komfortzónájából nem hajlandó kimozdulni, betéve tudja a minisztérium szabálykönyvét, nyűgnek tartja, ugyanakkor mégis befogadott egy elesett állatot és bármit képes megtenni, ha a gyerekek jólétéről van szó. Tipikusan az az ember, aki első ránézésre képtelen a dobozon kívüli gondolkodásra. Nem érdekli a nagy egész, elmegy az árvaházakba, felméri a gyerekek jólétét, tanulmányozza a környezetüket, az ellátóikat, megteszi a javaslatát az intézmény további nyitvatartására vagy bezárására, és már lép is tovább a következő ügyre. Nem érdekli, mi lesz a látogatása után, kívül marad a peremen. De mi történik, ha az új megbízása szerint 1 hónapot kell eltölteni egy távoli szigeten egy rakat veszélyes gyerekkel, egy titokzatos férfival és egy szigettündérrel? Próbál nem bevonódni, de elkezdi megismerni őket és jól érezni magát a társaságukban… mert Linus egy ritka jó, empatikus ember, akit imádtam az összes flúgjával együtt.

 

Persze a gyerekek közül már nehezebb lenne kedvencet választaom, hiszen a különös zöld zselélény, akinek az az álma, hogy londíner legyen épp úgy elragadta a szívem, mint a talán még nála is furcsább sárkánymadár, aki itt-ott elrejtve kincsként őriz mindent, amit a szeretteitől lopott vagy kapott. Főleg a Linustól kapott gombokat szereti, őrzi. De ott van a gyilkos hajlamúnak tűnő, de amúgy csupaszív gnóm is, akinek a mindene a kertje!  

 

Mindenki őt bámulta. Ekkor a székét igazgatta, és feszengve mozgolódott. És ekkor hirtelen mellette termett Lucy, mire Linus ugrott egyet ültében. – Te jóságos… – suttogta rekedtes hangon. – Mr. Baker, hozhatok innivalót? – kérdezte Lucy kedvesen. – Gyümölcslét esetleg? Teát? – Kicsit közelebb hajolt, és mély hangon folytatta: – Egy olyan csecsemő vérét, aki temetőben született, telihold idején? – Lucy! – szólt rá Mr. Parnassus a fiúra. Lucy a szemét kimeresztve nézett Linusra, és fojtott hangon hozzátette: – Akármit óhajt, máris hozom önnek! – Víz… vizet. A… a víz tökéletes lesz – dadogta Linus.

 

Rendben, talán Lucy – Lucifer – volt a kedvenc gyermekem a történetből, ugyanis bármikor megszólalt, dőltem a nevetéstől, körbeért a fejemen a mosolyom. Meg kell zabálni azt a kócos, fekete hajú apróságot, aki ijesztően vicsorogva lazán közli a parás felnőttekkel, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség, de amikor Arthur rászól, hogy nem illik ilyeneket mondani, akkor meg a lábával a földet bökdösve erősködik, hogy de hát ő az… Szóval irtó mód szerettem, hogy jön valami tök sötét fenyegetés, bevörösödik a szeme, elsötétül körülötte a tér, aztán vágás, és a következő pillanatban elzavarják segíteni a konyhára az Antikrisztust, aki aztán 6 éves korához mértem műanyag késsel vagdossa a paradicsomot, miközben a pulthoz állított zsámolyon táncikál és énekelgeti Bobby Darin zenéjét. Egyszerre szórakoztató és szürreális sztori!

 

credit

Összességében…

 

Amondó vagyok, hogy ezt a regényt el kell olvasni, ha szereted a jó humorú, kalandos, ugyanakkor léleksimogató fantasykat. A karakterek nálam mindent vittek, de a történet se volt mindennapi. Őszintén szólva simán itt hagynék mindent azért, hogy ezen a fura szigeten élhessek egy maroknyi különc között. Annyira szerethetőek, annyira szórakoztatóak!

Bárkinek jó szívvel ajánlom, akire ráfér egy nagy adag nevetés, bár ha olyan kis lelkisek vagytok, mint én, akkor a végét meg fogjátok könnyezni.

