Hagyjatok! Olvasok!: Ami eddig elveszett (Nefelejcs 2.) | Kedvcsináló idézetek (Blogturné Klub Extra)

A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra

Quinn és Matilda újabb kalandokba és veszélyes helyzetekbe keverednek a Perem miatt! A fiatalok találkoznak egy titkos társasággal, akik tudhatnak Quinn apjának a haláláról, ráadásul meg kell fékezniük egy szfinxet is, miközben régi és új ismerősök is próbálnak ez életükre törni.

Tartsatok bloggereinkkel a Nefelejcs folytatásának a blogturnéján, és játsszatok a turné végén megnyerhető Ami eddig elveszett kötetért!

Ahhoz, hogy tündérekkel lóg, kapukon keresztül egy párhuzamos világba sétál át, és szupererőkkel rendelkezik, Quinn már hozzászokott. Csak az a baj, hogy minden titok, amit felfed, új rejtélyek elé állítja. Matilda és az ő egészen különleges tulajdonsága nélkül, ahogyan a dolgok mélyére tud ásni, teljesen meg lenne lőve.

Quinn tulajdonképpen meg akarta védeni Matildát a Peremben rá leselkedő veszélyektől. Ám a lányt ez nem gátolja meg abban, hogy fejest ugorjon a kalandokba. Hiszen sürgősen tisztázniuk kell néhány kérdést: egy titkos társaság áll Quinn apjának halála mögött?

Hogyan lehet megfékezni egy szfinxet – és előtte egy áskálódó új osztálytársat?

És lehet az ember egyáltalán szerelmes, ha állandóan életveszélybe kerül?

A Perem hív – vesd bele magad!

Kiadó: Könyvmolyképző

Terjedelem: 408 oldal

ISBN: 9789635975785

Fordította: Budai Zita

Műfaj/zsáner: Urban fantasy, young adult

Eredeti mű: Vergissmeinnicht 2. / Eredeti megjelenés éve: 2023

KMK WEBSHOP / ÉLDEKORÁLT / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

<< ÉRTÉKELÉS 06.19. >>

--- Olvassatok tovább az extrához! ---

vvvvv

– Csak három szabályhoz kell tartanod magad, ha egyedül járkálsz a Peremben – véste Jácint az eszembe, és komolyan nézett rám vörös tündérüstöke alól. – Első számú szabály: tartsd távol magad a káoszködtől. Második számú szabály: soha ne menj le az alvilágba. Hármas számú szabály: nagy ívben kerülj el minden nexet.

– És a lapos csőrű fali pityert – egészítette ki Emilian, a barátja, aki szintén tündér volt. Lehetséges, hogy „falcsőrű lapos pityert” mondott, vagy „lapos mellű falicsőrt”. Vagy valami ilyesmit. Amikor megkérdeztem, hogy mégis hogy néz ki, csak annyit válaszolt, hogy úgyis fel fogom ismerni, ha látom.

A ruhám ujja alól előbújt a lentigóm, egy kilenckarú polip, ami úgy úszott a bőrömön, mint egy élő tetoválás. A lentigókat csak itt, a Peremben lehetett látni, és – ha jól értettem – olyasmi volt az árkádiaiak és a tündérek számára, mint valami ujjlenyomat-féleség. Velem ellentétben – hiszen én csak részben voltam árkádiai –, nekik két ilyenjük van. A kilenckarú polipom láttán a kedvem azonnal felderült, és már nem éreztem egyedül magam.

Ahhoz, hogy voltak olyan emberek, akik egy kétes jóslat kiválasztottjának tartottak, aki nemsokára megmenti majd a világot a pusztulástól – vagy valami ilyesmi –, mostanra már hozzászoktam, hiszen azt, hogy tévednek, legkésőbb akkor észre fogják venni, ha elpusztul a világ. De azon, hogy Severin Zelenko egyáltalán nem az a kedves, együttérző fickó, akinek véltem, még több héttel később sem tettem túl magam.

(…) a Perem koncepciója egyszerűen nem akart feltárulni előttem, teljesen mindegy, hányszor magyarázták már el, hogy itt egy nem anyagi világról van szó, amit pusztán képzelőerővel lehet manipulálni, vagy teljesen újonnan meg lehet teremteni. Az ég szerelmére, mégis hogyan lehet ezt megérteni? Eddig mindenesetre egyetlen gyakorlat során sem sikerül, hogy egy ajtót „gondoljak” egy falba, pirosra fessek egy zöld követ, arról nem is beszélve, hogy szárnyakat növesszek magamnak, vagy az egyéb olyan csodadolgok közül bármelyiket is megcsináljam, amiket naponta szemléltettek nekem.

– Igen, az alvilág – ismételte meg. – Hidd el nekem, Quinn, ott lent megközelítőleg sem olyan veszélyes, mint ahogy mesélték neked. (…)

Mennyire néz tulajdonképpen hülyének engem?

– Van odalent csokoládéd és cuki kiskutyáid? – kérdeztem dühösen, és ismét mozgásba lendültem.

A legtöbb kő vízköpő, amiket régi épületeken lehet látni, félelmet keltő, ijesztő szörnyetegek, de Bax esetében – vagy teljes nevén Baximilian Grimm esetében – egy kifejezetten cuki példányról volt szó. A feje – csavart szarvacskái kivételével, melyek a két füle közt nőttek – leginkább egy rókáéra hasonlított, a szárnya olyan volt, mint a denevéreké, a mancsa és hosszú farka, mint egy sárkányé. Bár folyamatosan azon fáradozott, hogy mérgesen nézzen és őrülten veszélyesnek tűnjön, messze ő volt a legmókásabb lény, amit valaha láttam, beleértve a kis báránykákat, a labradorkölyköket és a bébioroszlánokat.

– Természetesen önt is szeretettel meghívjuk, Jácint – mondta anya, és egyértelműen látszott rajta a lelkesedése ezért az ötletéért. – Nagyon örülünk Quinn minden új barátjának.

Ez valóban így is volt. A balesetem óta az anyukámat az az állandó félelem kínozta, hogy elmagányosodhatok. Ebből az okból volt képes Matildát a hátam mögött alkalmazni. És most ezért volt ennyire elragadtatva Jácint miatt, habár az úgy tűnt, teljesen mindegy neki, hogy mintha a semmiből bukkant volna fel, néhány évvel idősebb nálam, és az egész teste tetoválásokkal van tele. És az sem zavarta anyát, hogy Jácint furcsa pólókat visel, ma egy ilyen feliratút: „Egy csillagfürtnek meg kell tennie, amit egy csillagfürtnek meg kell tennie.”

– Igen, szeretettel meghívjuk – ismételte meg az apám.

Jeanne lebiggyesztette a száját.

– Még vitaklub sincs stréber penészvirágoknak, akik hirtelen teljesen elbűvölően néznek ki, amikor leveszik a kinyúlt pulóverüket és a vastag szemüvegüket, és hajvasalót használnak? – kérdezte. – Hát én nem állok készen arra, hogy ilyen gyorsan feladjam az álmaimat. Egy ilyen bált valahogy csak meg lehet szervezni, a franc essen bele!

Julie nevetett.

– Tök vicces ez a te Szent Johannád – súgta oda nekem.

– Hidd el, ő minden, csak nem szent – suttogtam vissza.

– Egy olyan bál, mint a „Bridgerton“-ban, az lenne az álmom! – Smilla elbűvölten csapta össze a tenyerét.

– Nem fogja kinyitni. Már háromszor csengettem – mondtam frusztráltan.

– Nem, a villanykapcsolót nyomtad meg – kuncogott Quinn halkan. – A csengő balra van tőle!

A francba!

10.

– Hogy is írjuk a beglóniát? – A hosszú hajú megint bekerült a látótérbe, valamin gépelt, ami a fatábla mellett volt a falba süllyesztve, és első pillantásra úgy nézett ki, mint egy lift kezelőfelülete.

– L nélkül, te tökfej – hallatszott Djamal válasza.

Nyereményjáték:

Játékunk nem fog kifogni az író rajongóin, de a többieknek egy picit kutatniuk kell majd! Minden állomáson találtok egy Kerstin Gier regény borítórészletet, és a könyv CÍMÉT be kell írnotok a rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)