Oldalak

2019. szeptember 29., vasárnap

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak | Mini-könyvklub - rendhagyó könyvajánló!


Mini-könyvklub 14. felvonás
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.


Olyan vagyok, mint aki félálomban töltötte egész életét, s most próbálja kitalálni, hogy milyen is volt ő, mielőtt fölébredt. Milyen furcsán lassított mozgású és homályos.



Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.

Könyv információk:

Eredeti mű: Flowers for Algernon
Eredeti megjelenés éve: 1959
Alexandra, Pécs, 2015
254 oldal · ISBN: 9789633572450 ·
Fordította: Szepessy György
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

A rendhagyó könyvajánlóról!

Az a helyzet, hogy én már korábban olvastam a VIRÁGOT ALGERNONNAK című regényt, és írtam is róla egy nagyon jó kis értékelést 3,5 éve. Nem szeretném ismételni önmagam, ezért a mostani, Mini-könyvklubhoz írt ajánlóm egy teljesen másféle értékelés lesz, mint a korábbi. (Szoktam ilyet, lásd a rendhagyó könyvajánló címkét!) Ha érdekel, hogy mit írtam a könyvről korábban, akkor KATTINTS IDE! 
Bárhogy is döntesz, jó olvasást!


Figyelem! Innentől SPOILERES!

Miért ajánlom?

Nem volt megterhelő újraolvasnom ezt a történetet, pedig általában tartok azoktól a regényektől, amikre ilyen élesen emlékszem az évek távlatából is. Hogy felejthettem volna el, mennyire szerettem együgyű Charlie Gordont, aki azért szeretett volna okosabb lenni, hogy legyenek barátai? Hogy lehet elfelejteni valakit, akit az intelligencia hányadosának hirtelen megugrása olyan távolivá tesz az átlagos emberekhez képest, hogy egészen magányossá válik? Charlie műtéti megokosodása, eltávolodása mindenkitől (az olvasótól is), akiben korábban bízott, és többi ember kapcsán kialakuló cinizmusa torokszorító élmény.

(credit)
Azt viszont elfelejtettem, hogy mennyire megrázó Algernon és Charlie kapcsolata, de emlékszem a meghökkenésemre, amikor kiderült, hogy kicsoda Algernon! (Ő az intelligenssé tett egér, aki a jámbor Charliet igen hamar legyőzi a labirintus-teszteken, majd az egyre értelmesebbé váló férfi „sorstársává” növi ki magát.) Talán most is ez a szál ragadott meg a legjobban, ugyanis Charlie szexualitásáról és a családja által belenevelt gátjain való felülemelkedéséről már első alkalommal se szerettem olvasni. Szeretem, ahogy okosodik, tanul, és elkezd olyan dolgokat érezni, amiket visszamaradottként nem érzett. Izgalmas, ahogy felfedezi a főiskolát, a könyvtárat, majd szorgos kutatómunkával és rengeteg olvasással igazi lángésszá válik. Most is sírni tudtam volna, amikor a magas intelligenciája mintha elefántcsonttoronyba zárná, és kirekeszti a többi embert.

Én elsősorban azoknak javaslom az olvasását, akiknek nincs tapasztalatuk sérült, visszamaradott vagy emlékezet gondokkal küzdő személyekkel. Egészen döbbenetes volt számomra, hogy mennyi türelmet és toleranciát váltott ki belőlem a regény olvasás közben. (Pedig azért elég sok őrült megfordul felém.)

10 részes japán minisorozat (Algernon ni Hanataba wo)
Egyszer szeretném majd megnézni.

Elgondolkodtató, rengeteg etikai problémát érintő történet, ami nagyon, de nagyon tud fájni az olvasónak. Azt hiszem, ismét padlóra kerültem, miközben arról olvastam, hogy milyenek is jámbor Charlie barátai a fiúval, amikor még nem érti…

Értékelés: 5

Mit olvasnék Daniel Keyestől?

Őszintén merem állítani, hogy bármit. Egészen elképesztőnek tartom ezt a regényét, és biztos vagyok benne, hogy nem olyan író, aki csupán egy maradandót alkot, aztán a többi könyve minden eredeti ötletet nélkülöző fapazarlás...
A legjobban talán Az ötödik Sally vonz, amit nemrég meg is vettem a könyvtárunk leselejtezettjei közül. Egyébként sokáig a  Billy Milligan duológiával szemeztem, szerintem azt a két könyvet is el fogom olvasni valamikor.

Kedvcsináló idézetek:
v
Azelőtt kinevettek, lenéztek a tudatlanságom és nehéz felfogásom miatt; most gyűlölnek a tudásom és értelmem miatt. Miért? Az isten szerelmére, hát mit akarnak tőlem?!
Ez az értelem éket vert közém és mindazok közé, akiket ismertem és szerettem, és kiűzött a pékségből. Magányosabb vagyok, mint azelőtt bármikor. Szeretném tudni, mi lenne, ha Algernont visszatennék a nagy ketrecbe, a többi egér közé. Ellene fordulnának?
v
– De azt megtanultam, hogy a puszta intelligencia fabatkát sem ér. Itt, a maguk főiskoláján, intelligencia, oktatás, tudás, ezek a nagy bálványok. De most már tudom, hogy egy dolog mindnyájunknak elkerülte a figyelmét: intelligencia és oktatás, amit nem fűt át emberszeretet, nem ér kutyagumit se!
Vettem még egy Martinit a közeli tálalóról, és folytattam prédikációmat.
– Ne értsenek félre – folytattam. – Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést.
v
Azelőtt kinevettek, lenéztek a tudatlanságom és nehéz felfogásom miatt; most gyűlölnek a tudásom és értelmem miatt. Miért? Az isten szerelmére, hát mit akarnak tőlem?!

vvvvv
A képek a könyvhöz tartozó tábláról származnak: Flowers for Algernon.
A könyv a Goodreadsen: Flowers for Algernon.
vvvvv


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése