Ilyen
rejtélyes és minden részletében meglepő gyilkosság - ha ugyan egyáltalán
gyilkosságról lehet szó - Párizsban még sohasem történt. A rendőrség teljesen
tehetetlen - ami ilyen természetű eseteknél elég szokatlan jelenség. A titok
nyitjának még csak árnyékát sem látjuk. |
|
Párizs, valamikor az 1800-as években.
Egy szoba, amelynek az ajtaját és az ablakait belülről bezárták. Odabent egy
brutális kegyetlenséggel meggyilkolt nő holtteste. Az udvaron egy másik
áldozat: az édesanyja. Tanú rengeteg van, ám a vallomások ellentmondóak. A
rendőrség tehetetlen. Ekkor lép színre C. Auguste Dupin, a
műkedvelő nyomozó, aki remek megfigyelő és a logikus következtetés mestere. E
képességei vannak a segítségére abban, hogy megoldja a szokatlan ügyet,
miközben az olvasót is lépésről lépésre végigvezeti a folyamaton. Edgar
Allan Poe életműve valódi mérföldkő a krimiirodalom kibontakozásában. Jelen
kötet a detektívtörténetek közé sorolható három novelláját, A Morgue utcai
kettős gyilkosságot, a Marie Roget titokzatos eltűnését és Az ellopott
levelet tartalmazza. |
Könyv információk: Eredeti
mű: The Murders in the
Rue Morgue Eredeti
megjelenés éve: 1841 General Press, Budapest, 2022 216
oldal · keménytáblás · ISBN:
9789634526971 · Fordította: Balabán Péter |
◈ ◈ |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Vegyes érzéseim vannak Edgar Allan Poe történetei
miatt, de semmiképpen nem hagytam volna ki a három novellát tartalmazó detektívkötetét,
mert nagyon régóta szeretnék megismerkedni az író műveivel. És nem is tudtam
tovább ellenállni, amikor megláttam a General Press kiadó új kiadói sorozatának,
a Krimikönyvtárnak a
csodás borítójú kiadását!
Történeteinket C. Auguste Dupin, a műkedvelő nyomozó
barátja meséli el nekünk, aki Dupinnal tart mindhárom esetnél. Ő az a karakter,
akinek a nyomozó hosszasan fejtegeti a megoldást, akinek a nyomokról beszél,
amiket más nem vett észre, akivel megtárgyalja az eseteket, a kihallgatásokat,
az újságcikkeket. Gondolhatnánk, hogy elbeszélőnk Sherlock Watsonja vagy Poirot
Hastingse, de ez nem igaz, mert ő csupán egy kívülálló, akinek igazán nincs
karaktere, aki nem járul hozzá érdemben a nyomozáshoz. Maguk az esetek szerintem valóban elég kifacsartak volt, de Dupin elég intelligens volt, és mindenre rájött.
- És mit
gondoljunk a Le Soleil cikkéről? -
kérdeztem. - Azt -
felelte Dupin -, hogy milyen nagy kár, hogy írója nem papagájnak született,
mert ha annak születik, hát bizonyosan díszére válnék fajtájának. |
A KÖTETBEN három történet kapott helyet: A Morgue utcai kettős gyilkosság, Marie
Roget titokzatos eltűnése és Az
ellopott levél. A címadó sztorit végtelenül unalmasnak találtam, ugyanis
nagyon bőlére eresztetten magyaráz mindent az elbeszélő… Az első 5-6 oldalon
például arról értekezik, hogy mennyivel kevesebb a sakk whisthez képest,
hosszan ecseteli az analitikus elmét. De még ennél is szájbarágósabb és
önismételgető a Marie Roget titokzatos
eltűnése történet, ami annyira meg lett csavarva, hogy két olvasás után se
nagyon tudnám elmondani, hogy történt az eset és ki a tettes. A harmadik
történet elolvasása előtt már nagyon úgy éreztem, hogy Mr. Poe stílusa
rendkívül messze áll az enyémtől, de Az
ellopott levél című novella nagyon is tetszett! Dupin ötletes, a megoldása
cseles, és bár ugyanaz a lenéző stílusú, tudálékos és aprólékos ember, mint az
előzőekben, nagyon élveztem olvasni ezt a kalandját.
Összességében
A három történetből egy tetszett igazán, de érdekes
volt megismerkedni E. A. Poe
műkedvelő nyomozójával. Nem gondolom, hogy fogok még Dupin nyomozásairól
olvasni, de nem bántam meg az ismeretséget. Furcsa volt, hogy az elbeszélőről
nem igazán tudtunk meg semmit, örülök, hogy ez idővel változott a
krimiirodalomban, és pár kedvencem jópofa, többsíkú sidekick karaktereket kaptak
maguk mellé.
Szerintem ha valaki szereti a lassú, ugyanakkor
kifejtős krimi történeteket, ne hagyja ki. Igazából érdekes volt, ahogy a
szóbeli fejtegetései nyomán lassan egybeállt a puzzle. Sajnos én ezekben a
sztorikban a rendőrfőnök voltam, akinek az eszének néha túlságosan magas,
máskor túlságosan mélyek voltak a dolgok.
Értékelés: 3
BORÍTÓMUSTRA - külföldi borítók:
Idézetek:
◈
- Nem, nem teljesen
bolond - fölényeskedett G. - De költő, akit csak egy hajszál választ el a
bolondtól.
◈
- Egyszerű és fura? -
kérdezte Dupin.
- Igen, de nem ez a
baj. Nagy zavarban vagyunk, éppen, mert olyan egyszerű ügy, és mégsem sikerül a
végére járnunk.
- Talán éppen az a
baj, hogy túlságosan egyszerű... önök nem látják a fától az erdőt! - mondta
barátom.
- Ugyan!... Miket nem
beszél össze! - felelte a rendőrfőnök, és szívből nevetett.
◈
- (...) Ez itt
közönséges, bár persze iszonyatos bűncselekmény. Nincs benne tulajdonképpen
semmi rendkívüli.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nem saját képek. Pinterest tábla: Edgar Allan Poe
The
Murders in the Rue Morgue and Other Tales a GoodReadsen
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
A General Press kiadó egy új könyvsorozatot indított Krimikönyvtár néven,
melynek az elsőként megjelent Edgar Allan Poe novelláskötetét mutatjuk be.
Tartsatok bloggereinkkel, és ha velünk játszotok, a kiadó jóvoltából egy
példányt is nyerhettek a könyvből.
Nyereményjáték: Asszociáció
a játékunk neve. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy-egy híres
Poe-novella címére utal. A ti dolgotok az, hogy kitaláljátok mire gondoltunk,
majd a helyes megfejtést beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő
rubrikájába. (Figyelem! A megfejtéseket
elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül
válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) |
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 12.16. Csak olvass! 12.18. Szaffi polca 12.20. Könyv és más 12.22. Hagyjatok!
Olvasok! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése