Kleinheincz Csilla: Ólomerdő (Ólomerdő 1.)

 Mini-könyvklub 3. felvonás: fantasy

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A szerelem csak a nemtőknek és tündéreknek való. Meg az embereknek.

Származik is bajuk belőle épp elég.

Fülszöveg:

☆

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.

Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.

Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.

Könyv információk:   Eredeti megjelenés éve: 2008 GABO, 2014 360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899004 · Illusztrálta: Cserny Timi Pookah

A sorozat részei    1. Ólomerdő    2. Üveghegy    3. Ezüstkéz    4. ? (még nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Firene

Ez a Fantasy forduló márciusi könyve Vegazus könyvklubjában, de már nagyon régóta szemeztem a könyvvel – minek hazudjak? Elképesztő az új, javított kiadás BORÍTÓJA! Pici szívem odáig van Sánta Kira borítóterveiért.

Ráadásul Várólista csökkentőnek is felvettem a regényt, hogy most aztán már tényleg olvassam el!

Miről szól a sztori? - spoilermentesen az elejéről

Van nekünk egy hattyútündérünk, aki összejön egy emberrel. Dúl a szerelem és lebabáznak (Emese), ám valami oknál fogva (amit nem spoilerezek el), haza kell térnie a Rengetegbe – oda ahol tündérek, manók és sárkányok élnek. Félvér leányát ember apjánál hagyja, aki szépen fel is neveli a kicsi Emesét, akinek egy ködös emlékképe marad csupán az anyja után. 

(Az apa-lány páros nekem kifejezetten tetszett, jól bántak egymással.) 

Apu (István) szeretné visszakapni Anyut (Lóna), így titokban azon munkálkodik, hogy szerezhetné vissza, de egy balul elsült fogadalom / csere miatt Emese kerül be a Rengetegbe. Megismerkedünk Rabonbánnal, a lovaggal, a vas- és réz erdő urával, aki a várába viszi Emesét és itt kezdődnek a bonyodalmak: Emese nem bízik senkiben, Rabonbánnak pedig olyasvalaki kéne, aki nagyon bízik benne, aztán megjelenik az egyik kedvenc szereplőm egy kissé elmebeteg manó és borul minden. MINDEN!

Emese

Mindenkinek megvan a maga átka, mindenkinek megvannak a maga sérelmei és mindenki haragszik mindenkire valamiért… Elég nehéz összerakni a sztorit, elsőre bonyolultnak tűnhet, de megérte elolvasni.

Szerintem

Bánom, hogy nem olvastam el hamarabb, mert már nem tombol bennem a tündéres és Tündérvilágos könyvek iránti láz. Furcsa, torz tükre a tüneményes „Nagy, Gonosz Sárkány elrabol Pici, Védtelen TündérHercegnőt”-sztoriknak – biztos, hogy néhány klasszikus tündérmesei vonulatra másképp gondolunk az Ólomerdő után. A legjobban Rabonbán és az ő háttértörténete tetszett, a másik kedvencem Firtos-Tartód és a sztorija(-juk) volt. Szerettem az összetettségüket, jól kitalált karakterek.

Szeretem, ha egy történetben nincs fix mesélő vagy nézőpont, hanem több karakter a maga tempójában ismerteti velem a dolgokat. Ebben a regényben is így volt, a főbb szereplők (Emese, Rabonbán, István, Firene, Tartód/Firtos) egymás között passzolgatják a sztorik folyamatosan. Jobbára lineárisan haladunk, de azért jól esett az a néhány múltba tekintés is.

Kedvencek a könyvből:

> A képek – abszolút.

> A borító – nagyon.

> Több nézőpontúság. Lassú cselekmény felépítés. Rejtett poénok.

> Rabonbán – imádtam. Mindenestül.

> Tartód-Firtos – nagyon jó alapötlet, átok, totál rendben van ez a lény nálam!

> Apu – mert fantasztikus jelenség, akárcsak Adél.

> Firene – szerethető, szeretném jobban megismerni.

> Az ígéretek és a betartásuk! Zseniális.

