Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

Minden szív sok kincset tárol,

Csendesen hét pecsét alatt;

Van benne hit, remény s álom;

ha nem titok, nem varázsolat.

(Charlotte Brontë)

<A Végzet Ereklyéi sorozat részeiről itt:

Csontváros, Hamuváros, Üvegváros>

<A Pokoli Szerkezetek 1. részéről írt bejegyzésem.>

Fülszöveg:

♪

A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

♪

Eredeti mű: Cassandra Clare: Clockwork Prince / Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyvmolyképző, Szeged, 2012 / 490 oldal · ISBN: 9789632456911 · Fordította: Kamper Gergely

♪ 

Szerintem:

♪

Sokkal jobban megszerettem ezt a sorozatot, mint a New York-ban játszódó Végzet Ereklyéit és ez nem feltétlenül tudható be a London (és Nagy-Britannia) iránti rajongásomnak.

Ha ennyire tetszett, miért 4 csillag? Egyszerű: mert fájt. A vége felé legszívesebben a földhöz vagdostam volna a könyvet, amit szinte áhítatosan olvastam, nem törtem meg a gerincét és mivel Jem van a borítón alig-alig cirógattam meg ezerszer elbambulva a szépségén.

Értékelés: 4

Merengés-Spoilerkedés:

♪

Az biztos, hogy roppant mozgalmas rész, ugyanis főhőseink York-ba utaznak, Londonban tévelyegnek, aztán kiruccannak Csontvárosba. Többször összeül a Klávé, megjelennek a vérfarkasok, páran meghalnak, néhányan köpönyeget forgatnak. Különösen szerettem, hogy Tessa és Sophie harcolni tanul, megszerettem Gideon Lightwood-ot, de szegény Will-t továbbra is csak szánni tudom.

Az a baj, hogy A Hercegnő című könyv végén belefutottam a családfába, ahol Will halott, viszont vannak Tessával közös gyermekeik – pedig az én szemszögemből Tessa éppen a drága-drága Jem-nek mondott „Igent”! Szóval teljesen úristen-úristen-úristen-most-mi-lesz pánikban vagyok. Kezdeném is a következő részt, meg halogatnám is… Jaj, nekem.

Kedvenceim: Charlotte és Henry Branwell – MAJDNEM elbőgtem magam a könyv vége felé, amikor rádöbben ez a két szeretetreméltó idióta, hogy évek óta házasok ÉS kölcsönösen szerelmesek egymásba. Én tudtam, imádtam bennük ezt. Olvastam már pár száz könyvet életem során, de ilyen bután aranyos és meghatóan humoros jelenettel még nem találkoztam.

Sophie Collins és Gideon Lightwood – Will ugyan csak második a szívemben, de nem szerettem, ahogy Sophie beszél róla. Persze kedveltem a cselédlányt, de nagyon örülök, hogy „kiszeretett” Jem-ből és végre egy neki való fiút talált Gideon személyében, akit viszont egyből megimádtam. Annyira rossz volt utálnom Lightwood-ékat… anno Alec-et is utáltam, sőt Izzy-t is. Ez a család elsőre sosem lopja a szívembe magát, hiába telnek el évszázadok a könyvek között. Tuti valami genetikus!

Will – Tessa – Jem: Jem-et az első pillanatban megszerettem a maga különleges színeivel, aztán a stílusát – ezt a gyenge, de úriember keveréket - rajongtam, szóval én nagyon szeretném, ha boldog lenne. Will jellemében egyedül a könyvek iránti szeretete és olvasás-mániája nyerte el a tetszésemet, illetve azt is szeretem, hogy folyton mozgásban van. Annyira ellentétei egymásnak. Tessa helyében nem tudnék választani… komolyan csodálom a csajt, mert kemény döntéseket hozott, még ha össze is törte Will-t. Ötletem sincs, mert ami volt, azt megdöntötte a családfa. Mi volt ez a hatalmas ötlet? Kitaláltam magamnak, hogy Jem meghal és csak aztán talál egymásra Tessa és Will, de nem úgy néz ki, hogy ez lesz… Rajtunk, úgy néz ki, már csak a Csoda segíthet!

Jessie és Nate – Emiatt a szál miatt jó párszor majdnem sarokba vágtam a könyvet. Komolyan boldoggá tett Nate halála, bár amilyen szadista hangulatba kerültem miatta úgy hiszem keveset szenvedett. Jessie-t nem értem, hiszen mindene meg volt, szóval tuti valami elmebaja van, hogy mindent eldobott és feláldozott. Buta lány…

Cecily megjelenésének kifejezetten örülök, mert kicsit feldobja és lefoglalja Will-t, akinek tuti nem fog jót tenni, ha a vértestvére és a szerelme összeházasodnak. Ha… nem amikor, ugyanis valóban várom a Csodát!

Idézetek:

♪

– Mit hitt? – A lány hangja fagyos volt.

– Hogy legalább a könyvekről tudunk beszélgetni.

– Beszélgettünk is – mondta Tessa. – Megjegyzést tettél az ízlésemre. És csak hogy tudd, az Üvöltő szelek nem a kedvenc könyvem. Csak egy történet, amit szeretek. Mint A rejtett kéz vagy… Tudod mit, talán inkább te ajánlj nekem valamit, hogy én is meg tudjam ítélni a te ízlésedet. Úgy lenne tisztességes.

Will felült a legközelebbi asztalra, és a lábait lóbálva gondolkodott el a kérésen. – Az ontratói kastély…

– Nem abban zúzza halálra a főhős fiát egy égből alázuhanó gigantikus sisak? És még te mondtad, hogy a Két város regénye butaság. – Tessa inkább meghalt volna, mintsem hogy bevallja, hogy olvasta az Ontratót, és odáig volt érte.

– Két város regénye – visszhangozta Will. – Miután beszeltünk róla, újra elolvastam. Igazad volt. Egyáltalán nem butaság.

– Nem?

– Nem. Túl sok szomorúság van benne.

 

♪

Elolvastam az összeset. Minden egyes szót, amit leírtál. Egyformák vagyunk te meg én, Tessa. Szavakon élünk. A könyvek akadályoztak meg benne, hogy végezzek magammal, amikor azt hittem, soha többé nem szerethetek senkit, és engem sem szerethet senki. A könyvek miatt éreztem úgy, hogy talán mégsem maradok teljesen magamra. Ők őszinték tudtak lenni velem, és én is velük. Olvastam a szavaidat, és abból amit írtál, tudtam, hogy néha magányosnak érzed magad, néha félsz is, de mindig bátor vagy. Megtudtam, hogyan látod a világot, a színeit, a textúráit, a hangjait, meg azt is, hogyan gondolkodsz, mit remélsz, mit érzel, miről álmodsz. Olyan volt, mintha veled álmodnék, gondolkodnék és éreznék. Azt álmodtam, amit te is, azt akartam, amit te is, amíg egyszer rá nem jöttem, hogy igazából csak téged akarlak. A lányt a levelek mögött. Szerettelek attól a pillanattól, hogy elolvastam őket. És még mindig szeretlek.

♪

– Tessa korábban azt mondta, hogy olyasmit kell használnia, ami erősen kötődik a tulajdonosához – vitatkozott Jem. – Ha kiválasztunk valamit, és az nem bizonyul megfelelőnek…

– Azt is mondta, hogy megteszi egy levágott körömdarab vagy egy hajtincs…

– Szóval azt javaslod vonatozzunk el Yorkba, keressük meg egy kilencvenéves embert, ugorjunk rá, és tépjük ki a haját? Garantálom, hogy a Klávé eksztázisba esik.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪

A Képek a WeHeartIt.com-os CassandraClare's things gyűjteményemből vannak! 

Borítókat a Goodreads-en találtam a kiadások között lehet nézegetni.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