 

Értékelés: 5*

*új kedvenc

 

Tervezek még olvasni az írótól? NANÁ, hogy igen! Hihetetlen, de egyetlen könyve után merem állítani, hogy lett egy új kedvenc íróm! Alig várom, hogy a másik könyvét, A suttogó ajtón túlt is olvashassam.

 

KÜLFÖLDI BORÍTÓK: 

 

 

Kedvcsináló idézetek:

v

– Nem ez az otthonom – vitatkozott Linus csendesen. – A városban élek. 

– Ugyan már! – vágott vissza Helen. – Az otthon nem mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van köze, akikkel körülvesszük magunkat. Lehet, hogy nem a szigeten él, de ne mondja nekem, hogy az nem az otthona! A buborékja, Mr. Baker! Végre kipukkadt! Miért hagyná, hogy újra kialakuljon maga körül?

v

– Érdekes a szagod – jegyezte meg Lucy, azzal kissé előrehajolt, és szaglászott pár pillanatig. – Mintha növény szagát érezném, de nem olyanét, mint amik Taliának vannak a kertjében.

– Ó, igen! – vágta rá J-Bone. – Tudod, én magam termesztem a…

– Ebből elég lesz ennyi, azt hiszem – szólt közbe Linus. – Nem akarunk semmit sem megtudni arról, amit a szabadidejében csinál.

– Ki ez a zord pofa? – suttogta J-Bone, a fiú szemébe nézve.

– Ő Mr. Baker – felelte Lucy szintén suttogva. – Azért van itt, hogy senkit se égessek el elevenen a puszta gondolatom erejével, hogy aztán kiszívjam a lelkét a még füstölgő hullájából.

– Ez nagyon ott van, kishaver! – válaszolta J-Bone elismerő hangon, azzal feltartotta a tenyerét, mire Lucy nagy boldogan belecsapott.

v

– De most én vagyok a főnök! – vágott vissza a fiú [Lucy], és lebiggyesztette a száját. – Azt mondtad, úgy csinálhatom, ahogyan akarom.

– Igen, ezt mondtam – ismerte el Arthur. – De ez nem azt jelenti, hogy elárulhatod a társaidat!

– De én titokban gonosztevő vagyok!

– Talán mindannyian lehetnénk gonosztevők – indítványozta Chauncey.

– Azt sem tudod, hogy kell rossznak lenni! – szólt rá Talia. – Te túl rendes vagy.

– Nem! Tudok rossz lenni! Ezt figyeljétek! – kiabálta Chauncey, azzal ide-oda forgatta a szemét, míg végül Linusra szegezte, és tovább beszélt: – Mr. Baker! A jövő héten nem mosom ki a ruháját. Muhahahaha! – Hirtelen abbahagyta a gonosz nevetést, és rémülten suttogva hozzátette: – Csak vicceltem! Kimosom! Engedje meg, kérem! Ne fosszon meg tőle!

v

– Én a Marsyas tündére vagyok – felelte furcsa, kissé vészjósló hangon. – Ez a sziget az enyém. Maga azért tartózkodhat itt, mert én megengedem. Jól tenné, ha az emlékezetébe vésné ezt, Mr. Baker!

– Igen, igen, persze! – válaszolta sietve Linus. – Igazából azt akartam mondani, hogy önnel megyek, ahová csak akarja. – Nyelt egyet, és jóval halkabban hozzátette: – A józan ész határain belül.

Ms. Chapelwhite felhorkant, tett egy lépést hátra, és megjegyezte:

– A bátorsága viszont határtalan…

v

– (...) Az élet ritkán tisztességes, Linus. De igyekszünk elboldogulni azzal, amink van. És megengedjük magunknak, hogy a legjobbat reméljük. Mert az élet remény nélkül nem élet.

– Meg kell mondania nekik! Tudniuk kell, hogy ki maga!

– Miért?

– Mert látniuk kell, hogy nincsenek egyedül! – kiáltotta Linus, és nyitott tenyérrel a falra csapott. – Hogy a mágia ott is létezhet, ahol a legkevésbé számítunk rá. Hogy amikor majd felnőnek, válhatnak azzá, amik lenni szeretnének!

– És ez tényleg így van?

– Igen!

 

vvvvv

Nem saját képek. Pinterest tábla: Ház ​ az égszínkék tengernél

The House in the Cerulean Sea a GoodReadsen

vvvvv