Az ígéretek nagyon fontosak, hallotta anyja hangját a fejében. Az emlékhez nem tartozott arc, pedig a fényképekről újra megtanulta azóta, hogyan nézett ki. Soha ne ígérj semmit, amit nem tudsz, vagy nem akarsz betartani. Mondd, hogy nem ígérheted meg. Viszont ha valamire ígéretet teszel, azt be kell tartanod, akármilyen nehéz is, akármennyi szenvedéssel is jár. Különben… megfizetsz.

Nem szerettem:

> Emese – menj haza, kislány! Elrontod itt nekem Rabonbánt meg a történetet.

> Lóna – menj innen, és vidd magaddal Emesét is.

> Özvegy – végülis ez volt a dolga: hogy utáljam…

> …és a menstruálós részt sem bírtam… Komolyannemértemmiértkellettbele… Mínusz fél csillag…

Összességében úgy vagyok az Ólomerdő sorozattal, hogy folytatni fogom, mert kíváncsi vagyok arra, hogyan alakulnak a dolgok. Ha én írnám, akkor Emesébe értelmet vernének az évek, vagy félrelökve őt Adél lépne főszerepbe és Rabonbánnal együtt nekivágnának a Nagy Kalandnak. Esetleg vinnék magukkal Firenét és Firtost is, mert őket kedveltem – aztán Go fel az Üveghegyre! Ha útközben sárkányok kerülnének az útjukba, az lenne csak az igazi móka!

Szövevényes, olvasmányos és nagyon izgalmas történet! Jól megírt, kegyetlen mese arról, hogy milyen az, amikor mindenki a „szemet-szemért” elvet vallja… és majd’ mindenki önző, meggondolatlan és nemtörődöm.

Értékelés: 4,5

Firene ébredése
(Cserny Timi Pookah illusztrációja)

Rajzok… Örülök én amúgy ezeknek a szép, fekete-fehér illusztrációknak is, de annyira kevés kép (~350 oldalra 5 vagy 6 kép), hogy nem igazán mondanám illusztráltnak. Felnőtt mese, kevés képpel, de Cserny Timi Pookah képei nagyon adják a könyv hangulatát!

Ajánlom, ha… 

bírod a sötétebb hangvételű fantasykat. A tündéres, Tündérvilágban játszódó regényeket. Kedveled a jól megírt, csavaros, átkos sztorikat, amiket több ember által ismerünk meg.

Nem ajánlom, ha… 

nem szereted a fantasy regényeket, a tündéres-sárkányos és megátkozós szálakat, vagy a kortárs magyar írók műveit.  Nem kedveled a tizenéves főhősöket és a csalódást, amit általában okoznak. Akkor sem ajánlom, ha nem szereted, ha nem egyetlen szereplő által ismerjük meg a történetet.

Kedvcsináló idézetek:

☆

Lóna

Minden ott kezdődött, a Rengetegben, az ezüstfényű fák alatt, a kék árnyékokban, azzal a hollóhajú lánnyal és az ígérettel, amely mögött nem volt ott a szíve, és amelyet soha nem lett volna szabad megtennie.

☆

    Régen egyszerű volt: csak követte Apa utasításait, de az utóbbi időben mintha a fél élete azzal telne, hogy reszket, vajon jól dönt-e. Nem akart ezzel foglalkozni. Azt akarta, hogy a világ legyen megint egyértelmű és könnyen kezelhető.

    De aztán, ahogy egyre biztosabb volt benne, hogy néha még Apa is téved, már nem tudta, mikor higgyen neki. A világ idegen és érthetetlen hellyé változott, márpedig ez Apa hibája. Mert megengedte magának a hibákat.

☆

– Én hős bátyám – mosolygott rá csúfondárosan. – Oké, seggfej volt, de ezt az első randin nem lehetett tudni. Mi lesz, ha a te lányod is fiúzni kezd?

– Mit tudom én… Szögesdróttal veszem körül a házat és veszek egy irdatlan nagy mordályt.

☆☆☆☆☆

A képek a Pinterest táblámról származnak: Ólomerdő és GABO SFF/Ólomerdő

☆☆☆☆☆